A vámpírdenevérekben 13 gén teljesen kikapcsolt, inaktív állapotba került. Ezek a gének ugyanakkor működőképesek a többi denevérfajban, amelyek más táplálékra, például rovarokra vagy gyümölcsökre specializálódtak.
A genetikai hiányosság ugyanakkor lehetővé tette a vérszopó denevérek számára, hogy hasznosítani tudják a zsírokban és szénhidrátokban szegény, de vasban és fehérjében gazdag vért.
A vérszopó denevérek Közép- és Dél-Amerikában élnek. Testük 8 centiméter hosszú, szárnyfesztávjuk eléri a 18 centimétert. Áldozataik főként haszonállatok, és éjszakai életmódot folytatnak. A legtöbb emlős nem tudna alacsony kalóriatartalmú vérdiétán életben maradni. Az 1400 különböző denevérfaj közül mindössze 3 képes erre.
Az alacsony kalóriatartalmú étrendnek ugyanakkor megvan a hátránya is:
a vérszívó denevéreknek állandóan enniük kell, ha nem akarnak éhezni.
Megfigyelték, hogy a jóllakott példányok szükség esetén képesek felöklendezni a táplálékot, hogy azt megosszák éhező társaikkal. A vámpírdenevérek emlékeznek rá, ki segített nekik a múltban, ez a képesség pedig egészen komplex és meglepő szociális kapcsolatrendszerre utal.
Természetesen nem csupán denevérfajok táplálkoznak vérrel, a legismertebb vérszívók között ott találjuk a szúnyogokat, poloskákat, piócákat és bolhákat is.