Winston Churchill 150 évvel ezelőtt, 1874. november 30-án született Angliában. Születésének körülményeiről több pletyka keringett, hiszen kevesebb, mint nyolc hónappal szülei esküvője után jött világra. Churchillt is gyakran kérdezték erről, mire ő rendszerint így felelt:
bár ott voltam a születésemnél, nincs tiszta emlékem az eseményekről, amelyek oda vezettek”.
Harc a fronton
Édesapja munkája miatt élete első éveinek egy részét Írországban töltötte. Csintalan gyerek volt. Előfordult, hogy a hídról ugrott egy folyóba. A tanórákon gyakran nem figyelt kellően oda, katona-figurákkal játszott, nem volt jó tanuló – kivéve történelemből és angolból, e két tantárgyból remekelt. Katonaiskolába tervezett menni, azonban kétszer is megbukott a felvételi vizsgán, míg harmadjára, külön tanár segítségével készült és sikerült bejutnia.
Katonaként nem csak a csatákban szolgált, hanem haditudósító is volt. Járt Kubában, Indiában és Szudánban is. Dél-afrikai tartózkodása idején fogságba esett, de sikerült megszöknie komoly kockázatot vállalva. Eredetileg két brit tisztel szöktek volna meg, de társai végül nem mentek vele, Churchill egyedül indult neki az éjszakának.
Bár kiskorában édesanyja, Jennie Churchill nem sokat foglalkozott vele, később politikai téren számtalanszor segített a fiának, aki 1900-ban lett a brit parlament tagja.
Winston 1904-ben egy bálon találkozott Clementine Hozierrel. Négy évvel később látták viszont egymást, amikor egymás mellé ültették őket egy vacsoraasztalnál. A lánykérésre 1908. augusztusában került sor, egy hónappal később pedig már össze is házasodtak. A következő tizennégy évben öt gyermekük született. Az I. világháborúban katonaként, flottaminiszterként szolgált. 1915-ben viszont elvesztette pozícióját, amikor őt tették felelőssé a Gallipoli-hadművelet kudarcáért. A gallipoli csatában hatalmas veszteséget szenvedett el a brit haderő az Oszmán Birodalom ellen. 1917-től hadászati miniszter volt, majd hadügyi államtitkárként fejezte be a világháborút. Két évre kikerült a parlamentből, így kis ideig Franciaországban élt, ahol hobbijainak, a festészetnek és az írásnak hódolt. Érdekesség, hogy nagy ellenfele, Hitler is amatőr festő volt. Az évtized végén Churchill újból visszatért a politika színterére, pénzügyminiszter lett.
Történelmi döntések
II. világháború elején, 1940 májusában megnyerte a miniszterelnöki választást. Anglia szorult helyzetben volt, ugyanis döntenie kellett, hgogy a náci Németország mellé áll-e be a háborúba vagy a kommunista Szovjetunió szövetségese lesz. Churchill hiába ellenezte mindkét politikai irányzatot, végül Sztálin mellett tette le voksát.
A brit miniszterelnöknek tulajdonítják a mondást:
Ha Hitler megszállná a poklot, legalább egy szót szólnék az ördög érdekében a Parlamentben.”
Végül döntését bejelentve tartotta meg híres beszédét, amelyben nem ígért mást, „csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket”. Churchill pozíciója és kora miatt - ekkor már a hatvanas éveinek végén járt - harcokat csupán a politika terén vívott. Amikor a háború (európai) lezárása után, 1945-ben választást tartottak, Winston Churchill és pártja vesztett. A politikus elfogadta vereségét hozzátéve: „a demokrácia így működik. Ezért harcoltunk”.
Második miniszterelnökségére 1951-ben került sor.
VI. György 1952-ben meghalt, a trónon legidősebb lánya, II. Erzsébet követte. A korábbi uralkodóval volt nézeteltérése, de a királynővel könnyen közös nevezőre jutott. Sokszor órákig beszélgettek egymással. Churchill 1955-ben lemondott miniszterelnöki rangjáról, miután egészségügyi helyzete egyre romlott, de a parlament tagja maradt egészen 1964-ig. Élete utolsó évtizedében több agyvérzést is kapott, trombózisa és tüdőgyulladása lett, eltört a csípője és különböző szívbetegségekkel is küzdött. 1965-ben halt meg, két héttel az utolsó stroke-ja után.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.