Az onkológiai diagnosztikában és kezelésekben az elmúlt húsz-harminc év fejlődése olyan jelentős mértékű, hogy a mai helyzetet össze sem lehet hasonlítani azokkal a lehetőségekkel, amelyeket korábban tudtunk a betegek számára nyújtani. Az elmúlt század végén, a nyolcvanas és kilencvenes években jóval korlátozottabb eszközökkel és hatékonysággal dolgoztunk, azóta azonban fokozatos, sokszor látványos és folyamatos a fejlődés.
Fontos azonban kiemelni, hogy az onkológiai kezelések mindig betegség és beteg-specifikusak, tehát minden páciens esetében egyéni megközelítésre van szükség.
Tény az is, hogy a betegek többsége magasabb életkorban szembesül valamilyen daganatos megbetegedéssel, hiszen ezek a betegségek gyakran hosszú évek, évtizedek alatt alakulnak ki a szervezetünkben, egy lassú és hosszadalmas folyamat, a saját védekező rendszerünk és a betegség közötti küzdelem „végeredményeként”. A terápia kialakítása során ezért nemcsak magát a daganatot kell megcélozni, hanem figyelembe kell venni az adott beteg egészségügyi állapotát is, amelyet szintén az évtizedek során felhalmozódott hatások is befolyásolnak.
Azt is egyre inkább tudjuk, hogy sok esetben az életmódunk komolyan hozzájárulhat egy betegség kialakulásához, hiszen pl. egy káros szenvedély hosszú évekig igénybe veheti az egész szervezetünk ellenállását és tartalékait.
És bár a daganatok gyógyításában tényleg számtalan komoly előrelépést tettünk, a mögöttünk álló éveket nem tudjuk nyomtalanul visszafordítani.
A terápia meghatározásánál az adott helyzetben optimális és a beteg számára leghatékonyabb ellátást kell megindítani. Sokszor az is előfordul, hogy mindenféle előzmény nélkül, például familiáris alapon, akár fiatalabb életkorban alakul ki egy daganatos betegség. Ilyenkor hatványozott kötelességünk, hogy az onkoterápia vívmányait a mindennapos klinikai gyakorlatba átültessük, hiszen ezen betegségtípusokban ma már sokkal többet tudunk a genetikai háttérről és annak gyógyítási lehetőségeiről. De rögtön itt a beszélgetés elején le kell szögezni, hogy minden daganatos beteg esetében nagyon fontos a megfelelő kommunikáció, a hitelesség, a kölcsönös bizalomra épülő orvos-beteg együttműködés, az empátia és a beteg, hozzátartozók pszichés támogatása.
Kiemelten fontosnak tartom, hogy a megfelelő helyen kezeljük az egészségtudatosságot az életünkben. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy már magával az életmódunkkal csökkentsük a kockázatokat: tudatosítsuk, hogy például a dohányzás, az elhízás, az elhanyagolt cukorbetegség vagy a rendszeres alkoholfogyasztás kockázatot jelenthet.
Tehát úgy kell alakítanunk az életmódunkat, hogy azzal minimalizálni tudjuk annak az esélyét, kockázatát, hogy valamilyen daganatos megbetegedés alakuljon ki nálunk. Számos tanulmány igazolta már, hogy a gyerek- és ifjúkori testmozgás komoly preventív értékkel bír, azaz a fiatal korban végzett rendszeres testmozgásnak hosszú távú, akár több évtizedes távlatban is érvényes daganatmegelőző hatása lehet. De természetesen felnőttkorban is jelentős szerepe van a rendszeres mozgásnak. Ugyanez igaz a táplálkozásra is:
a megfelelő étrend nemcsak a rákos megbetegedés kialakulásának megelőzésében, hanem általában véve számtalan, később szintén kockázatot jelentő, például emésztőszervi betegség elkerülésében is fontos szerepet játszik.
Persze az egészségtudatossághoz tartozik az is, hogy rendszeresen vegyünk részt szűrővizsgálatokon, hiszen ezek segítségével korábbi stádiumban, még kezelhetőbb állapotban lehet detektálni a betegséget.
Az onkológiai betegségek ellátása mindig a részletes kivizsgálással kezdődik. Elsődleges célunk, hogy pontosan megállapítsuk, milyen betegséggel állunk szemben, amihez szövetminta vételére és teljeskörű kivizsgálásra van szükség. Az utóbbi feladata, hogy felmérjük a betegség kiterjedését, előrehaladottságát, és azt, hogy vannak-e esetleg áttétek a szervezetben. Bármilyen kezelés megkezdése előtt alapvető fontosságú, hogy a lehető legteljesebb képet kapjuk a betegségről, mert így tudjuk a legmegfelelőbb és leghatékonyabb terápiát kiválasztani.
Az olyan, modern radiológiai módszerek, mint például a CT és az MRI ma már alapvető eljárásnak számítanak a diagnosztikában, de a PET CT mindennapos megjelenése is nagy előrelépést hozott. Ezekkel a metszeti képalkotó eljárásokkal pontosan meghatározhatjuk milyen kiterjedt a betegség, és így milyen kezelések jöhetnek elvileg szóba, milyen terápiára lesz szükség. A szövettani vizsgálatok pedig azt mutatják meg, hogy pontosan milyen daganattípusról van szó, de egyúttal detektálják a daganat speciális tulajdonságait is. Itt rendkívül nagy különbségek lehetnek;
egyes daganatok agresszívebbek, mások viszont lassabban növekednek, vagy éppen könnyebben kezelhetők, illetve jól reagálnak bizonyos specifikus ellátási formákra, mint például a hormon- vagy immunterápiára.
Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a kivizsgáláshoz szükséges technológiák ma már széles körben elérhetőek, így minden beteg számára hozzáférhetőek. A célunk mindig az, hogy a lehető legmodernebb, az adott betegségben optimális, ugyanakkor igazoltan hatékony módszereket alkalmazzuk a betegek ellátásában.
Az onkológiai kezelés megtervezése során alapvető, hogy pontosan tudjuk azt, hogy milyen típusú és mennyire kiterjedt a betegség, de az is perdöntő, hogy milyen a beteg fizikai állapota, tűrőképessége, vannak-e kisérőbetegségek, valamint milyenek a szervezeti tartalékai. Csak ezek ismeretében tudjuk megítélni, várhatóan hogyan fogja viselni a beteg a kezeléssel járó nehézségeket. Itt kell hangsúlyozni, hogy jelenleg nem létezik olyan onkológiai kezelés, amelynek ne lenne valamilyen komolyabb, vagy akár csak minimális mellékhatása. Ezért is kulcsfontosságú, hogy a páciens képes legyen elviselni a választott kezelést.
Amiről az előbb még nem beszéltünk, a szövettani vagy szaknyelven patológiai diagnosztika vonatkozásában is jelentős fejlődés történt, különösen az úgynevezett molekuláris patológia területén. A modern molekuláris diagnosztikai módszerekkel már képesek vagyunk a daganatok bizonyos genetikai sajátosságainak meghatározására is, ami segít többet megtudni a betegség várható viselkedéséről és a daganat tulajdonságairól.
Az egyes meghatározott génszakaszok hibáit feltáró korszerű szekvenáló készülékek azt is lehetővé teszik, hogy pontosan tipizáljuk az adott daganat kódolt vagy szerzett genetikai eltéréseit, speciális típusát.
Így amikor mindezek a betegre és betegségre specifikus információk mind rendelkezésre állnak, akkor tudjuk meghatározni az optimális terápiát az adott beteg számára, amely döntés mindig csapatmunka eredménye. A különböző szakterületeken dolgozó orvosokból álló munkacsoport, az onkoteam együtt, közösen értékeli a lehetőségeket és ennek alapján alakítja ki a legmegfelelőbb kezelési tervet.
A daganatos betegségek kezelése során döntő többségben sor kerül sebészeti beavatkozásra. Az elmúlt évtizedekben a világ elindult a kevésbé invazív, kevésbé agresszív, ugyanakkor precíziós műtétek irányába. Ilyenek például a közismert laparoszkópos műtétek, amelyek láthatóan kisebb külső sérülést hagynak maguk után. Itt kell persze beszélnünk a robotsebészet utóbbi évekbeli térhódításáról, itt az orvos egy számítógép vezérelt eszközrendszeren keresztül irányítja a műtéti beavatkozást. Ez lehetővé teszi a sebész számára, hogy kevésbé agresszív, és adott esetben pontosabb műtéteket végezzen. Ugyanakkor ezek az úgynevezett minimál invazív beavatkozások nem minden beteg esetében alkalmazhatók, hiszen minden eset egyedi műtéti tervezést igényel.
Az elmúlt tíz-húsz évben egyre gyakoribbá vált, hogy a műtét előtt (és majd utána) kiegészítő onkológiai kezeléseket indikálunk, például gyógyszeres terápiát vagy sugárkezelést. Ezek mára a rutin ellátás részévé váltak, hiszen a műtéti eredmények hatékonysága nagyobb lehet, ha a daganatot a beavatkozás előtt összezsugorítjuk, de az is előfordul, hogy ez az előkezelés annyira hatékony, hogy a daganat teljesen eltűnik, és a műtét során már csak annak a „helyét, a tumorágyat” kell eltávolítani.
Az operáció utáni utókezelések pedig azért rendkívül fontosak, mert így jelentősen csökkentjük a kiújulás, szóródás esélyét.
Amennyiben valaki a teljes gyógyulásra törekszik, akkor erre úgy van a legnagyobb esélye, ha elfogadja ezeket a kiegészítő onkológiai kezeléseket. Sajnos vannak olyan betegek, akik félelemből vagy más ok miatt visszautasítják ilyenkor az onkológiai ellátást, pedig fontos szem előtt tartani azt a tényt, hogy ha egy daganat kiújul, vagy áttéteket képez, akkor a kezelése gyakran nehezebb, kevésbé reményteli és nagyobb kihívást jelent az orvosok számára is.
Igen, hiszen a sugárterápia területén is a megfelelő technológia felhasználásával tudjuk a lehető leghatékonyabban gyógyítani a daganatos betegeket. A sugárterápia alkalmazásával önmagában is többféle daganatos megbetegedést lehet teljesen meggyógyítani, de gyakran lehet szükség sugárkezelésre egy áttétes betegség esetén is, az akár többéves gyógyszeres kezelési időszakban. Ezt a terápiás lehetőséget is folyamatosan, biztonságosan és a kor szellemének megfelelő technológia felhasználásával szeretnénk biztosítani a betegeinknek.
A sugárterápia minden apró részletében rengeteget fejlődött az elmúlt években. Ma már mindenhol precíz, számítógép vezérelt sugártervezést és kezeléseket alkalmazunk, ahol a kezelés folyamatát is tudjuk teljes pontossággal akár naponta kontrollálni. Ez a precizitás pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy a kezelés nem csak hatékonyabb lesz, hanem minimalizálhatja a mellékhatásokat is, így még nagyobb esélyt biztosítva a panaszmentes gyógyulásra. Amit a modern technikák közül talán ki kell emelni, az a sztereotaxiás sugárkezelés (ennek egy-egy formája a gammakéssel végzett vagy a cyberkéses sugársebészet).
Ezek a módszerek körülírtabb daganatok esetében nagyobb és így hatékonyabb dózisok alkalmazását teszik lehetővé, rendkívül fókuszált sugárkezelés formájában és hozzátéve, komoly mellékhatások nélkül.
Összegezve a fentieket, ahogy a sugárterápiás technológia fejlődik, úgy érhetünk el teljes gyógyulást egyre több páciens és egyre több betegségfajta esetében.
A gyógyszeres kezelések területén szintén óriási fejlődés tanúi voltunk az elmúlt húsz évben. A hagyományos kemoterápia mellett megjelentek az újgenerációs gyógyszerek, a modern hormonkezelések, az úgynevezett biológiailag célzott terápiák és az immunterápiák. Azt azonban tudni kell, hogy minden daganattípus esetében másféle gyógyszer lehet hatékony, ezért különböző kezeléseket javaslunk, de igen gyakran ezek kombinációját alkalmazzuk. A gyógyszeripar ma már egyre komplexebb és ennek megfelelően egyre hatékonyabb gyógyszereket képes előállítani, amely gyógyszerek hatásmechanizmusa is sokban eltér a régebbi szerek működésétől.
Összevetve a pár évtizeddel korábbi helyzettel, ma, 2024-ben már össze sem lehet hasonlítani, hányféle új és korszerű gyógyszert tudunk adni a betegeknek.
Különösen fontos hangsúlyozni az immunterápia különlegességét, amely egészen másként működik, mint a korábban alkalmazott kezelések többsége. Míg korábban elsősorban a daganatos sejtek közvetlen gátlására és pusztítására törekedtünk, az immunterápia a szervezet saját védekezőrendszerének újra-aktiválására épít.
A daganatok ugyanis gyengítik a szervezet védekezőképességét, ám ha ezt a védekező rendszert sikerül helyreállítani, akkor a saját immunrendszerünk lesz képes a rákos megbetegedés blokkolására. Persze ehhez is megfelelő erőnlét és fizikai tartalékok szükségesek. Hangsúlyozni kell azt is, hogy ez a kezelés nem minden helyzetben az első választás, nem minden betegség esetében hatékony, de már a mindennapos tapasztalatok szerint is sokszor előrehaladott, áttétes betegségeknél is hatásos lehet, és akár éveken keresztül képes lassítani vagy blokkolni a betegség lefolyását.
Így az immunterápia és éppen más modern onkológiai kezelések hosszú évekig tartó túlélést biztosíthatnak, miközben a gyógyszeres kezelési időszakok mellett esetleg műtétek, sugárterápiás ellátások és egyéb terápiák kombinációjával stabilizálhatjuk a betegséget.
Sokszor így a kórt még áttétes daganatok esetében is krónikus betegséggé alakíthatjuk, miközben a páciensek hosszú évekig megfelelő életminőségben élhetnek. Ugyanakkor akár a sokéves kezelések kimerülte után vagy éppen egy igen előrehaladott rákbetegség korai ellátási fázisában el kell fogadnunk, hogy vannak, lehetnek olyan helyzetek, amikor az orvostudomány a rákgyógyítás terén már nem tud továbblépni, és a beteg onkológiai kezelésben már nem részesülhet. Az ilyen esetekben az úgynevezett palliatív medicina szerepe kerül előtérbe, amely ellátás során a segítő orvosok, nővérek munkája már nem a rákbetegség legyőzésére, hanem a beteg életminőségének javítására fókuszál.
Az onkológiai kezelések sikere nagymértékben függ a betegség típusától, de azoknál a betegeknél, akiknél alkalmazni tudjuk a modern kezeléseket, ott egyértelműen és jelentősen nőtt a gyógyulási esély.
Ha a számokat nézzük, pár évtizeddel korábban a rákos megbetegedéssel diagnosztizált páciensek körülbelül felének volt esélye a végleges gyógyulásra, de ez az arány ma már eléri a kétharmadot.
Bízom benne, hogy a közeljövőben elmondhatjuk, hogy még több beteg számára lesz lehetséges a gyógyulás. A számok vonatkozásában azonban fontos megjegyezni, hogy a statisztikák nem mindig tükrözik a valós helyzetet, a módszertani különbségek vagy éppen a kísérőbetegségek jelenléte miatt (ezt láttuk a COVID-19 járvány kapcsán is). Mégis gyakorló klinikusként is elmondhatom, egyértelmű javulás tapasztalható a túlélési mutatókban, miközben azt is tudni kell, hogy egyre több daganatot diagnosztizálnak a rendelkezésre álló fejlett módszerek segítségével, és az átlagéletkor növekedése következtében.
A következő tíz-tizenöt évben remélhetőleg egyre több betegnek, egyre többféle daganatos betegség esetén tudunk majd még többet segíteni. Bízom benne, hogy képesek leszünk meghosszabbítani a túlélési szakaszokat, és minél több esetben elérni, hogy a páciensek hosszabb és jobb életminőségben éljenek. Persze az egyre jobb gyógyulási eredmények nem azt jelentik, hogy minden rákbeteg esetében szinte korlátlan túlélési esélyt tudunk biztosítani, hiszen számtalan esetben a betegeink más betegségekben is szenvednek, vagy éppen a daganatos betegség senyvesztő hatása miatt károsodik jelentős mértékben a szervezet. Mindezen tényezők pedig várhatóan nem teszik majd lehetővé azt, hogy minden beteg esetében minden problémát le tudjunk győzni. De addig is
mind a rákkutatásnak, mind a gyógyító orvosoknak mindent meg kell tenni, hogy a gyógyulási eredmények egyre jobbá váljanak.
Mindez a fejlődés azonban komoly terhet jelent majd minden ország egészségügyi rendszerére nézve is, hiszen egyre több humánerőforrásra és financiális forrásra lesz szükség.
Azt is tudni kell, hogy egyes daganatellenes kezelések manapság akár havi több millió forint nagyságrendű költséget is jelenthetnek a társadalombiztosítás számára, és sokszor a kezelések hónapokon, éveken keresztül tartanak. Így az optimális kezelések biztosítása az egészségbiztosítók számára szintén kihívást jelenthet, ami a jövőben még inkább egyfajta közös gondolkodást kíván majd a források felhasználásában. Ugyanakkor
jelenleg Magyarországon most is elérhető szinte minden olyan kezelés, amely igazán fontos a daganatos betegek számára.
Úgy gondolom, a hazai onkológiai ellátás színvonala magas, mind az eszközök, mind a szakértelem terén világszinten is versenyképesek vagyunk, ami biztosíthatja, hogy a páciensek kiegyensúlyozott ellátásban részesüljenek. Persze ahogy az előzőekben is említettük a technológia és a kezelési módszerek tovább fejlődnek, egyre több páciensnek tudunk majd még hatékonyabb és reménytelibb, mai szóhasználattal élve személyre szabott segítséget és remélem emberléptékű, humánus ellátást nyújtani.