Egy most publikált, új tanulmány feltárja azt a történetet, ahogyan Anglia „fehér királynője", Woodville Erzsébet, IV. Eduárd angol király hitvese imádkozott egykor a Szent Erasmus-kápolnában.

Formia Erasmus, más néven Szent Elmó, keresztény szent és mártír volt, aki akkor halt meg, amikor Maximianus nyugat-római császár egy kiálló tüskékkel teli hordóba helyezte és leguríttatta egy dombról. A tengerészek, a gyermekjólét, a hasi fájdalmak védőszentjeként tisztelik, és egyike a tizennégy szent segítőnek (a keresztény hagyomány szent alakjainak), akiket leginkább közbenjáróként tisztelnek.

A British Archaeological Association tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a kutatók eddig nagyon keveset tudtak az 1502-ben lebontott kápolnáról, aminek csak egy bonyolult kőkerete maradt meg. Ez a kiterjedt dokumentum most azonban képes rekonstruálni, hogyan nézett ki ez a kápolna, amely az apátsági templom keleti végén helyezkedett el.

Az épület a gótikus Lady Chapel déli oldalán épült az 1470-es évek végén, egy korábban kertnek szánt területen, amelyet hagyományosan Woodville Erzsébet angol királynénak, IV. Eduárd angol király hitvese nagylelkűségének tulajdonítanak.

A kápolna Stephen Conlin rekonstrukciójánForrás: Stephen Conlin

Az uralkodónő a szentélyt hálából emeltette az apátságban eltöltött időszakaiért és gyermekei egészségéért 1470-ben és 147-ben.

A kápolnában helyet kaptak a szent haláláról készült hátborzongató képek, valamint az egyik foga, valamint néhány, ott tárolt ereklye.

A Fehér Királynő ott kívánt istentiszteletet tartani, és úgy tűnik, hogy talán itt is temették el, és a sírja körül énekeltek imákat – kommentálta Matthew Payne, az apátság levéltárosa a kápolna kiemelkedő jelentőségét a HeritageDaily online tudományos portálnak.

A mostani rekonstrukciót Stephen Conlin készítette, akinek felhasználta a kápolna építése előtti belső térrel és berendezéssel kapcsolatos minden tudást, valamint az előkápolna tetőterében fennmaradt, korábban fel nem ismert töredékeket. A rekonstrukció egy része a windsori St George's-ból származik, a belső tér színezése pedig Islip apát 1532-ben készült halotti tekercsének nemrég azonosított színes másolatán alapul.

A tanulmány további bizonyítékokat mutat be arra vonatkozóan, hogy valószínűleg Robert Stowell építész, az apátság kőművesmestere tervezte magát a kápolnát, és segíthetett megmenteni annak legdíszesebb darabjait, amikor kevesebb, mint 25 év után ledöntötték azt.