Iratkozzon fel hírlevelünkre Színházi előadásként figyelték kétezer éve egy borászat működését
Kétezer éves borászatot tártak fel az olasz fővárosban
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huKétezer éves római borászatot tárt fel egy régészcsapat az olasz fővárosban, ami új betekintést nyújt a mezőgazdaság ókori római kulturális jelentőségébe az ókori Rómában. A felfedezés a vinotéka azon szerepéről is mesél, amelyet a társadalom legmagasabb rétegei számára nyújtott a szórakozás egyik formájaként.
A pincészetet a pazarul díszített Quintilii-villában találták meg a szakemberek, ahol a mindennapi bortermelést a gazdag, befolyásos rómaiak szórakoztatásaként mutatták be, köztük talán magának a császárnak is.
Az Antiquity tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint a helyszínen végzett ásatások a bortermeléshez és -tároláshoz használt helyiségek és csatornák bonyolult rendszerét tárták fel. Ahogy arra a kutatók rámutattak,
a borkészítési folyamat a taposószobában kezdődhetett, amely más, ugyanebben az időszakban készült vízhatlan vakolattal borított példányoktól eltérően drága vörös márvánnyal burkoltak.
A tudósok szerint a márvány csúszós jellege szokatlan választás egy termőterületen, és ez még inkább utal a borászat színpadiasságának fontosságára. A 2017-ben kezdődött ásatások során két nagy présgép mechanizmusát és egy többszínű márványburkolatú, szökőkútszerű rendszert is feltártak, amelyen keresztül a bor a pincében lévő tárolóedényekbe áramlott.
A pincészetet körülvevő, gazdagon díszített szobák sorát valószínűleg a császár és kísérete használta arra, hogy a borkészítés megfigyelése közben étkezzen.
E szobák mindegyikének széles, nyitott bejárata volt, ahonnan tágas kilátás nyílt a dolgozókra és a borászati rendszer mechanizmusaira.
A mezőgazdasági munkát számos ókori kultúra uralkodó osztálya romantikus tevékenységnek tartotta, különösen mivel gyakran ez volt a vagyonuk és a státuszuk forrása
– .mondta Dr. Emlyn Dodd, a kutatás vezető szerzője a HeritageDaily online tudományos portálnak, aki korábban a Római Brit Iskolában dolgozott, jelenleg pedig a Londoni Egyetem Klasszikus Tanulmányok Intézetében tevékenykedik – A Quintilii-villában végzett ásatások feltárják előttünk, hogy az ókori római elit hogyan képzelte el az éves szüretet „színházi" előadásként, a megfigyelők élményét a munkások gyakorlati szükségleteivel szemben előtérbe helyezve.
Hozzátette: igazi látványosság lehetett a nézők számára, a bor- és vízszökőkutak, a fényűző anyagok – különösen a vékony fehér márványcsatornák, amelyeken keresztül a bor folyni látszott –, valamint a munkások hangjai és a zene kombinációja egyetlen színházi előadásként.
A Quintilii-villa a császári birtok része volt, és mind a Rómához való közelsége, mind a fényűző díszítései arra utalnak, hogy aktív szerepet játszhatott a császári életben.
Más birodalmi birtokokhoz képest (ahol az egykor fényűző negyedeket később haszonelvű használatra alakították át) Gordianus császári udvara egy rituálé céljából kereshette fel ezt a villát, amely az éves szürethez kapcsolódott.
