Római őrállomás épületének falai kerültek elő hazánkban


Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA Nemzeti Múzeum közölte az MTI-vel: 1875-ben került a múzeum gyűjteményébe néhány olyan tégladarab, amelyekből a szakemberek arra következtettek, hogy Hatvan környékén római kori nyomok maradtak, azonban akkor nem sikerült beazonosítani, mik azok pontosan. Zsigmond Gábort, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója szerint az utóbbi 150 évben a kutatók nem kaptak választ minden kérdésre, de a mostani ásatás tisztázhatja ezeket a körülményeket. Így került szóba egy római őrállomás lehetősége.

Heves vármegyében az egri Dobó István Vármúzeum foglalkozik a régészeti munkával, ezért evidens volt, hogy az ásatást felkarolja. Mivel az ásatási terület Hatvan környékén van, így az sem volt kérdés, hogy a Hatvany Lajos Múzeum is be lesz vonva a projektbe, hiszen ennek a múzeumnak az aktív szerepvállalása elengedhetetlen a hatékony munkavégzéshez
– mondta a közlemény szerint Ringert Csaba, a Dobó István Vármúzeum igazgatója.
A Hatvany Lajos Múzeumból Gál Andrea régész vesz részt a munkában, valamint az intézmény vezetője, Kökény Ferenc, a múzeum infrastruktúráját is felajánlotta a munkához.
1875-ben római bélyeges téglák kerültek a Magyar Nemzeti Múzeumba a környékről, amely római katonai jelenlétről árulkodott. Soproni Sándor régész 1967-ben és 1968-ban feltárta egy késő római katonai őrállomás épületeit, egy őrtornyot és egy barakképületet, valamint az azokat körülvevő árok egy szakaszát. Több, Frigeridus dux Valeriae limitis nevét említő téglabélyeg alapján az építkezést I. Valentinianus császár uralkodásának idejére keltezte.
Az őrállomás szokatlanul nagy távolsága Valeria tartomány határától a lelőhely kiemelt tudományos jelentőségét hangsúlyozza. A Hatvan-Nagygombosi Őrállomás kulcslelőhellyé vált ahhoz, hogy érthetővé és rekonstruálhatóvá váljanak I. Valentinianus császár Krisztus után 373-ban megindult barbaricumi katonai építkezései, és az ezek mögött meghúzódó stratégiai célok. Az őrállomás régészeti kutatását ezért nagy magyar és nemzetközi figyelem kísérte
– közölték, hozzátéve, hogy hatvan év elteltével egy gazdaság tervezett fejlesztése miatt került a terület újra a régészek figyelmének központjába.

A római őrállomás jelentős részét és a barakképületet rejtő tanya tulajdonosa, Gritz Henriett jelezte a Dobó István Vármúzeumnak ingatlana régészeti érintettségét. Ezután Gutay Mónika régész vezetésével, Gál Andrea régész részvételével és önkéntesek közreműködésével idén május 11-én és 12-én megnyitott, nagyjából húsz négyzetméteres felületen előkerültek a Soproni Sándor által kutatott késő római őrállomás barakképületének falai. Ahogy a szakemberek fogalmaztak,
nyilvánvalóvá vált, hogy az épület további kutatását jól előkészített tervásatás keretében, több intézmény együttműködésében, egy korszakkal és témával foglalkozó szakember bevonásával lehet csak tovább folytatni.
A projekt szakmai vezetője Mráv Zsolt, a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti intézetének régésze.
(MTI)