Egy most megjelent tanulmány szerint a spanyol levantei sziklaművészet olyan, jellegzetes vizuális bizonyítékokkal szolgál, amelyek azt jelzik, hogyan fejlesztették ki a Spanyolország keleti részén élők a hegymászás és a speciális felszerelések használatának szakértelmét, a tevékenységgel kapcsolatos kockázatok minimalizálása érdekében.
A Cambridge Archaeological Journal tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a terueli Barranco Gómez lelőhelyen nemrégiben feltárt ábrázolás a spanyol levantei művészetben eddig felfedezett legbonyolultabb kötélhasználatot mutatja. A szakemberek ezúttal a „jelenetben" található ábrázolásokat vizsgálták, különös tekintettel a méhkaptárhoz való hozzáféréshez használt kötéllétrára. A kutatók célja, hogy mélyebben megértsék a kötélen alapuló tevékenységekhez kapcsolódó különböző felhasználási módokat és technológiai fejlesztéseket.Az Albacete, Castelló, Huesca, Teruel és Valencia területén található ábrázolások alapos vizsgálata azonban nem nyújt egyértelmű betekintést a kötélgyártás során alkalmazott konkrét technikákba, például abba, hogy sodrott vagy fonott szálakat használtak-e. A kutatás során a kötélgyártás során alkalmazott technikákról sem kaptak a tudósok pontos képet.
Az ábrázolt kötelek hossza arra utal, hogy a spanyol-levantíniai társadalmak technológiai szempontból jártasak voltak a kiváló minőségű kötelek készítésében – mondták a szakemberek a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Ráadásul kifinomult technikájuk arra utal, hogy a hosszú kötelek gyártásában szerzett szakértelmüket kifejezetten a hegymászó tevékenységekhez szabták.
Hozzátették: a vizsgált ábrázolások közül a mézgyűjtés az egyetlen egyértelműen azonosítható tevékenység. Egy körülbelül 25 méter hosszú kötél előállítása jelentős időt és erőfeszítést igényelt, amely magában foglalta a nyersanyagok összegyűjtését és a tényleges kézműves folyamatot.
Jelentős kockázattal járt, hogy a kezdetleges kötéllétrák használatával ilyen magasra felmásztak, ami hangsúlyozza a méz- és viaszgyűjtés kiemelkedő fontosságát e társadalmi csoportok számára.
A méhekkel kapcsolatos termékek jelentős jelentőséggel bírtak a történelem előtti időkben, és különböző gazdasági, technológiai és kulturális célokat szolgáltak, például magas fűtőértéküknek köszönhetően a táplálkozást és a szerszámkészítést. Az ábrázolt jelenetek mászórendszerek sokaságát ábrázolják, amelyeket a kutatók méretük, alakjuk és rugalmasságuk alapján két csoportba soroltak: merev létrák vagy árbocok, illetve rugalmas rendszerek, amelyek valószínűleg különböző nyersanyagok felhasználásával függnek össze.
A tanulmány szerint bár a spanyolországi levantei sziklarajzok széles földrajzi területen helyezkednek el, a mászórendszerek (kötelek és létrák) ábrázolásai két különálló régióra koncentrálódnak: a Maestrazgo az északi Castelló és Teruel régiókban, valamint a Caroig Massif a déli Alicante régióban.
Ez a megfigyelés arra engedte következtetni a kutatócsoportot, hogy ezek az ábrázolások bizonyos viselkedési formákat, például területi kódokat jelölhetnek, esetleg szimbolikus jelentőséggel bírhatnak.