Szörnyű, ítéletnapi fény villant fel a csendes-óceáni sziget felett

Az 1952. november elsején végrehajtott kísérleti hidrogénbomba robbantás gombafelhője, a távolból fotózva

Hetven éve, 1952. november elsején a csendes-óceáni Marshall szigetcsoporthoz tartozó Eniwetok-atoll felett felvillant apokaliptikus fény, majd az azt követő irtózatos hő- és lökéshullám ereje még azokat a tudósokat és szakembereket is sokkolta, akik részt vettek a világtörténelem első kísérleti atomrobbantásán, az 1945. július 16-án az új-mexikói San Antonio közelében végrehajtott Trinity kódnevű szupertitkos műveletben. A 10,4 megatonna erejű Ivy Mike detonációja minden képzeletet felülmúlt: a világtörténelem első termonukleáris robbanóeszköze szabályosan leradírozta a térképről az Elugelab nevezetű korallszigetet, hat méter magas cunamit indított a szárazföld felé, és teljesen elpusztította a tágabb környék élővilágát. Az első hidrogénbomba felrobbantása új menetet szabott a hidegháború és a két szuperhatalom, az Egyesült Államok, valamint a Szovjetunió közötti nukleáris fegyverkezési versenynek.

„Szólt a Magasztos Úr: Most én vagyok a Halál, világok pusztítója"
(Részlet a Bhagavad-gítából)

Egy magyar "marslakó", aki megalkotta Amerika hidrogénbombáját

Az 1949. augusztus 29-én végrehajtott első sikeres szovjet kísérleti atomrobbantás híre sokkszerűen érte a Fehér Házat. Harry Truman amerikai elnök - aki 1947-ben meghirdette a feltartóztatás doktrínáját -, azonnal megértette, hogy az Egyesült Államok atommonopóliumának megszűnése felborítja a két szuperhatalom közötti globális erőegyensúlyt, vagyis Amerika addigi, az elrettentésen alapuló erőfölényét a Szovjetunióval szemben.

Harry Truman elnök (középen) Atlee brit miniszterelnök (balra) és Sztálin társaságában a potsdami konferencián Forrás: Wikimedia

Az erőfölény helyreállításának elsődleges eszközévé a magfúzió elvén alapuló termonukleáris fegyver, a hagyományos atombombánál sokkal nagyobb pusztítóerővel rendelkező hidrogénbomba kifejlesztését tette meg a Truman-adminisztráció. Az amerikai termonukleáris bomba megalkotásának egy, az Egyesült Államokba kivándorolt magyar elméleti fizikus, Teller Ede vált a kulcsfigurájává.

Teller Ede Hermann Mark jóvoltából kezdett elmélyedni a kvantumfizikába Forrás: AFP/Getty Images/Stf

Teller professzor az Amerikába emigrált világhírű magyar atomtudósok, illetve elméleti fizikusok,

az öt „marslakó" egyike volt

a Nobel-díjas Wigner Jenő, Szilárd Leó, Neumann János és Kármán Tódor mellett. A 20. század egyik legjelentősebb magyar származású elméleti fizikusa olyan nagy nevek mellett dolgozott, mint a három világhírű fizikai Nobel-díjas, az első amerikai atombomba megalkotásában is komoly szerepet játszó Enrico Fermi, a kavntumfizika egyik nagy ikonja, Niels Bohr, illetve a határozatlansági relációt felfedező Werner Heisenberg.

Niels Bohr (a képen középen) és Werner Heisenberg, a 20. századi elméleti fizika két nagy alakja, akikkel Teller Ede is együtt dolgozott Forrás: Wikimedia Commons

Teller, akit később csak a „hidrogénbomba atyjaként" emlegettek, még 1938-ban George Gamow-val együtt dolgozta ki a termonukleáris magfúzió elméletét. (A magfúzió az a magreakció, amikor két kisebb atommag egy nagyobbá egyesül, miközben jelentős energia szabadul fel. Ugyanez a folyamat játszódik le a Nap, valamint a csillagok belsejében is.) Teller Ede akkor kezdett el behatóbban foglalkozni a magfúziós energia fegyverként való felhasználásának lehetőségével, amikor 1942-ben a Manhattan-program keretében a Nobel-díjas Enrico Fermi asszisztense lett a chicagói egyetemen.

Einstein és Szilárd megírják Roosevelt elnöknek címzett levelüket, melyben figyelmeztették az elnököt, hogy a nácik atomfegyvert készítenek, és arra is, hogy Amerika hozza létre a saját nukleáris programját Forrás: NNSN

Franklin D. Roosevelt amerikai elnök 1942-ben hagyta jóvá Albert Einstein és Szilárd Leó közös levelének hatására – amiben a két tudós a náci atomfegyver veszélyeire hívta fel az elnök figyelmét –, az amerikai atombomba kifejlesztését célzó szupertitkos programot, a Manhattan-tervet. Fermi az atombomba kifejlesztéséhez nélkülözhetetlen első atomreaktor megépítésén dolgozott Chicagóban Teller Edével együtt.

Enrico Fermi, olasz-amerikai Nobel-díjas elméleti fizikus, az első működő atomreaktor megalkotója Forrás: Wikimedia Commons/Department of Energy. Office of Public Affairs

Teller ekkor vetette fel azt az ötletet, hogy a maghasadás elvén alapuló atombomba, mint detonátor segítségével előidézhetőek a termonukleáris fúzióhoz szükséges fizikai feltételek,

ezzel pedig lefektette a hidrogénbomba megalkotásának elméleti alapjait.

Teller Ede 1958-ban Forrás: Wikimedia Commons

Ekkor azonban még a náci atomfenyegetéstől tartva, a „hagyományos" fissziós bomba kifejlesztése számított a legfontosabb és elsődleges prioritásnak.

Volt, aki attól tartott, hogy a hidrogénbomba belobbantja a földi atmoszférát

Az amerikai atommonopólium megszűnése miatt került Teller Ede korábbi elképzelése a Pentagon új, a hidrogénbomba kifejlesztését célzó erőltetett ütemű programjának a fókuszába. A kísérletek telephelye ez alkalommal is az 1945 augusztusában Hirosimára valamint Nagaszakira ledobott plutónium-, illetve urániumbombát előállító Los Almos-i nukleáris kutatólaboratórium lett.

Atomtudósok a Los Alamos-i nukleáris kutatóközpontban Forrás: Wikimedia Commons

Teller Ede és Stanislaw Ulam 1950-ben és 1951-ben elvégzett számításai kimutatták, hogy a maghasadás elvén alapuló fissziós atombomba felrobbanásakor keletkező neutronok alkalmasak a termonukleáris reakció kiváltására. (A maghasadás vagy fisszió során egy nagyobb atommag két vagy több kisebb atommaggá szakad szét, és eközben nagy mennyiségű elektromágneses sugárzás és mozgási energia szabadul fel.)

Az 1945. augusztus 9-én Nagaszakira ledobott "Fat Man" kódnevű atombomba gombafelhője Forrás: Wikimedia Commons

Teller és Ulam hidrogénbomba tervében a fissziós töltetet, vagyis a detonátorként alkalmazott atombombát egy nehézfémből készült tükör gyújtópontjába helyezik, ami a detonáció során felszabaduló hőenergiát egy másik pontba fókuszálja, ahol bekövetkezik a magfúzió.

Stanislaw Ulam matematikus, aki Teller Edével együtt vett részt a hidrogénbomba kifejlesztésében Forrás: Wikimedia Commons

Teller és Ulam számításai helyességének kontrollálására építették meg a George kódnevet kapott atombombát, de

George még nem volt valódi termonukleáris eszköznek tekinthető fegyver.

George abban különbözött az elődeitől, hogy egy hagyományos fissziós bomba, és kisebb mennyiségű (mindössze 28 gramm) nehézhidrogén (deutérium, trícium) kombinációjának számított. A Greenhouse fedőnevet kapott kísérleti robbantást 1952. május 9-én, a Marsall-szigetcsoporthoz tartozó Eniwetok-atollon hajtották végre. Teller professzor egyáltalán nem volt biztos abban, hogy sikeres lesz a kísérlet és a fissziós robbanás meggyújtja a nehézhidrogént.

A Greenhouse-művelet során felrobbantott George kód nevű bomba még nem volt valódi hidrogénbombának tekinthető Forrás: Wikimedia Commons

A tudós szkepszise azonban alaptalannak bizonyult, mivel a mindössze 28 grammnyi nehézhidrogén a hirosimai atombomba erejének kétszeresével robbant fel. A Greenhouse-művelet ezzel bebizonyította, hogy lehetséges a magfúzión alapuló és a fissziós bombánál sokkal pusztítóbb hidrogénbomba létrehozása. A kísérlet sikerén felbuzdulva azonnal hozzákezdtek az első valódi magfúziós bomba, az Ivy-Mike megépítéséhez.

Az Ivy-Mike, az első valódi hidrogénbomba robbantásának előkészítését végző személyzet Forrás: National Archives Catalog

A világtörténelem első kísérleti hidrogénbombája hatalmas szerkezet volt,

amelynek teljes tömege meghaladta a 74 tonnát.

Jóllehet, minden számítást többször is elvégeztek, de senki sem volt biztos abban, hogy milyen következményekkel jár majd az első kísérleti hidrogénbomba felrobbantása. Akadt néhány nagyon szkeptikus szakértő, akik úgy vélték, hogy akár az egész légkör is belobbanhat a termonukleáris robbanás nyomán.

Elnök úr, a sziget eltűnt!

A kísérleti robbantás helyszínélül a Hawaiitól mintegy 4800 kilométer távolságra fekvő Eniwetok-atoll egyik kisebb korallszigetét, Elugelabot jelölték ki. A kísérlet november elsejére kitűzött időpontja alig hat hónapot hagyott csak az előkészítő munkálatok elvégzésére, amelyen több mint tízezer fő dolgozott a helyszínen. A szomszédos korallszirtre rádiótornyot, a detonációt megfigyelő műszerek elhelyezésére pedig vastag, vasbetonból épített bunkert létesítettek.

A robbantási centrum az Elugelab korallszigeten, még az Ivy-Mike nevet viselő hidrogénbomba felrobbantása előtt Forrás: National Archives Catalog

A szigetet és környezetét teljesen kiürítették, senki sem tartózkodhatott a robbanás epicentrumának közelében,

mivel erősen tartottak a robbantás előre nem látott, váratlan hatásaitól.

A kísérleti robbantást a szigettől biztonságosnak vélt távolságra visszavont 139 méter hosszú parancsnoki hajó, az USS Estes fedélzetéről irányították. Az USS Estes műveleti termében egyre nagyobbra nőtt a feszültség, ahogy az óramutatók a robbantási időpont felé közeledtek.

Az Ivy-Mike felrobbantásának műveleti centruma, az USS Estes parancsnoki hajó Forrás: U.S. Navy Photo

Amikor az erre kijelölt szolgálatos tiszt lenyomta a detonáció indítógombját, még a Trinity-műveletben részt vett Los Alamos-i tudósoknak is elakadt a lélegzete a távolban felemelkedő apokaliptikus tűzgömb vakító látványától.

A nyomában érkező forró lökéshullámtól az USS Estes vészesen megdőlt,

majd a parancsnoki hajót betöltötte a távolról jövő félelmetes alvilági morajlás hangja. A pusztítás mértéke minden korábbi várakozást felülmúlt; Elugelab helyén mindössze egy 1,9 kilométer átmérőjű és 50 méter mély kráter maradt.

Az 1952. november elsején végrehajtott kísérleti hidrogénbomba robbantás gombafelhője, a távolból fotózva Forrás: Wikimedia Commons

„Elnök úr, a sziget eltűnt!" - táviratozták az USS Estes fedélzetéről az Ovális Irodásba, Dwight D. Eisenhower elnöknek. Öt kilométeres körzetben a tengeri halak és más élőlények szó szerint megfőttek a Csendes-óceán felforrósodott vizében.

A termonukleáris robbanás következményeként hat méter magas cunami csapott ki a környező korallszigetek partjára.

A „hidrogénbomba atyja", Teller Ede a nyugati parti Kaliforniában, egy szeizmográf előtt ülve feszülten figyelte a műszert. Amikor a földrengésjelző mutatója a robbantásra megadott időpontban hirtelen kitért, Teller azonnal tudta, hogy sikeres volt a kísérlet.

Teller Ede Kennedy elnök társaságában, közvetlenül az elnök jobb oldalán Forrás: Pinterest

„A fiúk megszülettek" – így szólt az a lakonikus rövidségű kódolt távirat, amit a professzor nyomban továbbított a Los Alamos-i nukleáris kutatóközpont vezetőjének, jelentve a kísérleti robbantás sikerét. Ivy-Mike, a világtörténelem első termonukleáris bombájának felrobbantásával az Egyesült Államok ismét a szuperhatalmi hidegháborús vetélkedés élére tört, de csak átmeneti időre.

Az Egyesült Államok hidrogénbomba monopóliuma csak átmenetinek bizonyult Forrás: Wikimedia Commons

Egy évtizednek sem kellett eltelnie ahhoz, hogy a Szovjetunió 1961. október 30-án felrobbantsa minden idők legnagyobb hatóerejű tömegpusztító fegyverét, az ötven megatonnás Cár-bombát, amelyhez képest az első amerikai hidrogénbomba, Elugelab szigetét a tenger felszínéről leradírozó Ivy-Mike is csak holmi petárdának tűnt.

A Cár-bomba, valamint az első, illetve a legerősebb amerikai hidrogénbomba hatóerejét összehasonlító grafika. A nagy diagram vízszintes tengelyének bal sarkában, és az ábra bal oldalán kinagyítva látható a hirosimai, illetve az első amerikai kísérleti atombomba 10 és 20 kilotonna közötti hatóereje, amely szabályosan eltörpül a termonukleáris fegyverek erejéhez képest Forrás: Popular Mechanics

Az amerikai, majd a szovjet hidrogénbomba kifejlesztése új, a korábbiaknál magasabb szintre emelte a kölcsönös fenyegetést és elrettentést, ami - paradox módon – végül is megakadályozta a harmadik világháború kitörését.