Nagy kihívás előtt a természet és a kutatók: jelentősen átalakulhat a hőmérséklet és a csapadék éven belüli eloszlása


Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA fajok jövőben várható elterjedését több úgynevezett bioklimatikus változó segítségével szokás meghatározni, mint amilyen például az év legcsapadékosabb negyedévének hőmérséklete. Viszont az ezek alapjául szolgáló időszakok – az úgynevezett jellegzetes éghajlati időszakok, példánkban a legcsapadékosabb negyedév – az éghajlatváltozás miatt eltolódhatnak. Sőt, ez az eltolódás könnyen rejtve is maradhat.

A jellegzetes éghajlati időszakok elcsúszása pedig csökkenti a bioklimatikus változókat használó elterjedésmodellek megbízhatóságát, különösen, ha a modellező nincs tudatában ennek a rejtett hatásnak.
„Vajon csak Magyarország kerül ilyen – modellezéstechnikai szempontból – szerencsétlen helyzetbe a jövőben? Vagy ez a probléma a Föld egészét érinti, esetleg néhány régióját kiemelten is?” – sorolta a kutatási kérdéseiket Bede-Fazekas Ákos. „Tudtuk, hogy az eredmény – bármi lesz is – nemcsak minket érdekel, hanem más elterjedésmodellezőknek is fontos információval szolgálhat. Ehhez azonban az irdatlan adatmennyiséget és a belőle kihámozható eredményeket valahogyan szintetizálnunk kellett.”
A HUN-REN kutatói a Föld egészét felölelő, négy klímamodellt, négy forgatókönyvet és négy jövőbeli időszakot feldolgozó elemzésüket a rangos Global Change Biology című tudományos lapban publikálták. A tanulmány bemutatja azokat a területeket, amelyek a jellegzetes éghajlati időszakok eltolódásával leginkább érintettek.
A kutatók több példát találtak a jellegzetes éghajlati időszakok két hónapot meghaladó eltolódására, és hat hónapos – vagyis az elképzelhető legnagyobb – várható eltolódásra is. Félő, hogy az éghajlati jellemzők éven belüli eloszlásának ilyen komoly átrendeződését sok faj nem fogja tudni lekövetni. A hosszú évezredek alatt a nyár elején lehulló csapadékhoz alkalmazkodott növény- és állatfajokat jelentős próbatétel elé állíthatja, ha a csapadék nagy része inkább az őszi-téli hónapokban hullik majd le, amikor már nemigen tudják hasznosítani. Ez a fajok elvándorlásához, rosszabb esetben pusztulásához vezethet.
„A fás szárú növények például a csapadék nyárról télre történő átstrukturálódásához kevésbé tudnak alkalmazkodni, mert télen nincs levélzetük. Így még ha el is maradnak a fagyok – amelyek szintén gátolnák a fotoszintézist –, nem tudják bepótolni a nyári növekményt. Szemben a füvek által uralt gyepekkel, amelyek könnyebben kizöldülnek egy enyhe csapadékos télen, és akár még el is száradhatnak egy aszályos nyáron anélkül, hogy teljesen elhalnának” – magyarázták a kutatók, hozzátéve, hogy az egyéves mezőgazdasági kultúráknak valószínűleg még nagyobb kihívás a csapadék áthelyeződése.
„A trópusokon több helyen várható mind a hőmérséklettel, mind a csapadékkal összefüggő jellegzetes éghajlati időszakok eltolódása, de a mérsékelt és sarkvidéki égövben is számos területen várhatóak ilyenek” – összegezte a térképes elemzéseket Somodi Imelda.
(Forrás: HUN-REN Központ: https://hun-ren.hu/)