William Ewart Gladstone 1809. december 29-én született Liverpoolban, apja rabszolgakereskedelemből gazdagodott meg. Tanulmányait Etonban és Oxfordban végezte, és már ekkor kitűnt kiváló szónoki képességeivel. Alig 23 évesen a Tory (1834-től hivatalosan Konzervatív) Párt színeiben választották képviselővé, ekkoriban családi háttere, neveltetése miatt ultrakonzervatív nézeteket vallott. Ellenezte a rabszolgaság eltörlését (családja karibi ültetvényein is rabszolgákat dolgoztattak), a választójog kiterjesztését, a munkaidő és a munkakörülmények szabályozását.
Hamarosan felfigyelt rá Robert Peel miniszterelnök, aki a kereskedelemért, majd második kormányában a gyarmatokért felelős miniszterré nevezte ki.
Gladstone nézetei az 1840-es években kezdtek megváltozni: szélsőséges katolikusellenességét a vallási tolerancia eszméje váltotta fel, a protekcionista gazdaságpolitika helyett a szabad kereskedelem híve lett. Jóllehet fontos kormányzati tisztségeket töltött be, egyre kevésbé tudott azonosulni a konzervatív párt maradiságával, a párt új „csillagával", Benjamin Disraelivel viszonyukat kölcsönös ellenszenv jellemezte. Amikor a párt 1846-ban kettészakadt, Gladstone a Peel vezette liberális frakcióhoz csatlakozott, rövid időre parlamenti helyét is elvesztette.
1852-től Lord Aberdeen kormányában rátermett pénzügyminiszternek bizonyult, a tisztségről három év múlva a krími háború miatt lemondott.
1858-ban elutasított egy kormányzati posztot, mert nem akart Disraelivel együtt dolgozni, majd 1859-ben hivatalosan is otthagyta a torykat és belépett a frissen alakult Liberális Pártba. A pártnak 1867-től vezetője volt, és a következő évben megalakíthatta első kormányát.
Nevéhez fűződik az angliai elemiiskola-hálózat kiépítése, a titkos szavazójog bevezetése 1872-ben. Megszüntette az ír protestáns egyház kiváltságait, törvényt hozott az ír földbérlők védelmében a nagybirtokosok ellenében. Kormánya bírósági és haderőreformot is bevezetett, de az alsóbb néprétegek körében népszerűtlenné vált, mert szabályozta a kocsmák nyitva tartását. A liberálisok 1874-ben elvesztették a választást, az új kormányt Disraeli alakította meg.
A Nagy-Britanniában kialakult úgynevezett politikai váltógazdaság egyik következménye az volt, hogy az új miniszterelnökök elődeik népszerűtlen rendelkezéseit eltörölték, Gladstone és Disraeli viszonyát ez tovább rontotta.
Gladstone lemondott a pártelnöki tisztségről, de mandátumát megtartotta és az ellenzék vezérszónokaként ostorozta riválisa külpolitikáját. Disraeli ugyanis az államérdeket helyezte minden elé, Gladstone viszont fontosabbnak tartotta az emberi jogok és a népek önrendelkezésének érvényre jutását, mint a brit imperializmust. Disraeli közömbösen figyelte, ahogy az Oszmán Birodalomban 1876-ban vérbe fojtották a bolgárok felkelését, válaszul Gladstone kétszázezer példányban megjelent pamfletet publikált, bírálva a kormány külpolitikáját.
A liberálisok 1880-ban kiélezett küzdelemben megnyerték a választást és Gladstone másodszor is kormányt alakíthatott, a kabinetben ő volt a pénzügyminiszter is. Kormányzása során újabb ír földtörvényt és választójogi törvényt fogadtatott el, emellett a nők helyzetén is igyekezett javítani.
Az állami pozíciók betöltését sikeres vizsgákhoz kötötte, azaz már nem származás, hanem szakértelem alapján lehetett elhelyezkedni az államigazgatásban, kiépült a bürokrácia.
Mandátumát nem tudta kitölteni: miután az 1885-ben Szudánban kirobbant Mahdi-felkelés idején a Kartúm városába szorult George Gordon főkormányzót a felkelők felkoncolták, Gladstone a közvélemény nyomására lemondásra kényszerült.
Egy évvel később ismételten, immár harmadszor is miniszterelnök lett, ezen ciklusa alatt leginkább az egyre égetőbb ír kérdés megoldását sürgette.
A konzervatív párt jottányit sem akart engedni az egységes nyelvű és kultúrájú királyság koncepciójából, Gladstone azonban felismerte: ha nem garantálják az önkormányzatot az íreknek, egyre jobban radikalizálódnak és végül a teljes függetlenséget fogják követelni – érdekesség, hogy követendő példának az Osztrák-Magyar Monarchia államszervezetét és az 1867-es kiegyezést tartotta. Be is nyújtotta az úgynevezett Home Rule-törvényjavaslatot, de ezt a képviselőház elutasította.
A következő ciklusban ellenzékbe szorult liberális politikus kitartóan érvelt a Home Rule mellett, és miután a liberálisok 1892-ben ismét győztek a választáson, 81 évesen még egyszer kormányt alakíthatott. Gladstone ezzel egyszerre lett a legidősebben hivatalba lépő brit kormányfő, és az egyetlen, aki négyszer is betöltötte a tisztséget.
Az ír helyzet rendezésével kapcsolatos javaslatot most sem sikerült elfogadtatnia, ezúttal a Lordok Háza vétózott, ezért 1894 márciusában újfent lemondott és végleg visszavonult a politikától.
Bár Gladstone elvi alapon ellenezte a szocializmust, a munkásság és az alsóbb polgárság körében volt a legnépszerűbb szociális intézkedései és a hivatali pozíciók megnyitása miatt. Mélyen hívő keresztényként jövedelme egy részét karitatív célokra fordította, fiatal korától járta London utcáit és a prostituáltakat arra próbálta rávenni, hogy keressenek más foglalkozást. Ugyanakkor
Disraeli mellett Viktória királynő és Bismarck is megvetette, mert úgy vélték, csupán szónokként jeleskedik, politikusként tehetségtelen.
Az 1873-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választott Gladstone 1898. május 19-én, 88 évesen hunyt el, a Westminster apátságban nyugszik.
(MTVA Sajtóarchívum)