1983. szeptember 26-án, alig három héttel azután, hogy egy szovjet vadászgép lelőtte az amerikai kémrepülőgépnek hitt koreai utasszállítót Kamcsatkánál, egy szovjet rakétavédelmi műhold azt jelezte: az Egyesült Államok öt atomrakétát lőtt ki a Szovjetunióra. Sztanyiszlav Petrov alezredes, a szovjet légvédelem ügyeletes tisztje úgy ítélte meg, hogy a jelzés téves, mert ha az USA támadna, azt nem öt, hanem ötszáz rakétával tenné. Ezért Petrov nem riasztotta a saját rakétaerőket és nem szólt a főparancsnokságnak sem. Nem sokkal később kiderült, hogy a műhold a felhőkön megcsillanó napfényt vélte rakétakilövésnek. Petrov a döntésével megmentette az emberi civilizációt, mert ha a szovjetek, abban a hitben, hogy válaszcsapást kell mérniük, ballisztikus rakétákat indítanak amerikai városok ellen, akkor kitör a harmadik világháború. De nem ez volt az egyetlen ilyen ijesztő eset a hidegháború alatt.

A legforróbb év a hidegháború alatt: 1983

Ez az év még az 1962-es kubai rakétaválságnál is nagyobb veszélyeket hordozott magában az emberiségre nézve. Az Origo korábban már feldolgozta az Able Archer nevű hadgyakorlat és hadijáték okozta félreértést, amikor a szovjet vezetés azt hitte: a NATO a harmadik világháború kirobbantására készül. A katasztrófát egy szovjet kettős ügynök és a Stasi egy kéme akadályozta meg. Ők ketten győzték meg Jurij Andropov szovjet vezetőt és a Politbürót arról, hogy az Able Archer valóban hadijáték volt, a NATO nem készül megtámadni a Szovjetuniót.

A KAL 007-es járat és a szovjet rakéta egy grafikánForrás: Origo

Az ijesztő gyakorlat után néhány hónappal a KAL 007-es járata navigációs hiba miatt átrepült a zárt területnek minősített Kamacsatka-félsziget fölött, ott, ahol számos titkos szovjet rakéta- és haditengerészeti bázis volt. A több mint 300 kilométeres tévedést valószínűleg az okozta, hogy a Boeing navigációs rendszereit a földi gurulás közben kapcsolták be, nem pedig az előírt állóhelyzetben. A szovjet légvédelem tűzparancsot adott ki az eltévedt gépre, mert amerikai kémrepülőgépnek hitték az utasszállítót. A koreai járaton 269 ember utazott, akik közül senki nem élte túl a szovjet rakéta találatát. Az incidens befagyasztotta az amúgy is hideg amerikai-szovjet kapcsolatokat.

Egy rakéta, és aztán még öt

Három héttel később, 1983. szeptember 26-án Sztanyiszlav Petrov alezredes, a szovjet légvédelmi erők tisztje a hatalmas kommunista ország legfontosabb posztját töltötte be: ő volt a teljes szovjet rakétavédelmi rendszer ügyeletes tisztje.

Sztanyiszlav Petrov alezredesForrás: Wikipedia

A Szerpuhov-15 nevű parancsnoki bunkerben teljesített szolgálatot Moszkva közelében. Petrov feladata volt riasztani a légvédelmet és jelezni a főparancsnokságnak, ha bármilyen ellenséges ország légitámadást intéz a Szovjetunió ellen vagy rakétákat lő ki a kommunista országra. Rakétatámadás esetén a Szovjetunió figyelmeztetés nélkül interkontinentális ballisztikus rakétákkal támadta volna meg az Egyesült Államokat, mert a legvalószínűbbnek az amerikai, nem pedig francia atomcsapást tartották.

Petrov fotója, a család gyűjteményébőlForrás: Wikimedia Commons

Petrov éjfélkor átvette a 24 órás szolgálatot. Alig helyezkedett el az ügyeletes tiszt székében, az irányítóközpont emelvényén, amikor a nemrég telepített Oko nevű műholdrendszer egyik szatellitje azt jelezte: ballisztikus rakéta tart a Szovjetunió felé. A rendszer számítógépei elemezték a rakéta pályáját, és ez alapján meghatározták a kilövés legvalószínűbb pontját: a fegyvert az Egyesült Államok területéről indították.

A Petrov asztalán levő panelen egy „start" feliratú, vörös gomb villogott. Ha megnyomja, a riasztás elindul, először a saját parancsnokainak, aztán a vezérkarnak, ahonnan a Kremlbe, Andropov főtitkárhoz került volna a jelzés. Neki és a Politbürónak kellett volna eldöntenie, hogyan reagáljon a Szovjetunió, és a válasz valószínűleg az atomháború lett volna. 

Szovjet harcászati atomrakéta indítópultjaForrás: Youtube

Az első riasztás után pár másodperccel újabb jelzőfények villantak fel, miközben hangosan tovább szólt a riasztócsengő. A tisztek falfehér arccal ültek a konzolok előtt vagy futottak az asztalukhoz.

A 44 éves alezredes ijesztő információt kapott.

Összesen öt Minuteman ballisztikus rakéta volt útban felénk,

emlékezett később az iszonyatos pillanatokra Petrov.

15 másodpercre én is lefagytam. Meg kellett értenünk a helyzetet és azt, mi a teendő.

A szovjet doktrína szerint csak akkor lehetett támadásnak értékelni egy ilyen jelzést, ha ezt egy másik forrás is megerősítette. A földi radarok azonban a Föld görbülete miatt még nem látták a közeledő rakétákat, így Petrovnak kizárólag a műholdak riasztása alapján kellett döntenie.

Mivel a műholdak egynél több rakétát észleltek, a riasztás automatikusan, Petrov nélkül is eljutott a vezérkarhoz. A marsallok és a honvédelmi miniszter persze ilyenkor szakértő tisztek értékelése alapján hozott döntést a teendőkről, a szakértő pedig itt a rakétavédelmi figyelőrendszer ügyeletese, Petrov alezredes volt.

Petrov várt. Már ez is kockázatos volt, hiszen a rakéták óriási távolságot tesznek meg egy perc alatt is. Az alezredes egyik kezében a telefont tartotta, a másikkal az irányítópult gombjait nyomogatta és a kijelzőket figyelte.Öt perc múlva jelentette a vezérkarnak, hogy téves volt a riasztás, a hibát a számítógépok tévedése okozta.

Furcsa érzés volt a gyomromban. Nem akartam hibázni, de egyszerűen nem hozhattam más döntést. Éreztem, hogy igazam van. Amikor kimondtam, hogy téves riasztás, megnyugodtam.

Petrov arra gondolt, hogy ha ez valódi amerikai támadás lett volna, nem öt rakétát lőnek ki a Szovjetunióra, mert azzal nem tudják megsemmisíteni a Vörös Hadsereget, az atomrakétákat, a szovjet városokat. Akkor több száz rakétával indult volna meg a támadás, hogy esély se legyen a túlélésre. Másrészt az Oko-műholdrendszer, amelyet nemrég telepítettek az űrbe, többször jelzett már tévesen.

Hogy Petrov megmentette a Földet a nukleáris holokauszttól, akkor derült ki, amikor néhány perc múlva a földi radarrendszerek is igazolták, hogy nincsenek amerikai rakéták a levegőben. Mint utóbb kiderült, a műholdak a szokatlanul nagy magasságban úszó felhőkön megcsillanó napfényt vélték rakétának.

Petrov először dicséretett kapott, aztán napokig hallgatta ki a GRU, a katonai elhárítás, és a KGB, amely az atomfegyverek védelméért felelt.

- Miért nem írta le másodpercről másodpercre a naplóban, mi történt?
- Mert az egyik kezemben a telefon volt, a másikban a belső beszélgetőrendszert és a kijelzöket kapcsoltam. Nem volt harmadik kezem ehhez! 

Petrov alezredes már nyugdíjaskéntForrás: Vox

Bár az eset máig titkosnak számít, Petrov nyíltan beszélt az incidensről az 1990-es években. Akkor mondta el a sajtónak, mi történt, és azt is, hogy őt akarták megtenni bűnbaknak a számítógépek hibája miatt. Végül az ügy elhalt, az alezredest se nem tüntették ki, se nem tartóztatták le. 2017-ben halt meg, egyszerű nyugdíjas katonaként.

Az ügyről készült dokumentumfilm:

A Hold becsapta a radarokat

Az Origo már feldolgozta azokat az eseteket, amelyekben az amerikai haderő véletlenül ledobott atombomákat, vagy akár el is vesztette azokat. Ezek voltak a Broken Arrow-kódnevű incidensek. De sok téves atomháborús riasztást is elkövetettek az amerikaiak is, nem csak a szovjetek.

1960 október 5-én az Észak-amerikai Légvédelmi Parancsnokság, a közös amerikai-kanadai NORAD központjába riasztó jelzés érkezett Izlandról. A szigeten elhelyezett rakéta-előrejelző radar szovjet atomrakétákat észlelt, amelyek Amerika felé tartottak. Az amerikai parancsnokság már a válaszcsapásra készült, amikor a szovjet rakéták eltűntek a radarról.

Az amerikai Stratégiai Légierő parancsnoki központjaForrás: National Security Archive

Az eset vizsgálatakor az derült ki, hogy az éppen felkelő Hold sugározta vissza a radarhullámokat a Földre félreérthető módon. A tudósok ekkor módosították a korai előrejelző rendszerek számítógépes programjait, nehogy atomháborút robbantson ki a Hold.

Egy medve volt a szovjet kém

1962-ben, a kubai rakétaválság idején óriási volt a feszültség a két vezető nagyhatalom között. A parancsnokságokon a rakéták indítógombjai fölött, ugrásra készen álltak a tisztek, míg az egyszerű katonák, kint, a terepen, a fegyverük ravaszán – szakszóval elsütőbillentyűjén – tartották az ujjukat, hogy az első gyanús jelre tüzelhessenek. Az amerikai haderőnek elrendelték a Defcon 3 védelmi készültségi fokozatot, de a Stratégiai Légierő, a nehézbombázól Defcon 2 készültségben voltak. Ez a nukleáris háború előtti utolsó fokozat volt. Ez azt jelentette, hogy a bombázóknaknak a riasztástól számítva 15 percen belül a levegőben kellett lenniük, atombombáikkal a fedélzeten.

A minnesotai Duluth légibázison akkoriban 130 atomfegyvert tároltak. Október 25-én éjjel, az egyik őr egy furcsa, testes szabotőrt látott felmászni a kerítésre. A katona ijedtében a levegőbe lőtt és rádión leadta a riadójelzést. A bázis parancsnoka azonnali felszállást rendelt el a B-52 stratégiai bombázóknak, nehogy a szovjet támadók a földön semmisítsék meg őket.

Ahogy azonban a lövés eldördült, a nagy fenekű, az a katona által "kövérként" leírt szabotőr leesett a kerítésről és elfutott az erdőbe. Az őr, aki először halálra rémült a „támadó" láttán, már tisztán látta, ki is volt a gyanús alak. Újra jelentkezett rádión:

Téves riasztás, téves riasztás. Jelentem, a támadó egy medve volt!

A Duluth-i riadót tehát lefújták.

Medvék és B-52 stratégiai bombázókForrás: War History Online

Az Egyesült Államok időközben riasztott egyéb repülőterein is elrendelték a készültség csökkentését. Egyetlen bázisra nem jutott el időben a téves riasztás híre, a 350 kilométerrel távolabb levő Volk repülőtérre, ahol a Légi Nemzeti Gárda F-106 vadászgépei állomásoztak. Ezeknek az elfogó vadászoknak az lett volna a feladatuk, hogy a Genie atomtöltetű levegő-levegő rakétáikkal, egyetlen lövéssel megsemmisítsék a behatoló szovjet bombázószázadokat.

Olvasóink joggal csodálkozhatnak, hogyan tarthatta bárki is jó ötletnek atomfegyverrel lőni repülőgépekre, de a hidegháború globális paranoiája idején sem nem számított őrültségnek.

A volki ügyeletes tiszt végre megkapta a hírt telefonon, hogy a riadót lefújták, nincs ellenség a közelben. A saját rádiójának hibája miatt azonban már nem tudta értesíteni a felszállópálya felé guruló vadászokat, amelyek néhány percen belül már felszálltak volna, az atomrakétáik bevetésére készen.

A tiszt beugrott az autójába, padlógázzal, a szirénáját és a villogót bekapcsolva átrobogott az egész repülőtéren, megelőzte az F-106-osokat és keresztbe fordulva megállt előttük. Az atomfegyverrel felszerelt gépek aztán visszagurultak a készenláti hangárokba.

Az eset önmagában nem jelentett volna háborús kockázatot, de ha az éjszakai kapkodásban, a téves riasztást okozta stressztől egy pilóta véletlenül az időközben felszállt, saját bombázókra lőtt volna atomrakétát, annak beláthatatlanok lettek volna a következményei.

Ne játssz a munkahelyi számítógépen!

1979. november 9-én, a korai előjelző számítógépek ellenőrzésekor a Pentagon és három másik parancsnoki központ tisztjei ugyanazt az iszonyatos képet látták a kijelzőkön: a Szovjetunió 1400 atomrakétát lőtt ki Amerikára. Az ügyeletes tisztek megkezdték az előírt fogatókönyv végrehajtását. Nem csak végigfuttatták a riasztást a teljes amerikai katonai s politikai vezetői láncon, hanem riasztották az amerikai elnök légi vészhelyzeti bevetési pontját, a Looking Glass fedőnevű Boeing 747-est is. Ezt a gépet a Végítélet Repülőgépének (Doomsday Plane-nek) nevezte a sajtó.

6 perccel a szovjet rakéták észlelése után, percekkel a tömeges amerikai válaszcsapás előtt az egyik tiszt észrevett egy adathordozó kazettát az egyik számítógép lejátszójában. Kiderült, hogy egy előző szimulációs gyakorlat után felejtette ott valaki az adathordozót, amely épp úgy működött, mint egy számítógépes játék, hogy a szovjet támadás elleni lépéseket gyakorolhassák rajta.

Az ijesztő tévedés után a NORAD sürgősen külön kiképzőközpontot épített, amelyet nem kapcsoltak rá az éles légvédelmi rendszerre. Az ott lejátszott szimulációkat tehát sterilen leválasztották a hadvezetés kommunikációs hálózatáról. A valódi légtérvédelmi központokba ez után már tilos volt bevinni külső adathordozókat.

"Ez nem gyakorlat! Menjenek az óvóhelyekre!"

2018. január 13-án, reggel 8:07-kor a Hawaii-szigetek lakosai sokkoló üzenetet kaptak az okostelefonjaikra:

Vészhelyzeti riadó! Ballisztikus rakéták közelednek Honolulu felé. Mindenki azonnal vonuljon az óvóhelyekre vagy keressen védett pontot. Ez nem gyakorlat! Ismételjük: ez nem gyakorlat!

A riadót 38 perccel később törölték. A vizsgálat szerint a Hawaii Katasztrófavédelmi Ügynökség egy alkalmazottja félreértett egy utasítást és kiküldte a gyakorlóüzenetet a nyilvános mobilhálózatra.

Az ijesztő sms, amit a Hawaii lakosok kaptakForrás: Pinterest