Ez volt a szerepe Leningrád védelmében az Éjszakai Boszorkányoknak

szovjet légvédelem Leningrád ostroma során

A Harmadik Birodalom 1941 júniusában indított Barbarossa hadműveletének célja a három legjelentősebb szovjet város – Leningrád, Moszkva és Sztálingrád – elfoglalása volt, eleinte látványos sikereket arattak. Ősz elején a nácik blokád alá vonták Leningrádot, és kezdetét vette a város 872 napos ostroma.

Az orosz történelem a nemzeti érzelmek és a hazafias kitartás példájának tartja Leningrád kegyetlen és hosszú ostromát.

Leningrádnak éhen kell halnia

- jelentette ki Adolf Hitler két hónappal a támadás megindulása után, amely a későbbiek során összesen több mint kétmillió áldozatot követelt. Az Észak Velencéjeként ismert Szentpétervár lakosai a majdnem három évnyi szenvedés során fűből készült levesen és cellulózkenyéren éltek. 

Szovjet katonák egy zuhanóbombázó előtt 1944-ben 
Fotó: Wikipedia

Nőket a frontra? 

Az egyik legjelentősebb városukra helyezett hatalmas nyomás rendkívüli intézkedésekre késztette a Szovjetuniót. Az erősebbé váló hazafias érzelmek a nőket is arra indították, hogy tevékenyen részt vállaljanak a harcokból. 

Már tartott Leningrád ostroma, amikor bevetették az első női bombázó ezredet. 

Marina Raszkova, a szovjet hadsereg első női navigátora indítványozta, hogy hozzanak létre egy csak nőkből álló repülő ezredet, amitől a vezérkar kezdetben tartózkodott, elzárkózott. A háború elején még egyenesen tiltották a „gyengébbik nem” részvételét a hadviselésben, mégis a szovjetek engedélyezték először a harcban való részvételt számukra. 

Raszkova közvetlenül Sztálintól kért engedélyt, majd tőle is kapott utasítást a csoport megalakítására. Így született meg az 588. éjszakai vadászbombázó ezred: az Éjszakai Boszorkányok.

Nehezített pályát jelentett nőként pilótának lenni, mivel a szovjet hadsereg nem volt felkészülve a részvételükre, ezáltal nem volt számukra méretre szabott egyenruhájuk sem. Emiatt a harctéren kívül is helyt kellett állniuk több leleményességet igénylő helyzetben, túlméretezett bakancsaikat például ágyneműhuzattal bélelték ki. Kiképzésük sokkal rövidebb volt, mint a férfi pilótáknak, mindössze néhány hónap után már bevetésre kerültek. 

Elképesztő sikerek

Küldetéseik során általában két hullámban repültek, a felderítők után következtek azok a repülők, amelyek két-két bombát szállítottak, és kis méretük miatt alacsonyan szálltak. Éjszaka támadtak és a célpont közelében motorjaikat leállították, ezáltal a náci katonák beszámolói szerint sepréshez hasonló hangokat hallattak. Ezért, valamint hihetetlen sikereik miatt nevezték őket Éjszakai Boszorkányoknak. 

Legtávolabbi bevetésük Berlintől 60 kilométerre volt, ekkor már a háború végéhez közeledtek. 

Az ezred komoly veszteségeket szenvedett a háború során, és meghalt a hamar legendává váló Marina Raszkova is, akit posztumusz a Szovjetunió Hőse kitüntetéssel jutalmaztak. Raszkova eredetileg nem is navigátor, hanem operaénekes akart lenni, mint az édesapja. 

Marina Raszkova 1938-ban
Fotó: Wikipedia 

Miután gyermekként egy fülgyulladás következtében megromlott a hallása, figyelmét iskolai tanulmányai során inkább a kémia és a mérnöki ismeretek kötötték le. 

Felnőtt korában egy festékgyárban kezdett dolgozni kémikusként, és már családanyaként, az 1930-as években kezdett a repüléssel foglalkozni. 

Az Éjszakai Boszorkányok komoly sikereket értek el, és a harcok végeztével 24 pilóta részesült a Szovjetunió Hőse kitüntetésben. 

Mindezek ellenére a háború után, a rendkívüli helyzet megszűnésével visszavonták az ezred engedélyét, és feloszlatták az első nőkből álló bombázó egységet. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.