Nemcsak Hitler, Roosevelt sem gratulált a berlini olimpia fekete hősének

Adolf Hitler az 1936-os nyári berlini olimpiai játékok megnyitóján

Fotó: Wikimedia Commons

Jesse Owens az 1936-ban megtartott berlini nyári olimpiai játékok egyértelmű hőse volt. A történetet, mely szerint Hitler nem fogott vele kezet, sokan ismerik, azt azonban már kevesebben tudják, hogy hazájában sem örvendett túlzott megbecsülésnek az ötkarikás játékok utáni években.

Az atléta népes, de annál szegényebb családba született. Az egyetlen kitörési lehetőséget a sport jelentette számára. Rendkívüli tehetségét hamar felismerték, és felvették az állami egyetemre Ohióban. A tanulás mellett azonban rendszeresen dolgoznia is kellett, hogy fenn tudja tartani magát. Mindezek dacára az atlétikai karrierje szépen ívelt felfelé: 1935-ben három világrekordot is felállított. 

Egy kézfogás legendája

Az Egyesült Államokban elért fantasztikus eredmények után nem volt kérdés, hogy Owensnek helye van az olimpiai csapatban. Az 1936-ban Berlinben megtartott ötkarikás játékokon is folytatta sikersorozatát. Augusztus harmadikán ő bizonyult a legjobbnak a 100 méteres gyorsfutásban. Népszerű teória, hogy Hitler nem fogott kezet vele a bőrszíne miatt, ez azonban nem felel meg a valóságnak. A diktátor játékok első napján még üdvözölte a nyerteseket, akik többségében akkor németek voltak. 

Jesse Owens a berlini olimpián
Fotó: Wikimedia Commons/Bundesarchiv

Az események felénél viszont távozott a stadionból, így csak a sportolók egy része kapta meg a kitüntetett figyelmet. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság kifejezte rosszallását az ügyben: úgy vélték, vagy mindenkit köszöntsön vagy senkit se. Hitler az utóbbi megoldás mellett döntött, ezért ezt követően egy első helyezettel sem találkozott. 

Owens a Führer kézfogása nélkül, de négy aranyéremmel távozott Berlinből. 

A 200 méteres sprint mellett megnyerte a távolugrást és tagja volt a győztes 100 méteres férfi váltófutásnak is. Ezekkel a kiváló eredményekkel ő volt az első az Egyesült Államok történetében, aki négy aranyérmet vihetett haza ugyanarról az olimpiáról. 

Megalázó hazatérés

Owens nem vette a szívére, amiért Németország első embere nem nyújtotta jobbját neki. Az viszont már sokkal inkább zavarta, hogy saját hazájának elnöke sem gratulált neki. Korábban bevett szokás volt, hogy a győztes olimpikonokat meginvitálják a Fehér Házba, Franklin D. Roosevelt azonban nem tett ennek eleget.

Roosevelt elnök nem gratulált a négyszeres olimpiai bajnok Owens-nek
Fotó: Library of Congress

Egyes elméletek szerint a politikus nem szívesen kockáztatta a déli szavazóbázisát azzal, hogy egy afroamerikai sportolót lát vendégül.

Owens később sérelmezte, hogy míg Németországban egy szálláson lakhatott a fehér sportolókkal, ezt az Egyesült Államokban nem engedték meg neki, 

és Roosevelttől még egy táviratot sem kapott. Az amerikai mentalitást mi sem jellemzi jobban, mint az a szürreális jelenet, ami New York egyik neves szállodájában történt Owensszel. A tiszteletére fogadást rendeztek, azonban származása miatt nem léphetett be a főbejáraton, ezért a teherlifttel kellett megközelítenie a rendezvénytermet.

Owens a dobogó felső fokán Berlinben
Fotó: Wikimedia Commons/Bundesarchiv

 Bár rendkívül népszerű volt hazájában és külföldön is, ezt mégsem tudta pénzre váltani. Ebben az időben a fekete olimpikonok nem voltak ideális reklámarcok a hirdetők számára. A férfinak tehetségéhez méltatlan munkákat kellett elvállalnia, hogy eltarthassa családját. Dolgozott benzinkúton és egy játszótér felügyelőjeként, de néha olyan felkérést is kapott, hogy fusson versenyt lovak vagy motorok ellen.

Jesse Owens egyszerre négy aranyat is szerzett a berlini olimpián

A későbbiek során beindult a karrierje, és sportbankettek, ifjúsági csoportok és szakmai szervezetek gyűlésein szónokolt. Közreműködött az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága és néhány cég PR-képviselőjeként is. Élete során számos díjat vehetett át. Gerald Ford 1976-ban a Szabadság Éremmel tüntette ki, az élő legenda díjjal pedig három évvel később jutalmazták meg.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.