Rejtélyes üregeket ásott ez az emlős a dinoszauruszok hajnalán

A Brasilodon quadrangularis művészi illusztrációja

A kutatók arról számoltak be, hogy megtalálhatták a valaha felfedezett legrégebbi emlőst. Ahogy arra rámutattak, bárhová is sodorjon minket az élet, fontos emlékeznünk arra, honnan jöttünk. És ahonnan mi jöttünk, az új kutatások szerint onnan érkezhetett a cickányszerű Brasilodon quadrangularis is.

Ez a szerény méretű állat a szakértők becslései szerint körülbelül 12 centiméterre is megnőhetett és a mai napig a legrégebbi ismert emlős, amelyet a Rio Grande do-i késő-triász korszakban felfedezett fosszilis fogászati feljegyzések alapján írtak le.

A kövületeket tartalmazó kőzetek a dinoszauruszok utolsó napjaiban (a késő-triász idején), mintegy 225 millió évvel ezelőtt, nagyjából 25 millió évvel a perm-triász tömeges kihalás után keletkeztek,

amely a Föld ismert történetének legdrámaibb kihalási eseménye.

A közelmúltban az emlősök fogazataival és fogpótlási módokkal végzett összehasonlító vizsgálatok arra utalnak, hogy viszonylag rövid életű állatról van szó

– magyarázta Dr. Martha Richter, a londoni King's College London Történeti Múzeumának tudományos munkatársa és a tanulmány vezető szerzője a ZME Science online tudományos portálnak. – A Brasilodon quadrangularis 225,42 millió éves, így ez a legrégebbi ismert emlős a fosszilis leletanyagban, amely hozzájárul az időszak ökológiai tájának és a modern emlősök evolúciójának megértéséhez.

A Brasilodon quadrangularis művészi illusztrációja Forrás: Anatomical Society

A Journal of Anatomy tudományos szaklapban publikált tanulmány a múzeum és a brazil Porto Alegrében található Rio Grande do Sul Szövetségi Egyetem kutatói együttműködésének eredménye. A felfedezés ráadásul mintegy 20 millió évvel kitolja a legrégebbi ismert emlős korát.

A tudomány által eddig ismert, legrégebbi emlős a Morganucodon néven ismert faj volt, amely körülbelül 205 millió éves.

A Brasilodon quadrangularis a legrégebbi ismert kihalt gerinces faj, amely két egymást követő fogsorral rendelkezik, amelyek közül az egyik úgymond „helyettesítőként" szolgált; ezt a tulajdonságot diphyodontiának nevezik, mert fogaik életük során többször regenerálódnak. Ez az emlősök jellegzetes tulajdonsága, amit a kutatók összefüggésbe hoztak az endotermiával (melegvérűséggel), a szőrrel és az élveszüléssel.

A fogazat fejlődési ideje alatti felépítésének bizonyítékai döntő jelentőségűek és véglegesek annak bizonyítására, hogy a brasilodonok emlősök voltak

– magyarázta Moya Meredith Smith a londoni King's College fogcsont-anatómiájának evolúciójával és fejlesztésével foglalkozó emeritus professzora. – Tanulmányunk felveti a vitát arról, hogy mi határozza meg az emlősöket, és megmutatja, hogy a fosszilis leletekben sokkal korábbi keletkezési idő lehet, mint amit eddig ismertünk.

Mérete és a letelepedési helye megválasztása alapján a Basilodon nagy valószínűséggel a mai cickányokhoz hasonló életmódot folytatott. Abban az időben élt, amikor az első dinoszauruszfajok fejlődtek ki. Ez alapján valószínűleg a nap nagy részét azzal töltötte, hogy menedéket keresett az odúkban, és csak éjszaka mert kimerészkedni táplálékot keresni.