Egymillió éves tengeri DNS-t találtak az antarktiszi üledékben

Antarktisz
Antarktiszi éjszaka
Vágólapra másolva!
A kutatók az eddigi legrégebbi tengeri DNS-t fedezték fel a skót tenger mélytengeri üledékeiben, az Antarktisztól északra. A Tasmániai Egyetem tudósai által vezetett nemzetközi tanulmány szerint az anyag körülbelül egymillió éves lehet. Az ilyen régi üledékek azt mutatják, hogy ez a típusú DNS utat nyithat az óceáni ökoszisztémák éghajlatváltozásra adott hosszú távú válaszainak tanulmányozása előtt, ami segíthet a fagyos kontinens körüli tengeri élet jelenlegi és jövőbeli változásainak felmérésében is.
Vágólapra másolva!

A Nature Communications tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint az Antarktisz a Föld éghajlatváltozásának egyik legsebezhetőbb régiója. Ezért kritikus és sürgős a sarki tengeri ökoszisztéma környezeti és éghajlatváltozásra adott múltbeli és jelenlegi válaszainak tanulmányozása.

Az üledékes ősi DNS-elemzés (sedaDNA) egy új technika, amely segíthet megfejteni, hogy „ki" élt az óceánban a múltban és hogy „mikor".

Szakemberek szerint az összetétel jelentős változása az éghajlat módosulásával is összefüggésbe hozható. Az ilyen ismeretek viszont segíthetnek előrejelzéseket készíteni arról, hogyan reagálnak az Antarktisz körüli tengeri élőlények a folyamatban lévő és jövőbeli éghajlatváltozásra.

A nemzetközi csapat az ősi DNS segítségével a skót tengerben vizsgálta az elmúlt egymillió év során bekövetkezett változásokat a tengeri organizmusok szerkezetében,

az IODP 382. expedíció, „Jéghegy és szubantarktisz jég- és óceáni dinamikája" során 2019-ben szerzett üledékek felhasználásával. Ellenőrzést végeztek annak biztosítására, hogy a sedaDNS-jelek hitelesek legyenek és ki tudták mutatni az egymillió éves ősi DNS-t.

Antarktiszi éjszaka Forrás: Kenrick Turner

– magyarázta Dr. Linda Armbrecht, az ausztrál Tasmania Egyetem vezető kutatója a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A kimutatott organizmusok között ott voltak a kovamoszatok, amelyek DNS-ét félmillió évre visszamenőleg kimutattuk.

Az adatok azt is jelezték, hogy ez az organizmus állandóan bőségesen jelen volt a meleg éghajlati időszakokban. Az utolsó ilyen változás a tenger táplálékhálózatában körülbelül 14 500 évvel ezelőtt történt.

– tette hozzá Dr. Michael Weber, a Bonni Egyetem kutatója és a tanulmány második szerzője. – A felmelegedés nyilvánvalóan növelte az óceánok termelőképességét az Antarktisz körül.

Az új kutatás azt mutatja, hogy a tengeri sedaDNS-elemzések több százezer évre kiterjeszthetők,

megnyitva az utat az ökoszisztémát átfogó tengeri változások és az úgynevezett „paleotermelékenység" változásainak tanulmányozása előtt számos jégkorszaki ciklus során.

A természetes éghajlatváltozás ezen időszakai betekintést nyújthatnak a jelenlegi és a jövőbeni, ember által előidézett éghajlati felmelegedés mechanizmusaiba és az ökoszisztéma erre adott válaszaiba is.