A tehetetlenül, tátott szájjal vergődő kockás siklók (Natrix tessellata) képesek néhány elképesztően durva speciális effektus bevetésére. A kígyók
ürítenek és bemocskolják magukat széklettel, majd bűzös pézsmát választanak ki és még a szájukból is vérezni kezdenek. Mindez talán a természetben valaha színlelt legreálisabb haldoklás.
Talán egy kicsit túlzásnak tűnik, de van értelme. Az ezeket a színészi képességeket tanulmányozó tudósok megállapították, hogy ha egy kicsit többet ad hozzá a haldoklás színleléséhez, a kígyó gyorsabban el tud menekülni, és ügyesebben kerüli el a ragadozókat, mint azok a fajtársai, amelyek nem tesznek „extra” lépéseket.
Eredményeink rávilágítanak a ragadozó-zsákmány kölcsönhatások különböző fázisaiban a ragadozóellenes viselkedések funkcionális integrációjára, hangsúlyozva, hogy a jövőbeni kutatásoknak prioritásként kell kezelniük a viselkedések szekvenciális megjelenítésének tanulmányozását
– magyarázta Vukašin Bjelica és Ana Golubović, a szerbiai Belgrádi Egyetem zoológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak.
A Biology Letters tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a látszólagos halálnak – vagy tónusos mozdulatlanságnak – nevezett viselkedés valójában elég gyakori a természetben, a taxonok széles körében. Mindez arra utal, hogy hatékony védekezésként alkalmazzák a ragadozókkal szemben, bár pontosan nem világos, hogy miért. Egyes kutatások szerint ez gyakran az utolsó utáni menekülési kísérlet, miután a ragadozó és a préda már érintkezett egymással.
Bárhogy is működik, úgy tűnik, hogy néhány kígyó megtalálta a módját, hogy még inkább a maga javára fordítsa az esélyeket. A Heterodon platirhinos egyedei például a hátukra fordulnak, görcsölnek, hánynak és pézsmát ürítenek. Ez egy bűzös szagú anyag, amelyet a kígyó kloákája közelében lévő mirigyek termelnek, hasonlóan a bűzösborzok anális mirigyei.
A már említett kockás siklók (egy nem mérges faj, amely főként halat eszik) védekező eszköztárába is bekerült az ürülék és a pézsma; ha riasztják őket, küzdenek, sziszegnek és bűzbe burkolják magukat.
Emellett halottnak tettetik magukat, és látták már őket szájukból vérezni az autohemorrhagia nevű képességük segítségével.
Ezeknek a kígyóknak az élőhelye Nyugat-Európa, valamint Észak-Afrika, a Közel-Kelet, Közép-Ázsia és Nyugat-Kína területére terjed ki. Számos ragadozó, köztük hüllők, madarak és emlősök számára is ízletes csemegének számítanak.
Bjelica és Golubović azt szerették volna megtudni, hogyan működik ennek a kígyónak a védekezése a vadonban. A macedóniai Golem Grad szigetére mentek, ahol gyűjtöttek néhány egyedet. Összesen 263 példányt gyűjtöttek: ezeknek majdnem a fele (124) összevizelte magát, és néhánynak (28) vérzett a szája és élettelenséget színlelt.
De valami érdekes történt, amikor a kutatók összeszámolták, hogy az egyes kígyók mennyi időt töltöttek halottnak tettetve magukat.
Azok, amelyek a „haláljelenetükhöz” látványosságot adtak, körülbelül két másodperccel kevesebb időt töltöttek a halál színlelésével. A szakemberek szerint ez arra utal, hogy a védekezési stratégiák kombinálása további előnyökkel jár a számukra, míg azok, amelyek „többletmunkát végeztek”, hamarabb szabadulhattak. Ahogy a tudósok fogalmaztak, eredményeik bizonyítékot szolgáltatnak a ragadozó-zsákmány interakció egymást követő fázisaiban a különböző ragadozóellenes viselkedések funkcionális integrációjára.
Végül a vizsgálatban részt vevő összes kígyót sértetlenül visszaengedték a szabadba a befogás helyén.