A közeljövő nagy tervei között szerepel a Mars meghódítása; a NASA egyik fő célja, hogy 2040-re ember szálljon le a vörös bolygóra. Az odajutás azonban nem lesz egyszerű feladat, ráadásul hosszú útra kell felkészülni, ez alatt az idő alatt pedig számos káros hatás érheti a szervezetet. Ez pedig nagyon rossz hír, ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy előfordulhat, hogy az emberiségnek valamilyen katasztrófa miatt el kell hagynia a Földet.
Vitathatatlan tény, hogy fajunk a földi életre rendezkedett be. Evolúciónkat a földi légkör és gravitáció befolyásolta, emiatt az űrutazás, vagy egy másik bolygó benépesítése kellemetlen és veszélyes kockázatokat tartogathat. Egyes kutatók szerint az idegen bolygók meglátogatásához át kellene alakítani a DNS-ünket, génállományunkat, hogy növeljük ellenálló képességünket az űrutazás veszélyeivel szemben.
Az űrutazás számos aspektusa káros az emberi egészségre. A hosszú távú űrrepülés egyik legnagyobb akadálya a mikrogravitáció, a szinte teljes súlytalanság állapota. Egy másik aggodalomra okot adó tényező a kozmikus sugárzás, vagyis a nagy energiájú részecskék, amelyek közel fénysebességgel száguldanak a világűrben. És ott van még az elszigeteltség, a bezártságérzés, ami kikezdheti a leendő űrutazók mentális egészségét.
Bemutatunk tíz borzalmas változást, amin az emberi test átmehet az űrben.
1. Izomvesztés
Az emberi izomrendszer a földi gravitációhoz igazodott. A tartós súlytalanság állapotában az izmok túl kevés ingert kapnak, így gyorsan gyengülni kezdenek.
mikrogravitációs környezetben az űrhajósok mindössze öt nap alatt elveszíthetik izomtömegük 20 százalékát.
Az izomvesztés elsősorban a járásért és a testtartásért felelős testrészeket, például az alsó végtagokat és a törzset érinti. A kóros változást egy 2021-es tanulmány szerint az okozza, hogy az izomsejtek az űrben kevesebb fehérjét termelnek, mint kellene.
2. Csontvesztés
Az emberi csontváz tömegének és sűrűségének fenntartásához szintén szükség van a földi gravitációra, a súlyok mozgatására. Fél éves vagy annál hosszabb űrutazás esetén az űrhajósok komoly csontvesztést szenvedhetnek el, ami hajlamosabbá teszi őket a csonttörésekre, csontritkulásra.
Furcsa módon a mikrogravitáció másként hat az egyes csontokra. Míg az alsó végtagok és az ágyéki gerinc csontjai havonta akár sűrűségük egy százalékát is elveszíthetik, addig a koponyacsontok sűrűsége növekedhet az űrben. Az űrben nincs olyan erő, amely a testet és a testnedveket a föld felé húzná, ez pedig befolyásolhatja a csontszövet kialakulását szabályozó tényezők eloszlását.
Mivel a csontszövet az űrben gyorsan bomlik, rengeteg ásványi anyag kerülhet rövid idő alatt a vérbe, ami megnöveli a hiperkalcémia veszélyét. A megemelkedett kalciumszint vesekövet okozhat.
A cikk folytatódik, lapozzon a következő oldalra!