Borzalmas oroszlánevő mutáns majmoktól rettegnek

Illusztráció

Sokak szerint a kongói esőerdő mélyén vérszomjas mutáns majmok garázdálkodnak. Az elbeszélések alapján ezek a lények két lábon járnak, akkorák, mint egy jól megtermett felnőtt ember, és a fák helyett a földön alszanak. Állítólag nagyon agresszívek, és még az oroszlánokat is képesek levadászni. Vannak, akik szerint új majomfajról van szó, mások katonai kísérleteket sejtenek a háttérben, de akadnak olyanok is, akik szerint a gorillák kereszteződtek a csimpánzokkal. Egy tudósnak végül sikerült kideríteni az igazságot.

Az ún. Bondo-majmokról szóló vérfagyasztó történetek nem újak, több évtizede kaptak szárnyra és azóta is álmatlan éjszakákat okoznak sok afrikainak. Tény, hogy valami egészen különös dolog történik a kongói esőerdő nagy testű majmaival, de a mendemondák jó része valószínűleg túlzó, és a fikció erősen keveredik a valósággal.

A rejtélyes fenevadakat már több kutató is próbálta megtalálni. A legelső tudományos expedíciót Karl Ammann svájci fotós és természetvédő vezette 1996-ban. Ammann korábban szokatlan koponyákat talált a belga Közép-Afrikai Királyi Múzeum gyűjteményében. Ezek a leletek az Ebola folyótól mintegy 200 kilométerre keletre fekvő Bili város környékéről származtak, és könnyen a rettegett állatokhoz tartozhattak.

A vizsgált koponyák nagyon egyediek voltak; a tarajos csontozat gorillára utalt, a méret azonban csimpánzra, ezért azt sem lehetett kizárni, hogy hibridek földi maradványaira bukkantak a szakemberek.

Ugyanakkor a lelőhelyen nem éltek gorillapopulációk.

A kutatót nagyon foglalkoztatta a felfedezés, ezért Kongó északi részére utazott. Itt a helyi vadászok olyan óriásmajmokról meséltek, amelyek állítólag oroszlánokra vadásznak, immunisak a mérgezett nyilakra és teliholdkor üvöltenek. Több fotót is mutattak Ammann-nak, amelyeken törzsi harcosok pózolnak a rejtélyes emberszabású kilőtt példányaival.

Illusztráció Forrás: Image Source via AFP/Image Source/Henry Horenstein/Henry Horenstein

Bár az expedíció során sikerült begyűjtenie néhány ürülékmintát és talált gorillalábnyomokat is, Ammann nem lelt rá a titokzatos Bondo-majmokra, és a létezésüket egyértelműen igazoló bizonyítékokat sem sikerült szereznie.

Mi lett a genetikai vizsgálatok eredménye?

Voltak azonban, akik nem adták fel a keresést, így a 2000-es évek elején újabb küldetések indultak az óriásmajmok felkutatására. Ezek egyikét dr. Cleve Hicks brit primatológus vezette.

Kutatásának eredményeiről a New Scientist tudományos magazin 2006-os kiadásában számolt be. Hicks szerint a mitikus állatok nem egy új majomfaj, de még csak nem is egy új alfaj képviselői; egyszerű csimpánzok egy érdekesebb populációját fedezték fel.

Az ürülékmintákból nyert DNS vizsgálat eredménye kimutatta, hogy a szóban forgó emberszabásúak a keleti csimpánzok (Pan troglodytes schweinfurthii) csoportjába tartoznak.

A kutató viszont elismerte, hogy ezek a majmok tényleg különösen viselkednek; koponyájuk kicsit csakugyan emlékeztet a gorillákéra, és valóban a talajon készítenek fészket maguknak. Azt is megerősítette, hogy a megfigyelt csimpánzok többször használnak eszközöket, mint távolabb élő társaik, és az eszközhasználatuk is egyedi jellegzetességeket mutat. Ami az oroszlánevésről és a két lábon járásról szóló mendemondákat illeti, ezeket az állításokat soha nem igazolták.

Illusztráció Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Martin Schutt

Napjainkig sem tisztázott, hogy a Bondo-majmok viselkedése miért ilyen különleges. A kutatást nehezíti, hogy élőhelyük környékén gyakoriak a fegyveres konfliktusok.