Egy új tudományos tanulmány azonosította a római légiók úgynevezett „vasipari ujjlenyomatát", amely lehetővé tette a kutatók számára, hogy felkutassák az eddig elveszettnek hitt 19. légiót, amely teljesen megsemmisült a teutoburgi erdei csatában.

A 19. római légiót Augustus alapította Krisztus előtt 41-ben vagy 40-ben Szicíliában, Sextus Pompeius Magnus Pius római hadvezér, a Cnaeus Pompeius Magnus kisebbik fia, Octavianus és a második triumvirátus nagy ellensége által vezetett lázadás ellen.
Drusus római államférfi és hadvezér (Krisztus előtt 13–9.) és Tiberius római császár (Krisztus előtt. 8–5.) germán hadjárata során a 19. légió végig aktívan közreműködött, ám végül megsemmisült a teutoburgi erdő melletti csatában. A küzdelem végén a légió sasát is elorozták, és 19. név kikerült a római légiók listájából.

A teutoburgi erdei csatát (más néven Varus csatáját) a germán népek szövetsége vívta a 9. év őszén vívták a teutoburgi erdőnél, ahol a heruszkok fejedelme, Arminius megsemmisítette Publius Quinctilius Varus római konzul három légióját. A csata három napig tartott.

A Varus katasztrófájának is nevezett vereséget általában a római történelem egyik legfontosabb vereségének tekintik, ami hirtelen véget vetett Augustus terjeszkedésének a germán területekre.

Az új tanulmány a német Bochumi Bányászati Múzeum, a Leibniz Geo-Resources Kutatómúzeum és a Varus Battle Museum tudósainak közös kutatási projektje. A csapat a kémiai nyomelemek összetételét elemezte a mai Kalkriese-ben (a teutoburgi erdő csata helyszínén) talált római műtárgyakban, amelyek főleg színesfémekből, például bronzból és sárgarézből készültek. A nyomok kimutatására szolgáló tömegspektrométer segítségével a szakemberek képesek voltak meghatározni az egyes légiók kapcsán az eltérő színesfém-összetétel különbségét.

Azonosították az elveszettnek hitt a 19. római légiót, amely vereséget szenvedett a teutoburgi erdei csatábanForrás: Christian Grovermann

 Minden légiónak ugyanis saját kovácsa volt a fegyverek vagy felszerelések javítása és cseréje érdekében

és a fémmegmunkálásuknak egyfajta határozott kémiai jelet hagyott maga után, mivel a technikák minden légió táborában eltérőek voltak.
Ily módon egy légióspecifikus kohászati, vasipari ujjlenyomatot tudunk azonosítani, amelyhez ismerjük a tábor helyszíneit, ahol állomásoztak – mondta Annika Diekmann, a Német Bányászati Múzeum Bochum kutatója a HeritageDaily online tudományos portálnak.

A történelmi szövegek szerint a 19. légió a teutoburgi erdei csata eseményei előtt a dél-németországi Dangstettenben állomásozott. A tudósok jelentős hasonlóságot találtak a dangstetteni és kalkriese-i leletek között. Ám azok a leletek, amelyek olyan légiós helyekről származnak, amelyek légiói nem pusztultak el a csatában, jelentősen különböznek ezektől.