Összeütközött egy amerikai és egy orosz atom-tengeralattjáró

Grafika a rakéták vízalatti indításáról

A hidegháború időszakában a legforróbb hadszíntérnek az óceánok és tengerek számítottak. A szárazföldön a két fél nem kockáztatott, és bár a levegőben a vadászpilóták gyakran hajmeresztő mutatványokkal zaklatták az ellenfél repülőit, sőt, előfordult, hogy le is lőtték egymást, ezek az esetek nem növelték a világháborús kockázatot. A tengeralattjárók egymás elleni akciói azonban óriási kockázatot jelentettek, mert mindkét fél stratégiai jelentőségűnek tartotta a tengeralattjáróit. A ballisztikus rakétahordozók a nukleáris elrettentés fontos eszközei ma is, és ezek fenyegetése az anyaország fenyegetésével egyenlő. A feszültséghez hozzájárult, hogy mindkét fél minél több információt meg akart tudni a másik legújabb tengeralattjáróiról, ezért a víz alatt gyakran extrémen megközelítették egymást. Azt, hogy milyen közelről tudták követni a másikat, gyakran a víz alatt készített fotókkal igazolták. Ebből fakadt az a sok összeütközés, amelyről sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok nem beszélt szívesen.

A Gato és a K-19

A USS Gato nevű amerikai atom-tengeralattjáró 1968-ban állt szolgálatba. Egy évvel később a Barents-tengeren, tehát a Szovjetunióhoz közeli vizeken,

61 méteres mélységben összeütközött a K-19 szovjet tengeralattjáróval.

Az amerikai vadász-tengeralattjáró kisebb sérüléseket szenvedett, és folytatni tudta a járőrözést. A K-19 azonban olyan súlyosan megsérült, hogy félő volt, elsüllyed. A kapitány vészemelkedést rendelt el, és a tartalék sűrített levegő segítségével azonnal kiüríttette a tartályokat. Mint kiderült, az ütközés összezúzta a szonárt és a torpedócsöveket. A szovjet tengeralattjárónak a felszínen sikerült visszajutnia a kikötőjébe.

Szárazdokkban javítják a USS Gato atom-tengeralattjárót Forrás: Navsource

A K-19 balszerencsés tengeralattjárónak számított. Ezzel a hajóval történt az emlékezetes reaktorbaleset 1961-ben, amelyről film is készült.

Akkor a túlhevült reaktor majdnem elolvadt, és csak a legénység önfeláldozása révén sikerült megmenekülni a globális katasztrófától.

A munka közben azonban olyan súlyos sugárzás érte a hét reaktortechnikust és a vezetőjüket, hogy egy hónapon belül meghaltak. Tizenöt másik matróz két éven belül halt meg a sugárfertőzés okozta betegségekben. A tengeralattjáró javításakor a sérült reaktor a hajógyárban is szennyezést okozott, több munkást sugárzás ért.

A K-19 szovjet tengeralattjáró, amelynek Hirosima lett a gúnyneve a súlyos sugárszennyezéses balesetei után Forrás: Creative Commons

Amikor a K-19-et újra szolgálatba állították, Hirosima lett a hajó gúnyneve a flottában, és a Gatóval történt ütközésen kívül is több balesetet szenvedett.

A Pintado és egy szovjet ballisztikus rakétahordozó karambolja

A Sturgeon-osztályú USS Pintado vadász-tengeralattjáró 1974 áprilisa és szeptembere között a második bevetését teljesítette a Csendes-óceánon. A hajó újnak számított, és az akkori legmodernebb elektronikus berendezésekkel illetve szonárral szerelték fel. Májusban Petropavlovszk kikötője körül ólálkodott a Kamcsatka-félszigetnél, és a szovjet tengeralattjárók után kémkedett. Az őrjárat közben egy szovjet Yankee-típusú ballisztikus rakétahordozót követett, amikor összeütköztek. A szovjet tengeralattjáró azonnal a felszínre emelkedett.

Sérült szovjet Yankee-osztályú rakéthordozó a felszínen Forrás: Wikipedia

A Pintado komoly sérülést szenvedett, tönkrement a szonár, az egyik torpedóvető-cső fedele beszorult, és megsérültek a mélységi kormánylapátjai is.

Mindezek ellenére sem emelkedhetett fel, mert túl közel volt a szovjet vizekhez és tartani lehetett attól, hogy a szovjetek megpróbálják elfogni.

Így a kapitány a sérülések ellenére teljes sebességet rendelt el. Az amerikai tengeralattjáró elszáguldott a helyszínről, és csak jóval messzebb lassított le. Aztán Guamba hajózott, ahol közel két hónapig dolgoztak a kijavításán a szárazdokkban.

A USS Pintado sérülése Forrás: fas.org

A Victor-karambol

1974 feszültséggel teli év volt a tengereken. Novemberben egy szovjet Victor-osztályú vadász-tengeralattjáró pontosan azt tette, mint az előző esetnél a Pintado:

az ellenség egyik fontos kikötője közelébe lopakodott, és igyekezett követni a legértékesebb ellenséges hajókat, a ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárókat.

A USS James Madison, amely egy Poseidon rakétákkal felszerelt amerikai hordozó volt, a Glasgow.hoz közeli Holy Loch nevű tengeralattjáró bázisról hajózott az óceán felé. Alig hagyta el a skóciai kikötőt, amikor összeütközött a szovjet tengeralattjáróval. Mindkét hajó a felszínre emelkedett, majd a Victor újra lemerült és eltűnt.

A USS Madison 1974-ben, miután összeütközött egy szovjet vadász-tengeralattjáróval Forrás: Federation of American Scientists

Az esetre 43 évvel később derült fény, amikor a CIA nyilvánosságra hozott 930 ezer, korábban bizalmasnak minősített iratot. Ezek között találták meg az akkori nemzetbiztonsági főtanácsadó, Brent Scrowcroft szigorúan titkos táviratát az ütközésről, amelyet Henry Kissinger külügyminiszternek küldött.

A nemzetbiztonsági főtanácsadó távirata a külügyminiszternek az ütközésről, az iratot 43 év után hozták nyilvánosságra Forrás: CIA

Az amerikai flottában természetesen azonnal híre ment az ütközésnek. A tengerészek Victor-karambolnak nevezték el az esetet.

James Jinks, aki a brit tengeralattjárók titkos akcióról írt izgalmas könyvet, azt mondta az eset nyilvánosságra kerülése után:

Ez egy évtizedekig tartó macska-egér harc egyetlen fejezete volt. A szovjetek rendszeresen küldtek vadász-tengeralattjárókat a skóciai Faslane és Holy Loch bázisokhoz, hogy a brit és amerikai ballisztikus rakétahordozókat, a boomereket kövessék. Két évvel a karambol után a Clyde megközelítési útvonalán fedeztek fel egy szovjet Victort. Hat napig éjjel-nappal figyelték a Királyi Légierő Nimrod felderítőgépei, majd az HMS Conqueror brit vadász-tengeralattjáró a nyílt óceán felé terelte. A Victor végül megunta a zaklatást és elhajózott.

Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!