Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA november 16-án indította útnak az Artemis I misszió részeként az Orion űrhajót, amely egyelőre még asztronauták nélkül állt Hold körüli pályára. A tesztrepülés sikere esetén az Orion 2024-ben már űrhajósokkal a fedélzetén fog visszatérni a Holdhoz. Miközben az Orion megkerülte a Holdat, elképesztően részletgazdag fotókat készített és küldött a Földre a Hold tőlünk sohasem látható túlsó oldaláról.

Huszonöt nap és kétmillió kilométer megtétele után tér vissza a Földre

Több hónapos várakozás után, és a hordozórakéta különböző műszaki problémái, valamint a Nicole hurrikán miatt ötször elhalasztott indítást végül 2022. november 16-án helyi idő szerint a kora reggeli órákban sikerült végrehajtani.

Az Orion és a Hold, Földről nem látható túlsó oldalaForrás: NASA/JPL-Caltech

Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA Artemis I projektjében a 98 méter magas Space Launch System (SLS) hordozórakéta segítségével Hold körüli pályára állított Orion űrhajó ez alkalommal még nem vitt magával legénységet a fedélzetén. A NASA programterve szerint a tesztrepülés 25 napot vesz igénybe, ami alatt az űrhajó mintegy kétmillió kilométert fog megtenni.

Az Orion úton a Hold feléForrás: NASA/JPL-Caltech

Az Oriont asztronauták szállítására tervezték,

de ezen a küldetésen egyelőre még életnagyságú bábuk helyettesítik az űrhajósokat. A jelenlegi misszió fő célja a fedélzeti rendszerek „éles" körülmények között való tesztelése. Az előzetes tervek szerint az Orion december 11-én tér vissza a Földre, és a kaliforniai San Diego térségében fog landolni a Csendes-óceánon.

A Space Launch System a kilövőállásbanForrás: Getty Images via AFP/2022 NASA/Handout

Az SLS hordozórakéta – amely nagyobb, mint az Apolló program legendás Saturn hordozórakétája –, valamint az Orion űrkapszula kifejlesztése tíz évet vett igénybe. Az Orion sokkal hosszabb emberes Hold-expedíciók végrehajtására lesz képes az egykori Apolló-űrhajókhoz képest.

Új, soha nem látott fotók a Hold túlsó oldaláról

Az Orion sikeresen, a terveknek megfelelően állt Hold körüli pályára. Ember szállítására tervezett űrhajó utoljára pont fél évszázada, 1972 decemberében kerülte meg a Holdat, az Apolló-17 missziója során.

Az Apolló-17 volt az utolsó emberes Hold-misszió 1972 decemberébenForrás: NASA

(Az Apolló-17 asztronautái, Eugene Carnan és Harrison Schmitt voltak mindeddig az utolsó Holdon járt asztronauták.) Miközben az Orion megkerülte a Holdat, közeli és

rendkívül részletgazdag felvételeket készített az égi kísérőnknek a Földről sohasem látható túlsó oldaláról.

Mivel a Hold úgynevezett kötött tengelyforgással rendelkezik, vagyis ugyanannyi idő alatt fordul egyet a saját tengelye körül, mint amennyi idő alatt megkerüli a Földet, ezért mindig csak az egyik oldalát láthatjuk.

Közeli felvétel a Hold túlsó oldaláról, amit az Orion készített. A képre kattintva galéria nyílikForrás: NASA/JPL-Caltech

Egészen a szovjet Luna-3 1959-es missziójáig sejtelmünk sem volt arról, hogyan nézhet ki a Hold másik oldala. A Luna-3-nak a Hold túlsó oldaláról készített legelső, és a kor technikai viszonyai miatt még igen gyenge minőségű felvétele megmutatta, hogy a Hold tőlünk nem látható oldalán szinte teljesen hiányoznak azok a nagy becsapódási eredetű medencék, amiket szürke foltokként szabad szemmel is jól láthatunk a Hold felénk forduló oldalán.

A Hold túlsó oldaláról hiányoznak medencék, helyettük nagy, krátermentes, illetve becsapódási kráterekben szegényes síkságok vannakForrás: NASA/JPL-Caltech

Egyelőre még nincsen minden szempontból kielégítő magyarázat arra, hogy a Holdnak miért csak a Föld felé forduló oldalán találhatók a tengereknek nevezet kiterjedt medencék, és a másik, Földről nem látható oldalán miért vannak krátermentes, illetve becsapódási kráterekben szegényes síkságok, amely többé-kevésbé egyetlen hatalmas krátermező, ami az Orion káprázatos panorámafelvételein is jól látszik.