Az Arkeologernai régészek egy 17. század eleji kardot tártak fel a kalmari háború idejéből, ami egy Dánia–Norvégia és Svédország közötti konfliktus volt, amely 1611-től 1613-ig tartott. A háborút a kereskedelmi útvonalak körül folyó viták eredményezték, mivel Dánia–Norvégia monopóliumot birtokolt a Balti-tenger és az Északi-tenger közötti szoroson keresztül.

Svédország megpróbált egy alternatív útvonalat létrehozni Lappföldön, hogy elkerülje az Øresund-szoros használatáért járó útdíjat, amely a 16. és 17. században Dánia állami bevételének kétharmadát tette ki.
IV. Keresztély dán és norvég király tiltakozott IX. Károly svéd király előtt, de az új útvonal miatti ellenérzéseit figyelmen kívül hagyták. Végül 1611 áprilisában, válaszul Svédország azon követelésére, amely során egy hagyományosan norvég területre tartott igényt Észak-Norvégiában, Dánia-Norvégia hadat üzent Svédországnak és megtámadta.

Egy hatezer fős dán csapatot küldtek Kalmarba, hogy ostrom alá vonják a várost és a várat. A település évszázadokon át stratégiai jelentőségűnek számított, sőt gyakran „Svédország kulcsaként" is emlegették, mivel a város és az erőd ellenőrizte az úgynevezett Kalmar-egyenest és az átjárót észak irányába, a svéd keleti part mentén Stockholm felé.

Az ilyen típusú kard ritka leletnek számít a 17. századbólForrás: Arkeologerna - CC BY

Bár a város végül a dánok kezére került, mégsem tudták teljesen leigázni a svéd erőket, így 1613 januárjában aláírták a knäredi békét.

Az arkeologernai régészek most egy kőpincét tártak fel Kalmar óvárosában, amely a Kungsgatan és a Västerlånggatan utak kereszteződésénél található. A kutatók úgy vélik, hogy a helyiség egy középkori farm része lehet, ami a korabeli szövegek hivatkozásai szerint arra utal, hogy egykor Gotskalk Hulskede tulajdonát képezte 1368-ban. Más források 1483-ra dokumentálják a területet, de úgy tűnik, hogy az leégett 1611 nyarán, a kalmari háború idején.
A pince padlóját törött tégla, kő és fa borította (valószínűleg az épületek felső emeleteiről), valamint két, a tűzben erősen megégett kézi köszörű és egy halom égett gabona. Az összeomlott anyag eltávolítása közben a csapat azonban egy ritka dán kardot fedezett fel, amely a szakemberek szerint „evolúciós ugrást" mutat a középkori kardtól a modernebb dizájn felé, amelyek végül megjelentek a 17. századi csatatéren.
A kalmari háború idején az európai hadseregek fordulópontot értek el, egyfajta katonai forradalmat értek el, ahol új taktikákat és fegyverrendszereket teszteltek – mutatott rá az Arkeologerna a közleményében, amit a HeritageDaily online tudományos portál idéz. – Ez a lelet jól illeszkedik a kor fegyverarzenáljába.