Néhány lenyűgöző leletet fedeztek fel egy őskori táborhelyen, amely egy vadászó-gyűjtögető csoportnak adott otthont Nagy-Britanniában, körülbelül 10 500 évvel ezelőtt. Ez jóval azelőtt történt, hogy a fém vagy a kerámia megjelent volna ezen a különös szigeten. Számos bizonyíték azonban arra utal, hogy a lakosok tökéletesen jól érezték magukat itt. Az őskori leletegyüttest a Manchesteri és a Chesteri Egyetem régészei fedezték fel nemrég az észak-yorkshire-i Scarborough város közelében.
Nagyon ritka ilyen régi anyagot ilyen jó állapotban fellelni
A leletek között számos csontból, agancsból és kőből készült szerszám és fegyver volt. Az egyik ilyen relikvia egy hegyes vadászfegyver, amelyet úgy faragtak ki, hogy az élén hat tüske található: ezeket úgy tervezték, hogy a lehető legnagyobb kárt okozzák a levadászott állat testében.
A szakemberek továbbá állati csontból és agancsból készült fegyvereket is találtak itt, amelyeket bevágásokkal és karcolásokkal díszítettek, ami talán a kreativitás és a művészi képzelőerő bizonyítékát mutatja.
Nagyon ritka, hogy ilyen régi anyagot ilyen jó állapotban találjunk – mondta Dr. Nick Overton, a Manchesteri Egyetem régésze egy nyilatkozatban, amit az IFL Science online tudományos portál idéz. – Nagy-Britanniában a mezolitikum a kerámia és a fémek bevezetése előtt történt, ezért az általában nem fennmaradó, olyan szerves maradványok, mint a csont, az agancs és a fa, hihetetlenül fontosak az emberek életének rekonstruálásában.
Hozzátette: a Homo sapiens csak 40 ezer évvel ezelőtt jutott el Nagy-Britanniába, bár más hominin-fajok már 800 ezer évvel ezelőtt is lakták. Az úgynevezett „Cheddar-ember" (a britek őse) genetikai bizonyítékai például arra utalnak, hogy a 10 ezer évvel ezelőtt a Nagy-Britanniát otthonául választó H. sapiens egy része sötét bőrű, fekete hajú és kék szemű lehetett.
Meglehetősen kényelmes életet éltek
A nemrég felfedezett lelőhely egykor egy ősi tóban lévő sziget partján feküdt a középső kőkorszakban, az utolsó jégkorszak vége után. Ez a hely ideális lett volna a környező ökoszisztémához tartozó állatok, többek között jávorszarvasok, gímszarvasok, hódok és vízimadarak vadászatához.
A terület mélyebb megismerése érdekében a csapat jelenleg a tőzeglelőhelyek elemzésén dolgozik, amelyek máris azt mutatják, hogy hihetetlenül változatos élővilágú tájról van szó. A régészek megjegyezték, hogy a bizonyítékok szerint ezek az emberek meglehetősen kényelmes életet éltek, amely szoros összhangban álltak az őket körülvevő természeti világgal.
Gyakran úgy gondolunk az őskori vadászó-gyűjtögető emberekre, mint akik az éhhalál szélén élték mindennapjaikat, és egyik helyről a másikra vándoroltak az élelemkeresés miatt és csak a földművelés gyakorlatának bevezetése után tértek át a stabilabb életmódra – magyarázta Dr. Amy Gray Jones, a Chesteri Egyetem munkatársa. – Itt azonban olyan emberekről van szó, akik a helyszínek és élőhelyek gazdag hálózatában éltek, időt szántak a tárgyak díszítésére és gondosan ügyeltek arra, hogy miként ártalmatlanítsák az állati maradványokat.
Hozzáfűzte: nem küzdöttek a túlélésért, hanem magabiztosan mozogtak a területen.