Meghökkentő rituális helyszínt találtak nyolc emelet mélyen

Döbbenetes rituális helyszínt találtak nyolc emelet mélyen egy izraeli barlangban

Egy új tanulmány ősi rituálékat, egy faragott teknőst és a korai emberi összejövetelek nyomát tárta fel egy mélyen fekvő helyen. A Manot-barlang legsötétebb zugaiban, távol a napfénytől és a mindennapi élet visszhangjaitól, a korai emberek egy olyan rituális helyszínt hoztak létre, amit a mai napig rejtélyek sora övez.

Nyolc emelet mélyen a Manot-barlang bejárata alatt, egy faragott szikla – amelynek felületét teknősbéka alakúra maratták – a néma tanúja a 35 ezer évvel ezelőtt lezajlott rituáléknak. Ez az észak-izraeli barlangban tett felfedezés egy rituális helyszín lehet, ami a misztikus összejövetelek legkorábbi bizonyítéka Délnyugat-Ázsiában.

Döbbenetes rituális helyszínt találtak nyolc emelet mélyen egy izraeli barlangban
Fotó: ssaf Peretz, Israel Antiquities Authority.

A Manot-barlangot először 2008-ban tárták fel véletlenül az izraeli-libanoni határ közelében, egy társasház építése közben, ami igazi kincsesbánya az antropológusok számára. Újra felfedezett kamrái most már nemcsak arról mesélnek, hogyan éltek a korai emberek, hanem arról is, hogyan gondolkodtak és hogyan végeztek rituálékat. 

A legutóbbi, kapcsolódó vizsgálatot Omry Barzilai, a Haifai Egyetem és az Izraeli Régiségügyi Hatóság régésze vezette. A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban publikált eredményeik egy olyan társadalomról mutatnak képet, amely nem egyszerű túlélőként élt:

• összegyűltek egy barlangban,
• tisztelték az isteneiket, és
• olyan szimbólumokat alkottak, amelyek túlmutattak a mindennapi életen.

 

Hihetetlen dolgokat rejtett a rituális helyszín

Úgy tűnik, hogy a mélyen rejlő barlang lakói – a korai Homo sapiens és valószínűleg az utolsó neandervölgyiek – a bejáratot választották lakóhelyül. A régészek bizonyítékot találtak arra, hogy az ősi lakosok szerszámokat készítettek, állatokat mészároltak le és ételeket főztek itt. Ám a mélyben másfajta nyomot is hagytak maguk után: a természetes képződményekkel teli félreeső kamrában egy faragott szikla áll magányosan; teknőspáncél mintáját vésték bele 35 ezer és 37 ezer évvel ezelőtt.

Talán egy totemet vagy spirituális alakot ábrázol. Különleges elhelyezkedése – távol a barlang bejáratának közelében zajló mindennapi tevékenységektől – arra utal, hogy az imádat tárgya lehetett

 – magyarázta Barzilai a ZME Science online tudományos portálnak. 

A kutatók nem találtak bizonyítékot a barlangban a hosszú távú tűzhasználatra. A cseppköveken található korommaradványok arra utaltak, hogy az emberek fáklyákat vittek magukkal vagy ideiglenes tűzhelyeket állítottak fel, hogy megvilágítsák ezt a rejtett helyet.

A gyakran „teknőssziklának” nevezett, faragott szikla első ránézésre egyszerűnek tűnhet, de gondos elhelyezése és a környező bizonyítékok mély szimbolikus jelentést sejtetnek. A barlang mérete és természetes akusztikája azt sugallja, hogy kényelmesen elfértek itt akár nagyobb embercsoportok is, talán a rituálékhoz kötődő korai gyülekezetek.

A neandervölgyiek körülbelül 40 ezer évvel ezelőtt tűntek el a fosszilis feljegyzésekből, de a bizonyítékok szerint nem tűntek el teljesen. Génjeik tovább élnek a modern emberekben, az átfedések, kölcsönhatások és kereszteződések időszakának maradványaként. Ezek egyik legegyértelműbb bizonyítékát a Manot-barlangból származó 55 ezer éves koponyatöredék szolgáltatta 2015-ben, amin a kutatók a neandervölgyiekre és a Homo sapiensre egyaránt jellemző vonásokat figyeltek meg.

A „teknősszikla” elhelyezése más ősi barlangi felfedezésekre emlékeztet. Franciaországban a Lascaux-barlangban található 20 ezer éves festmények élethűen ábrázolják az állatokat; míg a spanyolországi Maltravieso-barlangban 64 ezer éves kéznyomok (amelyeket valószínűleg a neandervölgyiek hagytak hátra) a korábban feltételezettnél jóval régebbi szimbolikus viselkedésre utalnak.

A Manot-barlang eközben egy olyan történetet mesél el, amely kizárólag erre a régióra jellemző. 

A galileai hegyekben történt felfedezés így hozzájárulhat annak a megértéséhez, hogy a levantei korai emberek nem csupán vándoroltak, hanem kultúrákat alakítottak ki, eszméket cseréltek, és valószínűleg hagyományokat is vegyítettek a neandervölgyiekkel.