Belehalt a boldogtalanságba a betiltott magyar dal szerzője
sír egy temetőben (illusztráció)
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Seress Rezső artistaként kezdte pályáját, de egy súlyos balesete után a zenében talált menedéket. Autodidakta módon komponált olyan dalokat, amelyek mély érzelmeket váltottak ki a hallgatóságból. A Szomorú vasárnap című dala nemzetközi hírnevet szerzett neki, miután az öngyilkosok balladájaként vált ismertté, és több országban be is tiltott.
Az ifjú Rezső korán abbahagyta a tanulmányait, és még szinte gyerekfejjel egy vándorcirkuszhoz szegődött. Artistaként dolgozott, légtornász lett, de egyik mutatványa során leesett a magasból. Súlyos sérülései ellenére életben maradt, azonban gondolkodását meghatározó rémálma, miszerint majd zuhanás okozza a halálát, valószínűleg innen eredeztethető.
Egy kocsmában találkozott Bilicsi Tivadarral, aki a színészi pályát ajánlotta a mankói miatt munka nélkül maradt ifjúnak.
A tanoda után a városligeti Műszínkörhöz került, itt viszont közel egy évtizednyi mellőzöttség várt rá, egyedül a színfalak mögötti öreg zongora jelentett számára vigaszt. Autodidakta módon szerzett dalai hamarosan műsorra kerültek.
Fotó: wikipedia.org
A zeneszerzés kistermetű nagymestere
A szerzeményeivel nem lett azonnal ismert. Mivel az 1920-as évek elején a rádió még nem volt túlságosan elterjedt, csak az élőzenével került be lassan a köztudatba. Ez az évtized közepén megváltozott. Ekkor Seress elhagyta a Műszínkört, és csárdákban, majd a Dohány utcai Kulacs étteremben kezdett zongorázni esténként.
Saját szerzeményeit és a mások zenéire írt dalszövegeket egyaránt előadta, népszerűsége a vendégek körében egyre nőtt.
A sajtóban a zeneszerzés kistermetű nagymestereként hivatkoztak rá, sokan csak az általa teremtett hangulat miatt mentek a Kulacsba vacsorázni. Jávor László újságíró is emiatt jutott arra az elhatározásra, hogy megzenésítésre szánt versét rábízza Seress Rezsőre.
Fotó: wikipedia.org
A Szomorú vasárnap szerzője akkor számolt be először fővárosi lapban Seress tehetségéről, amikor ő még a vurstliban dolgozott. Türelmetlenül várta, hogy a nagyra becsült művész elkészüljön a komponálással, amelyet egy este a Fórum kávéházban a nagyközönség számára is bemutattak. Az eredmény elnyerte Jávor tetszését, néhány évvel később megjelent könyvében így írt az elkészült alkotásról: „A dalnak vége volt, de a szép muzsika tovább zengett bennem… a monoton melódia mesterkélten egyszerű C-moll hármas hangzatának változatai tökéletesen simultak versem hangulatához.”
A gyilkos sláger legendája
Seress a hangjegyeket nem ismerte, ezért a kottát egy erre felkért, zeneileg képzett ifjú hallás után jegyezte le. Bár hazájában a szakmabeliek továbbra sem ismerték el tehetségét, néhány évvel később már az Egyesült Államokban is rendszeresen felcsendültek dalai.
A Szomorú vasárnapot azonban a kezdetekben nem a szépsége vagy a mondanivalója tette ismertté.
A pesti lapokban több olyan cikk is megjelent, amelyben az írták, hogy egy-egy öngyilkosság helyszínén megtalálták a kottát vagy a szöveget. A 8 Órai Újság egyenesen „gyilkos sláger” -ként hivatkozott rá, a The New York Times hasábjain pedig már úgy jelentek meg a magyarországi események, hogy tömegek ölték magukat a Dunába a zenemű hatására.
Hallgassa meg a dalt (ha meri):
Hogy ebből mennyi volt igaz, azt nehéz lenne feltárni a sok kiszínezett történet miatt. Ami bizonyos, hogy maga Seress Rezső is a saját művét hallgatta halála előtt. Presser Gábor gyermekként a zeneszerző otthona alatti lakásban élt. Elmondása szerint a munkatábortól és a mellőzöttségtől meggyötört férfi minden délután a Szomorú vasárnap különböző nyelvű változatait játszotta órákon keresztül.
Bár a jogdíjakból jelentős összeg gyűlt össze az USA-ban a nevén, a befagyasztott számlához csak személyesen férhetett volna hozzá. Azonban a zuhanástól való félelme miatt nem ült repülőre, és utolsó éveit inkább szegénységben töltötte Budapesten.
Megálmodott sorsa beteljesülni látszott, amikor kiugrott harmadik emeleti lakásának ablakán, de túlélte a zuhanást.
Fotó: wikipedia.org
Végül a kórházban a gipszét tartó dróttal vetett véget a szenvedéseinek 69 éves korában, a sírfelirata alapján 1968. január 12-én, ami egy pénteki napra esett. Jávor Lászlóval közös alkotásuk örökzöld lett, és ha életében nem is, halála után hazájában is elérte a vágyott ismertséget.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
Ha Ön vagy a környezetében valaki krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelki elsősegély számot!
