Az Alcatraz elfoglalása előzte meg az utolsó indiánfelkelést

az 1890-es mészárlásra emlékeztető tábla a település közelében

Wounded Knee („sérült térd”) egy apró helység a Pine Ridge Indián Rezervátumban, amely túl sok erőszakot látott az elmúlt száz évben. A terület a közeli patakról kapta a nevét, amely mellett többszáz dakota őslakost mészárolt le az amerikai hadsereg 1890-ben. A bennszülöttek nyolcvanhárom évvel később a tragédia helyszínén próbáltak érvényt szerezni az érdekeiknek, és megoldást találni egyre súlyosbodó problémáikra.

Igazságtalanságok sorozata

Az amerikai őslakosság még a 20. században is sok sérelmet szenvedett el az Egyesült Államok hatóságaitól. Hiába voltak ugyanannak az országnak a polgárai, mégsem tekintették őket egyenrangúnak. Sérelmezték a szerződéses jogok be nem tartását, és egy korrupt vezető is egyre több bosszúságot okozott. A feszültséget tovább szította, hogy a rendőrség nem foglalkozott érdemben két meggyilkolt indián, Raymond Yellow Thunder és Wesley Bad Heart Bull ügyeivel sem. 

középen Dennis Banks, az AIM egyik vezetője
Fotó: By Neeta Lind - IMG_4247, CC BY 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=50663569 / By Neeta Lind - IMG_4247, CC BY 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=50663569

Valószínűleg a legtöbb őslakos jobb sorsot szeretett volna a népének, abban viszont megoszlottak a nézetek, hogy ezt hogyan érjék el. Az 1968-ban alapított Amerikai Indián Mozgalom (AIM) radikális lépésekkel igyekezett egy jobb jövő felé terelni a törzsek sorsát, amelyek erőszakosabb tüntetésekben és más akciókban öltöttek testet. 1969-ben például elfoglalták az Alcatraz-szigetet, arra hivatkozva, hogy egy szövetségi szerződés értelmében joguk van hozzá, 1972-ben pedig több napra megszállták a Belügyminisztérium épületét Washingtonban.

A mozgalomtól tehát nem állt távol, hogy az érdekük védelmében szélsőséges eszközökhöz folyamodjanak. 1973. február 27-én rengeteg felfegyverzett AIM-tag gyűlt össze az Oglala Sioux törzs hívására Wounded Knee-nél. A rezervátumban élők Richard Wilson törzsi elnök ellen hívták segítségül a szervezetet, akit nepotizmussal és korrupcióval is gyanúsítottak, a bíróság viszont nem emelt vádat ellene. 

A helyszín szimbolikusnak számított: 1890-ben Wounded Knee mellett követte el az amerikai 7. lovasezred az ország történetének egyik legnagyobb mészárlását. Akkor 90 indiánt gyilkoltak meg a szövetségi katonák.

A harc kezdete

1973-ban körülbelül kétszáz ember ásta be magát a településnél és feltett szándékuk volt, hogy nem tágítanak, amíg sérelmeik meghallgatásra nem találnak. A hatóságok erre útlezárásokkal válaszoltak, amelynek a célja az AIM tagjainak szisztematikus elvágása volt a külvilágtól és az utánpótlásoktól.

A területet több száz szövetségi ügynök vette körbe és hamarosan tűzharc is kialakult a felek között. A fegyverropogást időnként tárgyalások szakították félbe, amelyek azonban rendre kudarcba fulladtak. 

A feszült helyzet komoly sajtóvisszhangot váltott ki. Bár a médiát a szövetségi ügynökök kitiltották a területről, a felkelők mégis országos figyelmet kaptak. Számos helyen szerveződtek az őslakosokat támogató tüntetések, sőt a 45. Oscar-gálán is szót emeltek mellettük. 

Sacheen Littlefeather, aki a 45. Oscar-gálán is felszólalt az indiánok mellett
Fotó: By Rick Browne, Los Angeles Times - UCLA Library Special Collections, CC BY 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=112630686 / By Rick Browne, Los Angeles Times - UCLA Library Special Collections, CC BY 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=112630686

Az 1973. március 27-én tartott díjátadón a Keresztapában nyújtott alakításáért Marlon Brando is elnyert egy aranyszobrot, ő azonban felajánlotta Sacheen Littlefeathernek, hogy helyette menjen fel a színpadra és olvassa fel beszédét.

A fiatal színésznő sérelmezte, hogy népét Hollywood mindig negatívan ábrázolja, és megemlítette a Wounded Knee-nél zajló eseményeket is. A közönség vegyesen fogadta a hölgyet és sokan kifütyülték.

Életüket az ügyért

A több, mint két hónapon át zajló szembenállás sajnos áldozatokat is követelt. Lloyd Grimm rendőrbírót meglőtték, és bár túlélte, a sérülés következtében lebénult. A felkelők közül Frank Clearwater és Lawrence „Buddy” La Monte meghalt a harcokban. A két tragikus halált követően az őslakosok úgy döntöttek, hogy nem kockáztatják tovább senki életét, és feladták a küzdelmet, a kormány pedig ígéretet tett rá, hogy foglalkozni fog a panaszaikkal. 

Az incidens így 71 nap után, 1973.május 8-án ért véget. Az AIM két vezetője, Russell Means és Dennis Banks mellett más tagok ellen is eljárást indítottak, de végül ejtették a vádakat. 

Wounded Knee ma emlékhelyként funkcionál, ahova az amerikai őslakosok visszajárnak leróni tiszteletüket a korábbi konfliktusokban elhunytak előtt. A Filmakadémia pedig 2022-ben bocsánatot kért Sacheen Littlefeathertől, az ominózus beszéd negatív fogadtatása miatt.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.