Erről tanúskodik ez az ezeréves maja település

Az ezer éves maja település és néhány felfedezett eszköz

A Belize Régészeti Intézet régészei és az Illinois Egyetem hallgatói egy ezer éves maja települést találtak Belize központjában. A helyszínt egy mennonita gazdálkodó közösségnél azonosították, ahol az összeomlott maja lakóházak maradványai egyfajta fehér halmokként jelentek meg.

A több építményben is felfedezett kerámiák tanulmányozásával a csapat a korai klasszikus időszakra datálta lelőhelyet, valamikor időszámításunk szerint 250 és 600 közötti időszakra. Ez az időszak a nagyszabású építkezések és az urbanisztika csúcsát jelentette, amikor a monumentális feliratokat is készítették.

Mindez jelentős szellemi tevékenységről árulkodik a maja világ művészeti fejlődése szempontjából.

Némely építmény a főzéshez, étkezéshez és tároláshoz szükséges háztartási edényeket rejtette, míg másokban kovakőből (egy kőhöz hasonlító kristályos kőzetből) készült mezőgazdasági eszközök, valamint a kukorica padlóba őrlésére szolgáló manoszok és metátok voltak.

A mennoniták anabaptista keresztény felekezet, amely nevét az alapítójáról kapta.

Elveik alapját Jézus tanítása képezi. És bár elsősorban mezőgazdasági közösségről van szó, a környező erdő egyes részeit láthatóan érintetlenül hagyták az állatok tenyésztésére, amit az állatcsontok in situ felfedezése bizonyít.

Az ezer éves maja település és néhány felfedezett eszköz Forrás: VOPA and Belize Institute of Archaeology, NICH

Az egyik épület gyülekezeti házként vagy ünnepi épületként funkcionálhatott

– mondták a kutatók a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Az épület egyforma kövekből és fehér mészkő vakolat felhasználásával készült.

A csapat a belső térben összesen tizenöt, kovakőből készült szárú hegyet talált, ami arra utal, hogy azt szertartásos felajánlásra használhatták rituális összejövetelek során, esetleg egy felajánlási rejtekhelyként.

Előkerült egy jelentős emelvényre utaló halom is, amelynek egykor négy építménye lehetett a csúcson. Más maja lelőhelyek alapján valószínűsíthető, hogy mindez a település elitje számára volt fenntartva, akik gyakran éltek ilyen magasított halmokon a családjukkal.