Élethű arcrekonstrukció mesél erről a kőkorszaki nőről

A kutatók 3D technológiát alkalmaztak a kőkorszaki nő arcának rekonstrukciójához

Elkészítették egy nő virtuálisan rekonstruált arcát, aki körülbelül 5700 évvel ezelőtt élt a mai Malajzia területén. A kutatók ezúttal egy olyan személy arcát tárták fel, akinek a kiléte továbbra is rejtély.

Az Universiti Sains Malaysia (USM) régészeiből álló csapat fedezte fel az általuk „penangi nőnek" nevezett csontvázat egy 2017-es ásatás során a Guar Kepahban. A neolitikus lelőhelye Penangban, Malajzia északnyugati részén található.

Egyike volt annak a 41 csontváznak, amelyeket többszörös ásatások során exhumáltak a helyszínről.

A nő maradványai körül szétszórtan kagylókat találtak. A szénizotópos kormeghatározása feltárta, hogy a nő a neolitikumban vagyis az újkőkorszakban élt, amely időszámításunk előtt 8000 és 3300 között zajlott a régióban.

Cicero Moraes, a tanulmány társkutatója és grafikai szakértő az USM kutatóival együttműködve készítette el a test „majdnem teljes" koponyájának CT-vizsgálatát, majd a koponya rekonstrukcióját, amihez a mai malajziaiak 3D-s képeit használta fel.

A nő feltehetően 40 éves koráig élt és a fogazata jelentősen megkopott, illetve egy varrat is borította a koponyáját.

A kutatók 3D technológiát alkalmaztak a kőkorszaki nő arcának rekonstrukciójához Forrás: Universiti Sains Malaysia/Cicero Moraes

A koponya digitalizálása után egy sor markert helyeztünk el a koponya virtuális felületén, „főleg kompatibilis populációkon, például a mai malajziaiakon végzett statisztikai vizsgálatokon alapulva"

– mondta Moraes a Live Science online tudományos portálnak. – Emellett virtuális, 3D rekonstruált komputertomográfiát használtunk, amelynek szerkezete közel van a koponyához, és ezt addig adaptáltuk (deformáltuk), amíg az illeszkedett a koponyához.

Hozzátette: mindezen keresztadatok alapján van egy elképzelésük arról, hogy milyen lehet a nő széles orral és telt ajkakkal megáldott arca.

Az Applied Sciences tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint az új információ egy lépéssel közelebb hozhatja a régészeket ahhoz, hogy jobb képet alkossanak a nőről és a területen élő korabeli emberekről.

Moraes a rekonstrukció során az általa „törvényszéki arcközelítési módszert" is alkalmazta, amely magában foglalta a koponya mérését, majd a számok adatbázisba rögzítését.

Ezen keresztül találta meg az adatbázisában a hasonló arctulajdonságokkal rendelkező egyéneket. Ahogy a szakember fogalmazott, a végeredmény egy olyan arc, amely tényleg „kompatibilis azzal, amilyen a nő lehetett az életben".