Egy 26 évnyi farkasviselkedési adatokkal és 229 farkas vérének elemzésével végzett tanulmány kimutatta, hogy a Toxoplasma gondii parazitával való fertőzés 46-szor nagyobb valószínűséggel teszi a farkasokat falkavezérré. A kutatás szerint ennek az élősködőnek a vadon élő hatásait eddig alulértékelték, míg az ökoszisztémákban és az állatok viselkedésében betöltött szerepét pedig alábecsülték.

Toxoplazmózist okozhatnak

Akinek van macskája, az valószínűleg hallott már a Toxoplasma gondii nevű parazitáról. A mikroszkopikus méretű szervezet csak a macskafélék testében tud szaporodni, ám szinte minden melegvérű állatot képes megfertőzni. Ez magában foglalja az embereket is, ahol a toxoplazmózisnak nevezett, jellemzően tünetmentes (de még mindig potenciálisan végzetes) parazita betegséget okozhat.
Miután egy másik gazdaszervezetbe került, az egyes T. gondii parazitáknak „meg kell találniuk a módját", hogy az utódaik visszajussanak egy macskába, ha „nem akarnak evolúciós zsákutcába kerülni".

A fertőzött farkasok viselkedése megváltozikForrás: David Osborn/Alamy

És van egyfajta hátborzongató módja az esélyek maximalizálásának. A parazitával fertőzött állatok – például a patkányok – nagyobb kockázatot vállalnak, és bizonyos esetekben végzetesen vonzódnak a macskavizelet illatához, és így nagyobb valószínűséggel pusztulnak el. Nagyobb állatok, mondjuk a csimpánzok esetében ugyanez a helyzet: a fertőzött egyedek nagyobb kockázatot vállalnak egy nagyobb macskafélével, például leopárddal szemben.

A T. gondii-val fertőzött hiénákat is nagyobb valószínűséggel pusztítják el az oroszlánok.

A Yellowstone Nemzeti Parkban élő szürke farkasok (Canis lupus) azonban nem éppen zsákmányállatok. Területük néha azonban átfedésben van a pumákkal (Puma concolor), a T. gondii ismert hordozóival, és a két faj egyaránt zsákmányul ejti a jávorszarvast (Cervus canadensis), a bölényt (Bison bison) és az öszvérszarvast (Odocoileus hemionus).

Így megeshet, hogy a farkasok is megfertőződnek kizárólag attól, hogy időnként elhullott pumát esznek, vagy lenyelik annak az ürülékét.

Megnövekedett a kockázatvállalás

A Communications Biology tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a farkasokról és viselkedésükről közel 27 éve gyűjtött adatok ritka lehetőséget kínáltak a parazita vad, köztes gazdaszervezetre gyakorolt hatásának tanulmányozására.

Connor Meyer és Kira Cassidy, a Yellowstone Wolf Project biológusai által vezetett csapat farkasokból és pumákból vett vérmintákat vizsgált, hogy felmérjék a T. gondii fertőzés arányát. Azt találták, hogy azok a farkasok, amelyeknek területe átfedésben van a pumákkal, nagyobb valószínűséggel fertőződtek meg T. gondii-vel.

Két farkas harcának a kimenetele sokszor kétségesForrás: Shutterstock

Ám ennek viselkedési következménye is volt: a jelentősen megnövekedett kockázatvállalás. A fertőzött farkasok 11-szer nagyobb valószínűséggel vándoroltak a falkájukból új területre. A fertőzött hímek 50 százalékos valószínűséggel hagyják el a falkát 6 hónapon belül, míg a nem fertőzötteknél ez leginkább 21 hónap.

Hasonlóképpen alakult a fertőzött nőstényeknél, amelyeknek 25 százaléka 30 hónapon belül elhagyta a falkát, szemben a nem fertőzöttek 48 hónapjával.

Befolyásolja az egész falka dinamikáját

A szakemberek azt is megfigyelték, hogy a fertőzött farkasok nagyobb valószínűséggel váltak falkavezérekké. Ennek szerintük az lehet az oka, hogy a T. gondii növelheti a tesztoszteronszintet, ami

fokozott agresszióhoz és dominanciához vezethet; mindezek olyan tulajdonságok, amelyek segítik a farkast, hogy falkavezérként érvényesüljön.

Ennek akad azonban néhány fontos következménye: a falkavezérek a szaporodással átvihetik parazitát az új falkatagokra, ami az egész falka dinamikáját is befolyásolhatja.

A szaporodásra is hatással lehet a kórokozóForrás: Sinogene Biotechnology

A szürkefarkas falka csoportos életvitelének köszönhetően a falkavezérek aránytalanul nagy befolyást gyakorolnak falkatársaikra és a csoport döntéseire – írják a kutatók közleményükben, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz.

Ha például a falkavezér kutatja a pumák vizeletének illatát, merészen új területre nyomulhat, így a parazita nagyobb expozícióval szembesülhet. A T. gondii fertőzés így nagyobb arányban fordulhat elő az egész farkaspopulációban. Ez egyfajta visszacsatolási hurkot generál a fokozott átfedéssel és fertőzéssel kapcsolatban.