Az Antarktisz hosszú ideig a bolygónk legbarátságtalanabb területei közé tartozott, ahol az életet csupán néhány, szélsőséges körülményekhez alkalmazkodó faj képviselte. Azonban az elmúlt évtizedekben a műholdas megfigyelések – különösen a Landsat műholdak által gyűjtött adatok – azt mutatják, hogy a régió ökológiai képe átalakulóban van. Az antarktiszi növényzet, különösen a mohák és a zuzmók, egyre nagyobb területeket hódítanak meg, miközben a jég visszahúzódik. A közelmúltban a Nature Geoscience folyóiratban publikált tanulmány 35 évnyi Landsat-adatot elemzett, amely a Landsat 5-től a Landsat 8-ig terjedő időszakot fedi le. A kutatók azt találták, hogy 1986 és 2021 között az Antarktiszi-félszigeten a vegetációval borított területek mérete több mint tízszeresére nőtt. Míg 1986-ban mindössze 0,86 négyzetkilométert fedett növényzet, addig 2021-ben már 11,95 négyzetkilométerre terjedt ki - írja a Science Alert. Az antarktiszi növényzet terjedése tehát megállíthatatlannak tűnik.
A növényzet terjedése elsősorban a régió gyorsuló felmelegedésének köszönhető, amely a globális klímaváltozás egyik legszembetűnőbb jele. Az Antarktiszi-félsziget nyugati területe az egyik leggyorsabban melegedő régió a Földön, ahol nemcsak a gleccserek olvadása, hanem a tengeri jég kiterjedésének csökkenése is megfigyelhető. A melegebb környezetben a mohafélék és más pionír fajok képesek megtelepedni a jégmentes területeken, ahol korábban az élet szinte elképzelhetetlen volt.
A mohák különösen fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban, mivel úttörőként alapot teremtenek más növények és élőlények számára.
Ezek az apró, mégis ellenálló organizmusok képesek sziklákon megkapaszkodni, és szerves anyagot hoznak létre, amely elősegíti a talajképződést.
Ahogy a jég visszahúzódik, a növényzet folyamatosan követi, új területeket vonva be az ökológiai körforgásba.
A kutatók figyelmeztetnek, hogy bár a növényzet terjedése természetes folyamat, komoly kockázatokkal járhat. Az ökológiai változások hatással lehetnek az antarktiszi biodiverzitásra, amelyet jelenleg néhány őshonos faj – például mohák, zuzmók, májmohák és gombák – alkot. Az idegen, robusztusabb fajok betelepedése a meglévő fajokat kiszoríthatja, ami a helyi biodiverzitás csökkenéséhez vezethet.
Emellett az emberi tevékenység – például a turizmus – is növeli a nem őshonos fajok véletlenszerű bejutásának kockázatát.
A tanulmány szerzői, Thomas Roland és Olly Bartlett, a jövőben további terepi kutatásokat terveznek, hogy jobban megértsék a növénytakaró terjedésének pontos mechanizmusait és az ökológiai rendszerekben bekövetkező változásokat.