Iratkozzon fel hírlevelünkre A leggyorsabb csillag extrém sebességét idegen intelligencia irányíthatja
A leggyorsabb csillag extrém sebességének hátterében idegen civilizációt sejt egy friss tanulmány
Fotó: Wordpress.com
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huElőfordulhat, hogy egy magasan fejlett idegen technikai civilizáció úgy járja be a galaxist, hogy a saját kettős csillagrendszerét irányítja – véli egy kutató a Cornell Universty arXiv oldalán publikált és még nem ellenőrzött tanulmányában. Erre akad is valós jelölt, méghozzá a galaxis leggyorsabb csillaga. A tanulmány abból indul ki, hogy az űreszközökkel való csillagközi utazás a kemény fizikai korlátok miatt még egy, a földinél magasabban fejlett civilizáció számára is szinte megoldhatatlan feladat. Viszont a publikáció lehetségesnek tartja, hogy egy feltételezett idegen civilizáció a saját csillagrendszerét felhasználva jusson el a galaxis távoli vidékeire. A hipotézis felállításához az extrém gyors és teljesen egyedülálló CWISE J124909+362116.0 (J1249+36) jelű csillag adta az ötletet.
A magasan fejlett és hosszú életű idegen civilizációknak sok motivációjuk lehet arra, hogy máshová akarjanak költözni a galaxisban. Ilyen lehetséges ok lehet például, hogy el kell menekülniük egy közelükben várható szupernóva-robbanás következményei elől, vagy új erőforrásokat kell felkutatniuk civilizációjuk fenntartásához.
Fotó: Live Science/dottedhippo
Csillagközi utazás: az emberi civilizáció számára megoldatlan kihívás
A csillagok közötti óriási távolságok miatt a csillagközi utazás technikailag rendkívül nehéz és időigényes, szinte megoldhatatlan vállalkozás. A csillagközi utazásnak a mi ismereteink szerint ugyanis nagyon kemény fizikai korlátai vannak. Albert Einstein speciális relativitáselmélete óta ugyanis tudjuk, hogy az univerzumban egyetlen kölcsönhatás sem terjedhet gyorsabban a fény sebességénél.
Fotó: Popper Foto/Getty Images
A speciális relativitáselmélet egyik axiómája szerint minden fizikai jelenségnek és az azt leíró matematikai modellnek azonosnak kell lennie valamennyi inerciarendszerben. A másik legfőbb axióma kimondja, hogy a vákuumbeli fénysebesség állandó, attól függetlenül, hogy azt milyen inerciarendszerből és milyen irányból mérjük, továbbá független a fény frekvenciájától, valamint a detektor és a fényforrás mozgási sebességétől is.
Ebből kiindulva és nem érintve a fénysebesség eléréshez, illetve megközelítéséhez szükséges számunkra egyelőre megoldhatatlan technikai problémákat, még a fény sebességével is haladva akár több száz vagy több ezer évet venne igénybe a galaktikus környezetünk felderítése. A brüsszeli Vrije University kutatója, Clement Vidal egy merőben új és szokatlan hipotézissel állt elő a feltételezett idegenek csillagközi utazásával kapcsolatban - írja Live Science tudományos hírportál.. Vidal interpretációja szerint ahelyett, hogy az idegenek elhagynák a bolygójukat, a saját rendszerük felgyorsításával is bejárhatják a galaxis távoli vidékeit. Persze, egyelőre még nem bizonytott, hogy lennének idegenek a galaxisunkban.
Fotó: Wkimedia Commons / Antonio Ciseri
A saját rendszerük központi csillagának felgyorsításával magát a rendszert használhatnák egyfajta óriási csillaghajóként. Ezt úgy érhetnék el Clement Vidal szerint, hogy a csillagukat csak egy irányba teszik sugárzóvá, ami így a fókuszált sugárnyomás hatására felgyorsulna, magával víve az egész rendszert.
Noha első hallásra ez a teória inkább egy sci-fi író élénk fantáziája termékének tűnhet,
ám Clement Vidal egy valós, és jelenlegi ismereteink szerint csak nehezen megmagyarázható jelenségre, az extrém leggyorsabb csillag létére alapozza a hipotézisét.
A leggyorsabb csillag mozgása a galaxisban fejlett civilizáció nyomaira utal
A csillagászok már korábban is megvizsgálták annak lehetőséget, hogy az úgynevezett hipersebességű, vagyis a rendkívül gyors mozgású csillagokat irányíthatja-e földönkívüli magasan fejlett technikai civilizáció. Az ismert, pontosabban az eddig vizsgált jelöltek azonban nem mutattak mesterséges beavatkozásra utaló jeleket. Vidal kiindulópontja az, hogy a galaxis legtöbb csillaga nem magányos, hanem egy bináris, kettős rendszer tagja. Clement Vidal modelljében a bináris rendszer egy neutroncsillagból, és egy kisebb tömegű „hagyományos” csillagból álló páros.
Fotó: ICRAR/University of Amsterdam
A neutroncsillagok extrém sűrű maradványcsillagok, amelyek tömegét nagy mennyiségű neutron alkotja. Nagy sűrűségük miatt a csillag belsejében az atommagok befogják a szabad elektronokat, amelyek a protonokkal egyesülve neutronná alakulnak. Rendkívüli gravitációjuk miatt a neutroncsillagok felszínén a szökési sebesség elérheti a fénysebesség egyharmadát. A két-három naptömegből álló sebesen forgó neutroncsillagok átlagos átmérője mindössze 20 km. A szupernóva-robbanás maradványaként keletkező neutroncsillagok tengely körüli forgása hihetetlenül gyors, ami miatt roppant erős mágneses térrel rendelkeznek.
A kutató szerint egy ilyen konfiguráció biztosíthatja a rendszer legjobb kormányozhatóságát, illetve felgyorsíthatóságát. Ahhoz, hogy egy feltételezett magasan fejlett idegen technológia felgyorsítsa és irányíthatóvá tegye a rendszert, nagyobb tömegű és sebességű anyagkiáramlást kell elérnie a hajtóműként használt csillag felszínén - írja tanulmányában a kutató. Ezt vagy aszimmetrikus mágneses mező kialakításával, vagy más olyan eszközzel lehet elérni Clement Vidal szerint, ami egyenetlen felmelegedést hoz létre a csillag felszínén. Ezzel, vagy ehhez hasonló módszerrel lehet azt elérni, hogy a csillag több anyagot lökjön ki egy fókuszált irányba, ami tolóerőt hoz létre és a kiáramló anyagcsóvával ellentétes irányba tolja a bináris rendszert.
Fotó: Science Photo Library/MARK GARLICK
Ha az idegen civilizáció a neutroncsillag közelébe helyezné el a hipotetikus szabályozóeszközét, ahol az erős gravitáció kész energiaforrást biztosíthatna, akkor az eszköz óvatos ki- és bekapcsolásával irányíthatnák a kettős rendszert. Például, ha mindig csak a pálya ugyanazon a pontján aktiválnák a gépet, akkor a bináris rendszert egy meghatározott irányba küldenék. Ha viszont egy kicsit tovább hagynák aktiválva a szerkezetet, tetszőleges irányba állíthatnák be a rendszer mozgását a pályasík mentén.
Fotó: Sentient Developments/Eburacum45/NASA
Csodálatos módon az univerzumban léteznek olyan valós rendszerek, amelyek megfelelnek ezeknek a jellemzőknek. Ilyen például a „fekete özvegy” becenevet kapott PSR J0610-2100 jelű és a PSR J2043+1711 katalógusszámú „vörös hátú” pulzár is.
Az eddig ismert legnagyobb sebességgel mozgó csillag az RX J0822-4300 jelű neutroncsillag, amely a Chandra űrtávcső felvételei alapján végzett számítások szerint egy szupernóva-robbanástól hajtva óránként 5,5 kilométeres távolságot tesz meg.
Mindkét rendszernél jelentős felgyorsulásokat mutattak ki. Bár az nem bizonyított, hogy idegen mérnökök okozzák ezt a szokatlan és egyelőre még nem tisztázott hátterű sebességnövekedést, mindenesetre Clemet Vidal teóriája is egyike lehet a megválaszolatlan magyarázatoknak.
Mi szükséges e kettős rendszer hipotetikus irányításához?
- Koncentrált anyagkiáramlás a csillag felszínének meghatározott részén, ami
- aszimmetrikus mágneses mező kialakításával,
- vagy a csillag felszínének egy részén a hőmérséklet megváltoztatásával érhető el.
