1987-ben a Montreali Jegyzőkönyv tető alá hozásával sikerült jelentősen korlátozni a halogénezett szénhidrogén-származékok (CFC-k) kibocsátását. Ezek a vegyületek arról hírhedtek, hogy károsítják az ózonréteget. Utóbbi a Föld védőpajzsa, védi az élővilágot a Napból érkező káros sugárzástól. Nélküle a mai földi élet elképzelhetetlen lenne.
Azzal, hogy visszafogták a CFC-k kibocsátását, az ózonréteg elkezdett gyógyulni. Ám úgy tűnik a veszély nem múlt el; egy új kutatás – amelyet a kanadai Saskatchewan Egyetem munkatársai jegyeznek - azt találta, hogy jóval több bromoform (CHBr3) kerül a légkörbe, mint korábban feltételezték.
A természetes körülmények között fitoplankton és algák által termelt vegyületet a jegyzőkönyv soha nem vette figyelembe a szabályozás szempontjából. Kevesen tudják, de a bromoform a víz klórral történő fertőtlenítésének melléktermékeként is létrejöhet, ez pedig már az ember által szabályozható folyamat. Az antropogén forrásból származó bromoform mennyiségét a szakértők korábban alaposan alábecsülték, és az új adatok szerint egyharmaddal több vegyület kerülhet ilyen módon a levegőbe.
Ez a növekedés nem marad következmények nélkül, és valószínűleg az ózonpajzs további vékonyodásához vezet. A bromoform bomlása során bromid szabadul fel, amely jelentősen befolyásolhatja az ózonszint csökkenését az alsó sztratoszférában.
Ismert, hogy a bromoform antropogén forrásai az ipar és az energiatermelés miatt főként a tengerpartok környékén koncentrálódnak.
A kutatók szerint az emberi tevékenység az északi féltekén akár 70,5 százalékkal is megnövelheti a bromoform-kibocsátást.
A tanulmány megvizsgálta, mennyi bromoform származik a hajók ballasztjából, az erőművekből és a sótalanító üzemekből, majd a kapott adatokat kombinálták, és szimuláción futtatták. A modell alapján sikerült új becslést adni a légkörbe kerülő bromoform mennyiségéről.
Az antropogén jellegű kibocsátások legnagyobb része az erőművekből származik (a teljes CHBr3-kibocsátás 10,3-25,9 százaléka), míg a sótalanítás (1,8-2,1 százalék) és a hajók ballasztvize (0,1-0,3 százalék) csak kis mértékben járul hozzá a szintnövekedéshez"
- magyarázzák a kutatók.
Modelljeik további ellenőrzése végett a kutatók összehasonlították eredményeiket a közelmúltban repülőgépekkel végzett helyszíni mérésekkel. Sikerült erős egyezést találni a tényleges megfigyelések és a modellek között. A kibocsátás legnagyobb része az északi félteke ipari régióiban észlelhető, az európai, észak-amerikai, kelet-ázsiai és dél-ázsiai ipari és energiatermelési központok környékén.
Továbbra is számos kérdés maradt, például nem tudni pontosan, mennyi bromoforom származik a természetes forrásokból, és jelen pillanatban nincsenek előírások ennek ellenőrzésére sem. Az viszont most már egyértelmű, hogy az emberi tevékenység jelentős mértékben hozzájárul a vegyület légköri mennyiségének növekedéséhez.
A teljes tanulmány a Geophysical Research Letters című szakfolyóiratban olvasható.