Elhagyott fémtárgy miatt vált sugárfertőzötté egy egész város, többen meghaltak

1987. szeptember 13-án a brazíliai Goiânia városában egy szokatlan, ám tragikus esemény történt, amely máig az egyik legsúlyosabb radiológiai balesetnek számít. Egy titokzatos, kék fényt árasztó tárgy sokak érdeklődését felkeltette, ám a kíváncsiság rövidesen tragédiába torkollt. Mint kiderült, a „földöntúli” fényben izzó eszköz egy sugárterápiás készülék darabja volt; a cézium-137-es teleterápiás egység miatt több száz ember szenvedett sugárfertőzést. A balesetben négyen meghaltak, sokan pedig maradandó egészségkárosodást szenvedtek. Az eset kiváló példa arra, milyen következményekkel járhat a veszélyes hulladékok felelőtlen kezelése.

A tragédia egy magánklinika költözésével kezdődött. Az intézet nem szállította el és nem biztosította megfelelően a cézium-137 izotópot tartalmazó teleterápiás egységét, amely így a régi épületükben maradt. Az eszköz sorsa a bontási munkák során pecsételődött meg, amikor két férfi értékes fémhulladéknak nézte és hazavitte. Ekkor még nem sejtették, hogy ezzel halálos sugárfertőzésnek teszik ki magukat és környezetüket – olvasható az IFL Science cikkében.

A sugárfertőzést okozó veszélyes alkatrész
Fotó: IAEA/Wikimedia Commons

Pedig voltak arra utaló jelek, hogy nincs minden rendben a tárggyal; a kapszula kéken világított, szinte földöntúli hatást keltett, ami csak fokozta az emberek kíváncsiságát. Az eszközt szétszerelték, így a benne lévő cézium-klorid só – amely könnyen oldódó és erősen sugárzó anyag – a környezetbe került. A készülék apró, rizsszem-méretű darabjait sokan hazavitték, anélkül, hogy tudták volna, mekkora veszélynek teszik ki ezzel magukat.

A sugárfertőzés terjedése és a tünetek megjelenése

Öt nappal később a sugárzásnak kitett emberek súlyos tüneteket kezdtek tapasztalni, amelyek közül a leggyakoribbak a gyomor- és bélrendszeri panaszok voltak. Mivel a lakosok nem ismerték fel a sugárfertőzés jeleit, eleinte ételmérgezésre gyanakodtak, így a tünetek nem kaptak megfelelő kezelést. Csak akkor derült fény a helyzet súlyosságára, amikor valaki bemutatta a radioaktív kapszulát az egészségügyi hatóságoknak.

A hivatalos szervek azonnal léptek; egy stadiont sebtében ideiglenes egészségügyi központtá alakítottak, ahol 112 000 embert vizsgáltak meg. Összesen 249-en bizonyultak sugárfertőzöttnek, közülük több mint 20-an kerültek kórházba, és négyen haltak meg akut sugárbetegségben. 

A legsúlyosabb esetekben a sugárterhelés elérte a 4,5–6 Gray (Gy) értéket, ami az emberi szervezet számára halálos dózis.

A cézium-137 halálos érintése

A cézium-137 az egyik legveszélyesebb radioaktív izotóp, amely béta- és gamma-sugárzást bocsát ki, súlyosan károsítva az emberi szervezetet. Kémiai hasonlósága miatt a szervezet káliumként érzékeli, így gyorsan eloszlik az izmokban és más szövetekben, különösen belélegzés vagy lenyelés esetén. A gamma-sugárzás mélyen behatol a testbe, károsítva a sejtszerkezetet és a DNS-t, ami rövid távon akut sugárszindrómát (hányás, hasmenés, szervkárosodás) okozhat, hosszú távon pedig növeli a rák, például leukémia kockázatát. Már 0,7 Gray (Gy) dózis is súlyos egészségkárosodáshoz vezethet, míg a nagyobb dózisok halálosak lehetnek. 

A baleset túlélői közül sokan életük végéig szenvedtek a sugárzás hatásaitól, például a szövetek károsodásától és krónikus betegségektől.

Az áldozatokat ólomkoporsókban temették el
Fotó: AFP

Az ilyen típusú baleseteknél a kezelés kulcselemei közé tartozik a sugárterhelés csökkentése. Ez történhet például berlini kék (poroszkék) alkalmazásával, amely megköti a céziumot, és segíti annak kiürülését a szervezetből.

A goiâniai baleset világosan megmutatta, hogy a radioaktív anyagok kezelése nemcsak technikai, hanem társadalmi felelősség is. Az ilyen anyagok ugyanis hosszú ideig, akár évtizedekig is veszélyesek lehetnek, és lassan ölik meg áldozataikat.