A feltámadás legrejtélyesebb ereklyéje: a torinói lepel

Az új vizsgálat megállapításai ellenére is még számos nyitott, és megválaszolatlan kérdés maradt a lepel eredetével kapcsolatosan

A torinói Keresztelő Szent János-katedrálisban őrzik a kereszténység egyik legrejtélyesebb ereklyéjét, azt az antik halszálkamintásan szőtt lenvászon leplet, amelyen egy alak halvány kontúrjai rajzolódnak ki. A lepel rostjaiba egy számunkra ismeretlen folyamat eredményeként beleégett testlenyomat modern technikával történt alapos megvizsgálása során azt találták, hogy az alakon azonosított nyomok az újszövetségi szenvedéstörténetben leírtakkal mutatnak szoros azonosságot. Az ateista és erősen szkeptikus brit magfizikus, Ian Wilson tagja volt annak a tudóscsoportnak, amely a Vatikán engedélyével 1978-ban alapos természettudományos vizsgálatnak vetette alá a keresztény hagyományban Krisztus halotti gyolcsának tartott torinói leplet. Wilson, Robert Hedges, Arthur Lindt, továbbá Mark Antonacci a legkorszerűbb módszerekkel elvégzett vizsgálat egyik eredményeként – részben egymástól függetlenül – megállapították, hogy a halvány testkontúr anyaga vér, amit a testből érkezett rendkívül nagy energiájú, a Földön ismeretlen, és leginkább a neutronkisülésre emlékeztető sugárzás égetett a lepel rostjaiba. A szkeptikus atomfizikus, Ian Wilson mindezek hatására bevallottan megtért és hívő lett.

„A test a lepelben megsemmisült, dematerializálódott, majd valahol máshol azonnal újra materializálódott, akár élve, akár élettelenül."

(Giuseppe Baldachini fizikus, az ENA Kutatási Központ igazgatója a lepel vizsgálatáról.)

A lepel hosszú útja Jeruzsálemtől a torinói Keresztelő Szent János katedrálisig

Jézus halotti lepléről elsőként az evangélisták emlékeztek meg az újszövetségi Szentírásban. A „legfiatalabb tanítvány", János, aki a feltámadás hírére az elsők között érkezett a sziklasírhoz, a következőket írja az evangéliumában: „A másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz. Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt,és bement a sírboltba."

Az új vizsgálat megállapításai ellenére is még számos nyitott és megválaszolatlan kérdés maradt a lepel eredetével kapcsolatosan Forrás: Origo

„Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összehajtva. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt." (János, 20, 4-8)

Máté (Lévi) ugyancsak megemlékezik Jézus halotti gyolcsáról: „József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte." (Máté, 15,46). Márk az evangéliumában szintén megemlíti a halotti leplet, amibe a Megváltót fektették: „Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, s a sír bejárata elé követ hengerített." (Márk,15,46)

A Golgota Munkácsy Mihály híres festményén Forrás: Wikimedia Commons

Az újszövetségi Szentíráson kívül Jézus halotti lepléről az első ismert leírás a 4. századból származik. Szent Cirill Kr. u. 340 körül arról írt,

hogy Jézus halotti leplét Jeruzsálemben őrzik, mint „a feltámadás egyik tanúját".

A 6. század elején Jeruzsálemből Edesszába került a lepel, „a kép, amelyet nem emberi kéz készített". A leplet 944-ben Konstantinápolyba (Bizáncba) vitték, ahol VII. Konstantin császár a blakhernai Mária templomban helyeztette el a szent relikviát. 1204. április 13-án Velence felbujtására a keresztesek kifosztják és felgyújtják a várost; a Krisztus halotti gyolcsának tartott lepelnek ekkor nyoma vész.

A lepel egészen az 1980-as évek elejéig az olasz királyi család birtokában volt Forrás: The Sourd of Turin

I. Theodórosz császár így ír erről III. Ince pápának: „A velenceiek szétosztották egymás közt a kincseket... ugyanezt tették a franciák az ereklyékkel és a szent lepellel, amelyben Urunk a feltámadás előtt feküdt."

Több bizonyíték is arra utal, hogy a 13. században a középkor egyik legbefolyásosabb és legtitokzatosabb francia alapítású lovagrendje,

a templomosok birtokába került a lepel.

1287-ből származik az az írásos feljegyzés, amelyben egy frissen felavatott templomos lovag, Arnaut Sabbatier azt írja, hogy a lovaggá ütési ceremónia alkalmával Krisztus halotti leplére kellett letennie a lovagi esküt.

A torinói lepel a középkor legnagyobb befolyással rendelkező, de egyben a legtitokzatosabb rendje, a templomosok birtokába került a 13. században Forrás: Pinterest

A lepel templomos birtoklását bizonyítják a rend bukásának a körülményei is. 1307. október 13-án, pénteken, IV. (Szép) Fülöp francia király parancsára a királyi katonaság Párizsban, illetve az ország más városaiban is egyszerre ütött rajta a templomos rendházakon, és az uralkodó utasítására lefogták a lovagokat. A kapzsi Fülöp abból a célból, hogy megkaparintsa a templomosok kincseit, a lovagokat eretnekséggel, bálványimádással vádolta meg, amihez a lepelre tett eskü szokását használta fel ürügyként.

A torinói Keresztelő Szent János székesegyház, a lepel őrzésének helye Forrás: Wikimedia Commons

A lepel 1534-től egészen 1983-ig a Savoya-ház tulajdonában volt,

ekkor II. Umberto végakaratának eleget téve a család a Vatikánnak ajándékozta a leplet. Ekkortól, 1983-tól őrzik a keresztény hagyományban Jézus halotti gyolcsának tartott leplet a torinói Keresztelő Szent János katedrálisban.

Háromdimenziós arc rajzolódott ki a negatívon

A Savoya-ház tulajdonába került lepel az évszázadok során feledésbe merült, és csak a 19. század végén került ismét az érdeklődés reflektorfényébe. 1898-ban egy olasz amatőr fotográfus, Secondo Pia ügyvéd I. Umberto olasz király engedélyével felvételeket készített a lepelről. A felvételek előhívása során Secondo Pia megdöbbenve azt tapasztalta, hogy a kép negatívján egy háromdimenziós, szakállas férfifej rajzolódott ki az üveglemezen. Az akkori fotótechnikával nem lehetett háromdimenziós képet készíteni,

így erre a furcsa jelenségre nem akadt elfogadható magyarázat.

Secondo Pia fedezte fel 1898-ban, hogy a testről készített fotó negatívján 3D-s formában rajzolódik ki egy ismeretlen szakállas férfi portréja Forrás: Wikimedia Commons

Néhány évtizeddel később, 1931-ben Giuseppe Enri már sokkal modernebb technikával ismét felvételeket készített a lepelről. A korszerű eljárásnak köszönhetően ekkor újabb, addig nem ismert részletek váltak láthatóvá. Az alak testén korbácsütések, a csuklókon és a bokánál szög ütötte sérülések, a mellkason a szív tájékánál dárdaszúrás ütötte seb, a homlokon és a hajas fejbőrön pedig tövisszúrások nyomait azonosították.

A torinói lepel és az azon látható kontúr alapján rekonstruált test képe Forrás: Pinterest

A titokzatos lepel csak 1978 után vált igazán széles körben ismertté, amikor a lepel első tudományos vizsgálatát elvégző tudóscsoport egyik tagja, Ian Wilson brit magfizikus kiadta a nagy port felvert „A torinói lepel" című művét. 1978-ban a Vatikán engedélyével először végezték el a lepel átfogó természettudományos vizsgálatát. A kutatócsoport első fontos megállapítása az volt, hogy a szöveten látható alak kontúrja nem mesterséges eredetű, vagyis nem festett.

A halvány testkontúrt a lenszövet ismeretlen erőtől összepréselődött, megégett rostjai rajzolják ki. A vásznon a sebeknél észlelhető halvány vöröses foltok a korábbi elképzelések és egyes szkeptikusok vélekedésével szemben nem festéktől, hanem emberi vértől származtak.

Az 1970-es évek végétől több tudományos vizsgálatot is elvégeztek a titokzatos leplen Forrás: Pinterest

Azt is sikerült megállapítani, hogy a vérmaradvány a Közel-Keleten relatíve gyakoribb AB vércsoportba tartozik. A Torinói Egyetem kutatója, Dr. Giovanni Tamburelli számítógépbe táplálta az emberi vér paramétereit, hogy kimutassa a leplen található összes vérnyomot. Számítógépes képfeljavítással az arcon - szabad szemmel nem látható - hajszálerekből származó vérnyomokat azonosított, és ez alapján

kizárta annak a lehetőségét, hogy a képmás létrejöttében emberi kéz játszott szerepet.

Az olasz Krisztallógráfiai Intézet kutatói olyan nanorészecskéket azonosítottak a leplen, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy egy traumatizált, megkínzott embert takarhattak be a halotti gyolccsal.

Rejtélyes, ismeretlen eredetű sugárzás, ami a testből áradt ki

A lepel vizsgálatában részt vett fizikusokat elsősorban a kontúr keletkezésének problematikája érdekelte. Ők is arra az egybehangzó következtetésre jutottak, hogy kizárható a festett eredet; a kontúrt egyébként a legerősebb oldószer sem halványítja el az elvégzett kísérletek szerint.

Alexander Ivanov festménye Jézusról, ahogy megjelenik Mária Magdolnának a feltámadás után Forrás: Wikimedia Commons

Semmi olyan anyagot vagy festéket nem találtak, ami képes lenne a leplen látható módon kirajzolni a test kontúrját; egyértelműen kimutatták, hogy az alak körvonalai szabályosan beleégtek a lenszövet rostjaiba.

Ian Wilson összehasonlította a termonukleáris robbanáskor keletkezett nyomokat a leplen látható kontúrral és arra a következtetésre jutott, hogy a holttestet néhány másodpercig egy rendkívül nagy energiájú ismeretlen eredetű sugárzás érte.

Az alak kontúrjait valamilyen ismeretlen eredetű erős sugárzás égette bele a lepel rostjaiba Forrás: Wikimedia Commons

Beljakov orosz atomfizikus hasonlóan vélekedett, amikor megállapította, hogy

Ilyen fizikai sugárzást a Földön nem ismerünk."

Robert Hedges (az oxfordi radiokarbonos vizsgálat vezetője) azt állítja, hogy a leplet ért sugárzás legjobban egy erős neutronkisüléshez hasonlítható. Mark Antonacci történész és Arthur Lind fizikus „Részecskesugárzás a testből" című közösen publikált tudományos cikkükben ismertették kutatási eredményüket,

mely szerint a lepel lenyomatát olyan sugárzás okozta, ami a lepel takarta testből jött.

A 2005 és 2010 között elvégzett legújabb vizsgálatokról az olasz sugárfizikai laboratórium (ENEA) kutatócsoportja által kiadott zárójelentés szerint kizárható, hogy a megkorbácsolt test kirajzolódása a halotti bomlás gázaiból jött volna létre, ami a testnyílásoknál kezdődik, a halál beállta után 40 órával.

A torinói leplen látható alak lenyomata alapján elkészített 3D-s testrekonstrukció Forrás: Pinterest

Ennek semmi jelét nem találták,

következésképpen a test két napnál tovább nem lehetett a lepelbe takarva.

A textilt egy rövid ideig tartó vákuum UV-sugárzás tudná hasonlóképpen elszínezni, ha az 34 millió kilowattos VUV sugárzású volna. Ilyen eszköz azonban nincs a földön sem ma, és természetesen a középkorban sem volt.

A lepel közszemlére tétele, egy 1613-ból származó rézmetszeten Forrás: AKG-IMAGES / DE AGOSTINI PICTURE LIB.

A kutatócsoport így szintén kizárta a lepel középkori vagy mesterséges eredetét. A svájci Gent Egyetem textilszakértő professzora, Gilberto Raes kimutatta, hogy a lepel az anyaga és a szövésmintája alapján az 1. században készülhetett a mai Palesztina, illetve Izrael területén.

A jeruzsálemi Golgota környékéről származó pollenek a lepel rostjai között

A lepel anyagából összesen 49 növényi spórát sikerült kimutatni, amelyek közül 14 endemikus faj csak Palesztinára jellemző, és ezekből további nyolc bennszülött növény kizárólag a Holt-tenger, illetve Jeruzsálem környékén honos. Az 1999-ben St. Louisban megtartott 16. Nemzetközi Botanikai Kongresszuson tovább árnyalták az addig megállapítottakat; két faj ugyanis csak és kizárólag a Jeruzsálem-Hebron régióban él.

Krisztus Poncius Pilátus előtt, fején a töviskoronával. A leplen ugyancsak kimutathatók a töviskorona okozta sérülések Forrás:Wikimedia Commons

A kutatók szerint az egyikből, a Gundelia tournefortii fajnevű tövises növényből készülhetett az a süvegszerűség,

ami a torinói lepel alakjának homlokán és fejtetején kimutatott szúrt sérüléseket okozta.

Avinoam Danin, aki a jeruzsálemi Héber Egyetem botanikaprofesszora, Uri Baruchhal, az Izraeli Régészeti Főfelügyelőség pollenszakértőjével együtt vizsgálta meg a leplen található virágporokat. Megállapították, hogy ezek közül az egyik pollen gazdája napszakosan csak délután 3 és 4 óra között nyílik.

Egy Jeruzsálem környékén honos enedmikus virágfaj, amelynek pollenjét a torinói leplen is kimutatták Forrás: The Shourd of Turin

(Az evangélium szerint Krisztus délután három óra körül halt meg, a közeledő ünnep miatt a testét pedig rögtön levették a keresztről és a halotti gyolcsba csavarták.) A lepel vándorlásával kapcsolatos történelmi forrásokat a botanikai szakvizsgálatok is megerősítették: a Jeruzsálem környéki növényeken kívül anatóliai és dél-franciaországi virágpolleneket is sikerült kimutatni a lepel anyagából.

A cikk a következő oldalon folytatódik!