Korábbi tanulmányok szerint a sziklarajzok faragásának hagyománya a vallási gyakorlatok bizonyítéka volt, ám az újabb kutatások azt sugallják, hogy ezek nem csupán kultikus rituálék ábrázolásai, hanem a kultúrtörténet és a társadalmi hierarchiák forrásanyagai is.
A régészek most egy farm legelőjén vizsgáltak egy ott rejtőző sziklatáblát, amikor a moharétegek alatt egy hajó apró darabjára lettek figyelmesek.
A moha eltávolításával egy 15 méter hosszú, 40 figurából álló, hajókat, lovakat, embereket és szekereket ábrázoló petroglifát tártak fel.
A kutatók végül összesen tizenhárom hajót, kilenc lovat, hét embert és négy szekeret azonosítottak.
Ezek igazán méretes dolgok, köztük egy kétméteres hajó és egy több mint egy méter magas ember
– mondta Andreas Toreld régész a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A figurák jól faragottak és mélyek; a motívumok viszont nem egyediek, de a szinte függőleges kiemelkedésen való elhelyezkedésük igen szokatlan.
A faragványt a szakemberek a Krisztus előtti 7-8. század körüli időszakra datálják, a kőfaragás csúcspontjára az északi bronzkorban.
Viszonylag nagy a hasonló petroglifák koncentrációja Bohuslänben, ahol az emberek, a mezőgazdaság és állattenyésztés, a vadászat és halászat, a kultusz és a vallás (például a Napkereszt), a szekerek, a hajók és a fegyverek példái megtalálhatók az egész tartományban.
A figurák lineáris elrendezése miatt a kutatók azt feltételezik, hogy azokat a kézművesek úgy véshették, miközben egy hajón álltak. A kiemelkedés akkoriban egy sziget része volt, amelyen a sziklarajzot közvetlenül a cianobaktériumok által elsötétített vízvonal fölé vésték.