Svéd kutatók összesen 23 szibériai gyapjas mamut (Mammuthusprimigenius) genomját hasonlították össze 28 mai ázsiai elefánt (Elephasmaximus) és afrikai elefánt (Loxodonta) genomjával.
Megállapították, hogy a megafauna több mint 700 ezer éves fennállása során a „védjegyszerű tulajdonságai", mint például a gyapjas szőrzet, a kis fülek és a nagy zsírpárnák is fejlődtek,
olvasható a Current Biology című folyóiratban megjelent, új tanulmányban.
Szerettük volna megtudni, mitől lesz egy mamut gyapjas mamut
– mondta David Díez del Molino, a stockholmi Paleogenetikai Központ paleontológusa, a tanulmány vezető szerzője a LiveScience online tudományos lapnak. – A gyapjas mamutoknak van néhány nagyon jellegzetes morfológiai vonása, mint például a vastag szőrzetük és a kis füleik, de sok más adaptációt is láthatunk, mint például a zsíranyagcserét és a hidegérzékelést, amelyek nem annyira nyilvánvalók, mert molekuláris szinten vannak.
A szakemberek megállapították, hogy „összességében az egyik legkorábbi gyapjas mamutot képviselő, több mint 700 ezer éves Chukochya genomja osztozott a modern gyapjas mamutok fehérjekódoló változásait okozó mutációk körülbelül 91,7 százalékában". Ez azt jelenti, hogy
a faj meghatározó tulajdonságai, mint például a bolyhos szőrzet, a zsírpárnák és a hideg időjárási viszonyok elviselésére való képesség már akkor megvoltak, amikor a gyapjas mamut elvált az egyik ősétől, a sztyeppei mamuttól (Mammuthus trogontherii).
Azt is felfedezték, hogy a gyapjas mamutok a fejlődésük során száraz lett a fülzsírjuk és csökkent a testszaguk.
Találtunk néhány magasan fejlett, a zsíranyagcserével és -raktározással kapcsolatos gént, amelyek más sarkvidéki fajokban, például a rénszarvasokban és a jegesmedvékben is megtalálhatóak
– mutatott rá Díez del Molino a közleményben. – Ez azt jelenti, hogy valószínűleg konvergens evolúció megy végbe a hideghez alkalmazkodó emlősökben.