Madárbarát műfészkekkel is védik a kerecsensólymokat

Illusztráció

A kultikus madárfaj fél évszázada a kipusztulás szélére került Közép-Európában. A világszerte veszélyeztetett ragadozó madár Európai Unióban fellelhető állományának kétharmada ma már Magyarországon fészkel. A hazai populáció növekedése az elmúlt években megállt, helyenként ismét jelentős csökkenés mutatható ki. E szomorú tendencia okainak megértése, a visszaesés megfordítása érdekében indul uniós társfinanszírozású projekt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) vezetésével, a Hortobágyi és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságok, valamint a MAVIR ZRt. közreműködésével.

A kerecsensólyom (Falco cherrug) hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke egyedenként 1 millió forint. Magyarország kultikus madárfajának számít, hiszen eredetmondáink turulja nagy valószínűséggel egy Altaj hegységi változata lehetett. Európai állományának jelentős része a Kárpát-medencében fészkel, nagyobb számban hazánkon kívül Ausztriában, Romániában és Szlovákiában költ, emellett az Unióban csak Bulgáriában és Csehországban található még néhány fészkelő pár. A hazai természetvédelemnek így kiemelt szerepe van a kerecsensólyom megőrzésében is.

A madárfaj a ragadozó madarak általános üldözése és a mezőgazdaságban nagy mennyiségben használt, kiemelten veszélyes vegyszerek (pl. a DDT) miatt az 1970-es évekre szinte teljesen eltűnt Közép-Európából. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1974-es megalakulásakor kevesebb, mint 10 fészkelő párra becsülték a hazai állományt. Az MME és a sorra megalakuló nemzeti parki igazgatóságok fajmegőrzési erőfeszítései eredményeként számuk megsokszorozódott, 2007-re már elérte a 185 fészkelő párt. A kiemelkedő hazai kerecsensólyom-védelmi eredmények nemzetközi elismerésben részesültek, a munkát az Európai Unió LIFE programja is támogatta.

A hazai állomány növekedése azonban újabban megállt, több régióban csökkenés mutatkozik. A szakemberek a legnagyobb arányú visszaesést az Észak-Alföldön tapasztalták, ahol 2009 és 2019 között 72-ről 45 párra zsugorodott a populáció. A legfontosabb veszélyeztető tényezők közé tartozik az áramütés, a madarak ütközése légvezetékekkel és járművekkel, a ragadozók mérgezése és lelövése. Emellett problémát jelent a zsákmányállatok - különösen az ürgék és a hörcsögök – ritkább előfordulása, a természetes élőhelyek folyamatos visszaszorulása. Nem zárható ki ugyanakkor az sem, hogy valamilyen eddig ismeretlen probléma is hozzájárul az állomány csökkenéséhez.

"A kerecsensólyom védelme az Észak-alföldi régióban (SakerRoads LIFE)" címmel most induló projekt célja, hogy pontosan felmérjék az egyes veszélyforrásokat, és megpróbálják mérsékelni a legtöbb kárt okozók hatásait. A hat évig tartó projektet 75 százalékban az Európai Unió LIFE programja támogatja, a társfinanszírozást a magyar állam és a projektpartnerek biztosítják. A programban az MME mellett részt vesz a Hortobágyi és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a MAVIR ZRt. is.

Illusztráció Forrás: Biosphoto via AFP/Marius Swart / Biosphoto/Marius Swart

A projekt fókuszterülete négy észak-alföldi Natura 2000 (uniós védettséget élvező) terület, a fajmegőrzési akciók elsősorban a Jászság, a Hortobágy, a Hevesi sík és a Borsodi Mezőség Különleges Madárvédelmi Területen valósulnak meg. A legkorszerűbb módszerekkel követik majd nyomon, kamerák, speciális jelölőgyűrűk és tollakból kinyert DNS-ujjlenyomat segítségével azonosítják az egyes példányokat, és így próbálják megállapítani, hogy milyen okok állhatnak az állomány csökkenése mögött. A terepi felmérésekben a természetvédelmi őrszolgálat mellett az MME méreg- és tetemkereső kutyás egysége, valamint számos önkéntes is részt vesz. A szakemberek a költő sólyompárok mellett felmérik, és madárbarát átalakításra javasolják a régió legveszélyesebb középfeszültségű elektromos tartóoszlopait. Fokozott figyelmet fordítanak az illegális természetkárosító cselekedetek megelőzésére is.

A kerecsensólyom magától nem épít fészket, ezért a nemzeti park igazgatóságok az idős fákon, míg a MAVIR a nagyfeszültségű hálózaton fejleszti a költésre rendelkezésre álló műfészek-hálózatot. Különböző módszerekkel tesztelik a rendelkezésre álló táplálék-kínálat és a költési siker növelésének lehetőségét is. A nemzeti park igazgatóságok az önkormányzatokkal együttműködésben a mezőgazdasági területek között húzódó dűlőút-hálózat mentén állítanak helyre természetközeli élőhelyeket a Különleges Madárvédelmi Területeken. E projektelem túlmutat a kerecsensólyom védelmén, hiszen a táplálékláncon keresztül szélesebb körben növelheti az agrártáj biodiverzitását és ellenállóképességét.