Viking latrina segít rekonstruálni egy ősi emberi parazita genomját

Egy ostorféreg petéje az ókorból

Számos forrásból, köztük a vikingek által 2500 évvel ezelőtt használt, „régészetileg meghatározott latrinákból" származó DNS-kinyeréssel a kutatók rekonstruálták az egyik legrégebbi ismert emberi parazita genomját. Az eredmények azt mutatják, hogy az ostorféreg (Trichuris trichiura) legalább 55 ezer éve él együtt az emberekkel, miközben alkalmazkodik hozzájuk.

A kutatók szerint ezeknek az alattomos kis parazitáknak a biológiájáról és viselkedéséről szóló új információk segíthetnek kidolgozni új módszereket a terjedés megelőzésére.

Az alultáplált vagy károsodott immunrendszerű embereknél az ostorféreg súlyos betegségekhez vezethet

– mondta Christian Kapel, a Koppenhágai Egyetem zoológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Az ostorféreg feltérképezése és genetikai fejlődése megkönnyítheti a hatékonyabb féregellenes gyógyszerek tervezését, amelyekkel megakadályozható a parazita terjedése a világ legszegényebb régióiban.

A Nature Communications tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint bár az élősködő ma már ritka a világ iparosodott részein, a becslések szerint akár 795 millió embert is megfertőzhet világszerte, különösen a rossz közegészségügyi feltételekkel rendelkező régiókban.

A fertőzés általában a férgek petéit tartalmazó étel vagy víz elfogyasztásával terjed, ezek gyakran olyan helyeken kerülnek a talajba, ahol az emberek a szabadban ürítik székletüket illetve ahol az emberi ürüléket trágyázásra használják.

Egy ostorféreg petéje a régmúltból Forrás: Piers Mitchell

A férgek, amelyek a vastagbélben telepednek meg, körülbelül négy centiméter hosszúak. A nőstények folyamatosan, akár napi 20 ezer petét is leraknak és akár egy évig is élhetnek, így óriási számú utódot hoznak létre.

Az ostorférgek teljes életciklusa alakítult ki, hogy a lehető leghosszabb ideig fenn tudjon maradni a talajban

– magyarázta Kapel. – A viking korban és a középkorban nem voltak túl higiéniai körülmények, vagy jól elkülönített főzési és tisztálkodási lehetőség, ez sokkal jobb lehetőségeket biztosított az ostorféreg terjedésére.

Ez a talajban való tartósság tette lehetővé a csapat számára az ősi megkövesedett emberi ürülékben található ősi DNS szekvenálását.

A tudósok összesen 17 különböző ősi mintát tanulmányoztak mikroszkóp alatt a peték izolálására,

amelyeket azután úgymond „kiszitáltak" a környező ürülékfosszilis mátrixból, és genetikai elemzésnek vetették alá.

A vikingek egykori latrináit elemezték Forrás: Flickr

Nem meglepő módon azt láthatjuk, hogy az ostorféreg mintegy 55 ezer évvel ezelőtt terjedt el Afrikából az emberekkel együtt a világ többi részébe

– emelte ki Kapel. – Az eredmények azt sugallják, hogy a parazita olyan módon alkalmazkodott, hogy az emberi testtel „dolgozzon", nem pedig ellene, annak érdekében, hogy észrevétlen maradjon, leélje életciklusát, és a lehető legtöbb gazdaszervezetre átterjedjen.

Súlyos fertőzés esetén a következmények igen kellemetlenek, beleértve a vérhast, az anémiát és a végbélsüllyedést, valamint gyermekeknél az egészséges növekedés gátlása. A kutatók szerint azonban ez az új kutatás új eszközöket kínálhat ennek megelőzésére.