Egy barlangi oroszlánkölyök a jégkorszak legjobban megőrzött állata

Körülbelül 26 000 évvel ezelőtt Sparta anyja vagy a barlangban hagyta és vadászni indult, vagy megölték, így az apró kölyök táplálék nélkül maradt

Egy közel 28 ezer éves barlangi oroszlánkölyköt találtak a szibériai permafrosztban megfagyva, amely olyan jó állapotban őrződött meg, hogy még mindig ki lehet venni minden egyes bajuszszálát.

Egyre több ősi maradványt találnak

Svéd kutatók szerint a Sparta becenévre hallgató kölyök az egyik legjobban megőrzött jégkorszaki állat, amelyet valaha is feltártak. Fogait, bőrét és lágyszöveteit a jég mumifikálta. Ráadásul még a szervei is érintetlenek maradtak.

Sparta egyike azoknak a barlangi oroszlánkölyköknek (Panthera spelaea), amelyeket az Oroszország északkeleti részén fekvő Jakutföldön találtak, a permafrosztban elásva.

Az állatot 2018-ban fedezte fel Borisz Berezsnyev helyi lakos, aki ősi mamutfogak után kutatott a tundrán.

Saparta-t a Szibéria keleti részén található Semyuelyakh folyó partján találták Forrás: Love Dalén

Mivel a vadon élő állatok vadászata és kereskedelme egyre korlátozottabbá vált, a Berezsnyevhez hasonló „agyarvadászok" elkezdtek ősi elefántcsont után kutatni a jeges északon. Mivel azonban az éghajlatváltozás gyengíti a permafrosztot és meghosszabbítja az agyarvadászat szezonját, egyre több ősi maradványt találnak – és nem csak a gyapjas mamutoktól.

Az elmúlt években a szibériai lakosok gyapjas orrszarvúakat, farkasokat, barnamedvéket, lovakat, rénszarvasokat és bölényeket „húztak ki" a permafrosztból, és a tetemek némelyike akár 40 ezer éves is lehet.

Belső sérülések látható nyomait találták, amelyeket egy rázuhanó szikla okozhatott Forrás: The Siberian TImes/

A Quaternary tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint nyilvánvaló, hogy ezek a jeges sztyeppék egykor számos nagytestű emlősnek adtak otthont. Valójában

egy évvel azelőtt, hogy Berezsnyev megtalálta volna a Spartát a Szemjüeljak folyó közelében, egy másik barlangi oroszlán tetemére is rábukkant, mindössze 15 méterrel arrébb.

Ez a Borisz névre keresztelt példány valamivel több sérülést mutatott, valószínűleg a permafrosztos barlang beomlása miatt, de még így is figyelemre méltóan sértetlennek bizonyult.

Sok tekintetben feltűnően hasonlítanak a modern oroszlánokhoz

A tetemek elemzésében később svéd kutatók segítettek, akik azt feltételezik, hogy Borisz és Sparta is körülbelül egy-két hónapos lehetett a pusztulásuk pillanatában. A fizikai közelségük és a hasonló megjelenésük ellenére Borisz azonban nagyjából 15 ezer évvel idősebbnek tekinthető, plusz-mínusz néhány évszázados eltéréssel.

Az a kevés, amit ma a tudomány a barlangi oroszlánokról tud, többnyire kövületekből, nyomokból és ősi barlangrajzokból származik.

A permafrosztban talált, mumifikálódott testek a szakemberek szerint a létezésükre vonatkozó legjobb bizonyítékok közé tartoznak. Fagyott tetemük sok tekintetben feltűnően hasonlít a modern oroszlánokhoz, csak sokkal nagyobb méretben és jóval melegebb bundával. Ám úgy tűnik, hogy

az afrikai oroszlánok egyik legikonikusabb tulajdonsága, a sörényük azonban hiányzik a barlangi oroszlánokról.

Ezt erősítik meg a korabeli emberi műalkotások is, amelyek arra utalnak, hogy a barlangi oroszlánok csak ritkán viseltek sörényt, vagy ha igen, akkor az rendkívül gyér és alig látható volt. Néhány jégkorszaki festményen például sötét színminták láthatók a barlangi oroszlánok arcán, de az egyelőre nem világos, hogy ez mit is ábrázolhat.

Ezért volt szükség a sörényre

Borisz és Sparta egyaránt fiatal barlangi oroszlánok voltak, ami a tudósok szerint azt jelenti, hogy nehéz megmondani, hogyan fejlődött volna a bundájuk a felnőtt egyeddé válás során. A kutatók úgy vélik, hogy

a füleik hátsó részén található némi sötét színezéstől eltekintve többnyire sárgásbarna szőrzet borítja őket.

Úgy vélik, ha a kölyköknek lett volna esélyük felnőni, a bundájuk valószínűleg világosabb szürkére változott volna, hogy segítsen nekik könnyebben álcát biztosítani a hideg szibériai sarkvidéken. A sörény jelenléte emellett azért is fontos, mert árulkodhat a barlangi oroszlánok társadalmi szerkezetéről. Például arról, hogy egyedül élnek-e, vagy egyértelmű hierarchiával rendelkező csoportokban.

Körülbelül 26 000 évvel ezelőtt Sparta anyja vagy a barlangban hagyta és vadászni indult, vagy megölték, így az apró kölyök táplálék nélkül maradt Forrás: SiberianTimes

A tudósok máig vitatkoznak azon, hogy a jégkorszakban élő barlangi oroszlánok egyedül vagy a mai afrikai oroszlánokhoz hasonlóan falkában barangoltak-e a szibériai sztyeppéken.

Ahogy arra a kutatók emlékeztettek, a franciaországi Chauvet-barlangban található egy különleges jégkorszaki festmény, amely közel egy tucat barlangi oroszlánt ábrázol, köztük hímeket és nőstényeket egyaránt, amint éppen egy bölényre vadásznak.

A csoportos vadászat hatékonyabb lehet, mint a magányos táplálékszerzés, amikor a zsákmány nagy méretű és a barlangi oroszlánok ökoszisztémájában sok ilyen zsákmányfaj állhatott rendelkezésre

– írták a kutatók a korábban megjelent tanulmányukban, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – Ilyenek voltak például a mamutok és orrszarvúk, de csak amikor nem állt rendelkezésükre más préda lehetőség.

Hozzátették: emellett a nagy falkák segítettek volna megvédeni a zsákmányt a „konkurenciától", valamint a kölyköket és a kicsinyeket a ragadozóktól.

Klónoznák a barlangi oroszlánokat is

Mindez egyelőre azonban csak találgatás. Bár a szakemberek az elmúlt években találtak néhány megdöbbentően ép és sértetlen barlangi oroszlánt, még mindig nincs elég információjuk ezekről a kihalt ragadozókról ahhoz, hogy bármilyen következtetést levonhassanak a társadalmi struktúrájukról.
Talán egy nap mindez megváltozhat.

A tudósok abban reménykednek, hogy a jövőben talán feltárnak egy másik barlangi oroszlánt, amelynek segítségével megtudhatnak valamit a rég elveszett életükről.

Vagy talán egy nap sikerül „visszahozni" ezeket az állatokat az életbe.

Egy oroszlánkölyök pihen a fa ágai között Forrás: Alexander Braczkowski

Nagyon is reális esély van arra, hogy újjáteremtsük a barlangi oroszlánokat, és ez jóval könnyebb feladat lenne, mint egy gyapjas mamut klónozása

– mutatott rá Albert Protopopov paleontológus, a tanulmány egyik szerzője a Siberian Times lapnak.

Néhány tudós úgy gondolja, hogy a gyapjas mamutok klónozásának lehetősége nagyon is reális, ám a barlangi oroszlánok sokkal fiatalabb fajnak számítanak. Protopopov már javaslatot is tett ezzel kapcsolatban: eszerint

a klónjaikat kiegészíthetnék a modern afrikai oroszlánok génjeiből származó néhány génnel, ami némileg megkönnyítené a munkát.

Ez nyilvánvalóan ellentmondásos elképzelés, így a megvalósítás valószínűleg még a jövő kérdése. A következő lépés egyelőre Sparta és Borisz teljes genomjának szekvenálása. Ezután a szakemberek kitalálhatják, hogy mit kezdjenek az általuk összegyűjtött információkkal.