A gravitációs tér a fény haladási irányát is befolyásolja, ahogyan azt már Einstein feltételezte általános relativitáselméletében. Ha egy nagytömegű égitest közelében halad el, akkor az hatással van rá: eredeti irányától kissé eltéríti. Mivel egy nagy galaxishalmaz tömege óriási, a mellette, illetve a rajta áthaladó fénysugarak útja jelentősen megváltozik.

A NASA James Webb űrteleszkópja tökéletes felvételt készített egy Einstein-gyűrűről. A lenyűgöző halo egy távoli galaxis fényének eredménye, amely egy másik, a távoli fényforrás és a Föld között elhelyezkedő galaxist körülvevő, eltorzult téridőn halad át. Az új kép, amelyet egy Reddit-alapú csillagászat-rajongó készített, az egyik legjobb példa a káprázatos csillagászati jelenségre, amelyet valaha is megörökítettek.

Az új képen látható fénygyűrű az SPT-S J041839-4751.8 (vagy röviden JO418) távoli galaxisból származik, amely mintegy 12 milliárd fényévre van a Földtől, így az univerzum egyik legrégebbi galaxisa. A JO418 közvetlenül egy másik galaxis - a fényes kék fény a gyűrű közepén - mögött helyezkedik el, amely olyan nagy tömegű, hogy gravitációs vonzása eltorzítja a körülötte lévő téridőt. Ahogy a JO418 fénye eléri az előtérben lévő galaxist, ezen a torz téridőn keresztül halad. A Földről úgy tűnik, mintha a fény meggörbült volna a galaxis körül, de az általunk látott elektromágneses hullámok valójában végig egyenes vonalban haladtak.

Einstein-gyűrű a James Webb űrteleszkóp felvételénForrás: Spaceguy44

Ez a furcsa hatás hasonló ahhoz, ahogyan az üveglencsék átirányítják a fényt. A nagyítószemüveghez hasonlóan ez a jelenség is azt eredményezi, hogy a távoli galaxisok fénye sokkal közelebbinek tűnik, mint amilyen valójában. A különbség csak annyi, hogy a lencse üveg helyett a gravitáció által megmásított téridőből készül. Ennek eredményeként a kutatók ezt a bogaras hatást gravitációs lencsézésnek nevezték el. Albert Einstein először 1912-ben jósolta meg a gravitációs lencsehatást, amikor kidolgozta relativitáselméletét.