Szeptember 19-én egy 7,6-os erősségű földrengés rázta meg Mexikó csendes-óceáni partvidékét, helyi idő szerint 11:05-kor. Öt perccel később és 2400 kilométerrel arrébb a kaliforniai Death Valley Nemzeti Park egyik kutatója különös dologra lett figyelmes: a Devils Hole geológiai képződmény általában nyugodt víztükre hirtelen kavarogni kezdett.

A különös felfedezést Ambre Chaudoin biológiai technikus tette, aki épp a Devils Hole (magyarul Ördöglyuk) néven ismert híres mészkőbarlangban tartózkodott.
Arra gondoltam, hogy egy nagy földrengés történt, bárhol is legyen – hallható Chaudoin felvétele hátterében, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – Azt hiszem, még soha nem jártam itt, amikor ekkora földrengés volt valahol.

Hamarosan a kutató és a körülötte lévők hangját már elnyomta a hullámok összecsapása és szívása, amelyek az Egyesült Államok Nemzeti Parki Szolgálatának (NPS) későbbi jelentése szerint 11:35-kor

elérték a több mint egy méteres magasságot.

Ahogy arra a szakemberek rámutattak, ha egy földrengés felkavar egy tavat vagy részben zárt víztestet, azt „seiche"-nek vagyis tólengésnek nevezik, ami az állóvizek felszínén vagy magában a víztestben bekövetkező nagyobb mértékű kibillenést jelenti. Ám ha ez egy olyan száraz környezetben történik, mint a Death Valley Nemzeti Park, akkor a köznyelvben gyakran csak „sivatagi cunaminak" hívják. És bár közel sem érnek el olyan óriási méretet, mint egy óceáni cunami, ezek a hullámok jóval nagyobbak, mint amilyenekkel általában találkozhatunk egy barlangban.
A Devils Hole egyfajta ablakot nyit ebbe a hatalmas víztartóba, és a szeizmikus aktivitás szokatlan mutatója világszerte – olvasható az NPS webhelyén található magyarázatban. – A Japánban, Indonéziában és Chilében történt nagy földrengések hatására a víz „becsapott" az Ördöglyukba, pont úgy, mint a csobogó víz egy fürdőkádban.

A víz hamarosan elérte az egyméteres magasságot a távoli földrengés miattForrás: US National Park Service

Ezek a földrengés által kiváltott hullámok korábban elérték a 2 méteres magasságot is, és egy ilyen szélsőséges esetben a víz algákat és kovamoszatokat „kaparhat" le a rés napsütötte polcáról. Ez viszont komoly problémát jelenthet a hely elszigetelt ikrázó fogasponty (Cyprinodon diabolis) populációja számára, amelyek több mint 10 ezer éve táplálkoznak és ívnak itt. Ezek a halak kritikusan veszélyeztetettek, bár számuk a közelmúltban a felépülés jeleit mutatja.

Szakemberek szerint a közelmúltbeli jelenség jó emlékeztető arra, hogy a világ egyik részén bekövetkezett katasztrófa közvetlenül is érintheti a több ezer kilométerre lévő, figyelmen kívül hagyott ökoszisztémát vagy fajokat.