A legtöbb madár valószínűleg megpróbálja elkerülni a halálos veszéllyel fenyegető viharokat, ám néhány GPS-nyomkövetőt használó tanulmány azt találta, hogy egyes óceánokban élő madarak mégsem ezt teszik. Vannak ugyanis kivételek. Ilyen például a csíkos vészmadár, amely néha egyenesen a viharba repül, hogy túlélje azokat.

Nem sokat tud a tudomány arról, hogy a tengeri madarak hogyan reagálnak a komoly viharokra, mert az ilyen szélsőséges időjárás ritka esemény, ráadásul nincs is két egyforma vihar. Emellett nehéz elemezni azt is, hogy mi történik a tengeren eközben.

A PNAS tudományos folyóiratban publikált, új tanulmány a japán Awashima-szigeten fészkelő 75 csíkos vészmadár (Calonectris leucomela) nyomon követési adatait elemezte egy 11 éves időszak alatt.
A szakemberek ezeket az információkat analizálták, hogy megtudják, mely madarak repülnek a Japán-tenger felett tájfun vagy trópusi vihar idején. A 75 madár közül 13-ról azt találták, hogy a vihar szemének 60 kilométeres körzetében repültek, legfeljebb nyolc órán keresztül, és megbirkóztak az erős széllel.

Csíkos vészmadár (Calonectris leucomela)Forrás: Wikipedia Commons

Soha nem gondoltuk volna, de az eredményeink azt mutatják, hogy ezek a viharmadarak néha közvetlenül a vihar középpontja, azaz a szeme felé repülnek – mondta Emily Shepard, a tanulmány szerzője a ZME Science online tudományos portálnak. – Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a kifejlett egyedek több száz kilométert repültek, hogy megkerüljék őket; eredményeink azonban azt mutatták, hogy a vészmadarak inkább „üldözték a viharszemet".

A viharmadárfélék jól bírják a szeles körülményeket: a szél energiáját felhasználva, kis csapkodással képesek a magasban szárnyalni. Szárnyaik alakja lehetővé teszi számukra, hogy nagy távolságokat tegyenek meg anélkül, hogy elveszítenék a magasságot.

Az új tanulmány szerint amikor a csíkos vészmadarak a vihar közepébe repülnek, általában azon a területen vannak, ahol a legerősebben fúj a szél.

Eljön azonban az a pont, amikor már nem tudják követni a szél sebességét, így elkezdenek sodródni a széllel.

A csíkos vészmadár a viharmadárfélék családjába tartozikForrás: Pinterest

A kutatók a vizsgálatuk során statisztikai modellezést alkalmaztak, hogy jobban megismerjék a viharmadarak mozgását. Ez azt mutatta, hogy a szárnyasok néha megkerülték a viharokat, máskor viszont pont a vihar felé repültek attól függően, hogy a vihar kezdetekor éppen hol tartózkodtak.
Az északi féltekén a ciklonok az óramutató járásával ellentétes irányba mozognak – mutatott rá Ken Yoda, a viselkedés és az evolúció professzora. – A Japánhoz közel táplálkozó madarakat például mindig a vihar középpontja mögött kaphatják el az erős szelek és szárazföld feletti repülésre kényszerültek, ahol veszélyes lehet a landolás.

Míg ezek a madarak a levegőben mozgékonyak, ügyetlenek a szárazföldön. Ideális körülmények között is nehezen tudnak felszállni, ami sebezhetővé teszi őket a ragadozókkal szemben. Éppen ezért lesz a vihar középpontjába repülés számukra a biztonságosabb