Foltos lett a Szaturnusz gyűrűje, a csillagászok értetlenül figyelik a jelenséget

A Szaturnusz jelenlegi ismereteink szerint 83 holddal rendelkezik

A Szaturnusz gyűrűi az egyik legcsodálatosabb látványosság a Naprendszerünkben. De körülbelül 15 évente valami furcsa dolog történik velük - egy olyan jelenség, amely négy évtizeddel ezelőtti felfedezése óta zavarba ejti a tudósokat.

A Hubble űrteleszkóp új felvételei most ismét rejtélyes foltokat fedeztek fel a Szaturnusz gyűrűiben, jelezve, hogy a bolygó "küllős szezonja" teljes lendületben van. Ezt a becenevet azért kapta, mert a sötét és világos foltok a kerékpár küllőkre hasonlítanak.

Nem tudni, hogy pontosan mi okozza ezeket a küllőket vagy foltokat, de a szakértők remélik, hogy a Hubble legújabb megfigyelései lehetőséget adnak a jelenség részletesebb tanulmányozására.

A foltok csak a szaturnuszi napéjegyenlőséget megelőző és követő években jelennek meg a Naptól számított hatodik bolygón - tehát gyakorlatilag a Szaturnusz-év tavaszán és őszén.

A Szaturnusz jelenlegi ismereteink szerint 83 holddal rendelkezik Forrás: NASA/JPL-Caltech

A Szaturnusz északi féltekéjén 2025. május 6-án lesz az őszi napéjegyenlőség, de a jelek általában már négy évvel korábban megjelennek, ezért a Hubble már most is láthatja ezeket.

A NASA szeretné megtudni, hogy miért csak szezonálisan jelennek meg, és mi okozza, hogy a Szaturnusz évének bizonyos időszakaiban eltűnnek és újra megjelennek. Mivel a világ sokkal messzebb van a Naptól, mint mi, az éve is hosszabb. A Szaturnusz 29,46 földi év alatt kerüli meg csillagunkat, miközben minden egyes évszaka körülbelül hét évig tart.

„A Hubble OPAL (Outer Planet Atmospheres Legacy) programjának köszönhetően, amely a külső Naprendszer bolygóiról szóló adatarchívumot épít, ebben az évszakban minden eddiginél hosszabb időt szánunk a Szaturnusz küllőinek tanulmányozására" - mondta Amy Simon, a NASA bolygókutatója.

Küllőszerű foltok a Szaturnusz gyűrűin Forrás: NASA

A Szaturnusz utolsó napéjegyenlősége 2009-ben történt, amikor a NASA Cassini űrszondája még a bolygó körül keringett egy közeli felderítés keretében. A Cassini küldetése azonban 2017-ben véget ért, így a Hubble folytatja a Szaturnuszon és a többi külső bolygón bekövetkező változások megfigyelését.

„A Cassini-misszió által végzett többéves kiváló megfigyelések ellenére a küllős évszak pontos kezdete és időtartama még mindig megjósolhatatlan, leginkább úgy, mint a hurrikánszezonban az első vihar kitörése" - tette hozzá Simon.

A gyűrű küllőit először a NASA két Voyager-szondája figyelte meg, amelyek 1980-ban és 1981-ben repültek el a Szaturnusz mellett. A további elemzések ezt követően még több furcsaságot tártak fel - először is azt, hogy nem mindig vannak ott, de azt is, hogy felülről általában sötétnek, alulról pedig világosnak tűnnek.

A Cassini 2004-ben érkezett meg, és viszonylag gyorsan kiderült, hogy a küllőket nem a Szaturnusszal, annak holdjaival vagy a bolygó gyűrűit alkotó apró holdkékkel való gravitációs kölcsönhatás okozza. Egy évvel később az űrszonda megerősítette, hogy a küllők valószínűleg a Szaturnusz mágneses mezejével állnak összefüggésben, ami számos elméletet váltott ki a folyamatról.

Az egyik szerint a gyűrűk felett és alatt lebegő töltött porszemcsék kölcsönhatásba lépnek a bolygó mágneses mezejével, aminek hatására leválnak a gyűrűkben lévő jeges darabokról, és külön-külön lebegnek.

A Voyager-2 1981-es felvétele a foltokról Forrás: NASA

Az is lehet, hogy a napszél a Szaturnusz mágneses mezejével kölcsönhatásba lépve olyan elektromosan töltött környezetet hoz létre, amely a porszemcséket elektrosztatikusan összetapasztja, és így sűrűbb foltokat képez a gyűrűkben.

Nem világos azonban, hogy ezek közül az elméletek közül bármelyik is helytálló-e, vagy hogy miért szezonális a jelenség, ezért a tudósok remélik, hogy a Hubble adatai a következő néhány évben segítenek megfejteni a rejtélyt.

A legújabb eredményeket a Geophysical Research Letters című folyóiratban tették közzé.