Furcsa, apró kanalakat vittek magukkal a harcba a római kori barbárok

Rejtélyes, apró kanalakat vittek magukkal a harcba a római kori barbárok

A római kori germán harcosok apró, kanál alakú eszközöket hordtak maguknál, amelyek bizonyíthatják, hogy ezek a barbárok élénkítő szereket használtak a hadszíntéren. A régészek és biológusok a titokzatos leletek és kontextusuk új elemzése alapján úgy vélik, hogy a gyanúsan kerek végű szerelvényekkel olyan drogokat adagolhattak római kori barbárok, amelyek egyfajta előnyhöz juttatták a harcosokat, amikor több ezer évvel ezelőtt szembeszálltak ellenfeleikkel.

Hogy valójában mik voltak ezek a drogok, azt egyelőre nem lehet tudni. Ehhez valamilyen bizonyítékot, például maradványokat kellene találni róluk. Ez viszont kihívást jelenthet több ezer év elteltével. Az elképzelés azonban nem előzmények nélküli, és ha sikerül igazolni, a csapat hipotézise bizonyítékokat mutathat a római kori barbárok droghasználatára a Római Birodalmon kívüli kultúrákban.

Rejtélyes, apró kanalakat vittek magukkal a harcba a római kori barbárok
Fotó: DALL-E-AI generált fotó

Ez nagy dolog lenne: bár Görögországban és Rómában jól dokumentálták az olyan kábítószerek használatát, mint az ópium, a drogok és stimulánsok használata az ókorban ezen a régión kívül továbbra is rejtély maradt. 

A történészek korábban azt feltételezték, hogy az egyetlen drog, amelyet a barbárok valóban használtak, az az alkohol lehetett, legalábbis a történelem jóval későbbi szakaszáig. Anna Jarosz-Wilkołazka és Anna Rysiak biológusok, valamint Andrzej Jan Kokowski, a lengyelországi Maria Curie-Skłodowska Egyetem régésze úgy gondolta, hogy a rejtélyes kanálszerű eszközök ennek ellenkezőjét bizonyítják.

 

Különös szokást vettek fel a római kori barbárok

A szakemberek a Praehistorische Zeitschrift tudományos szaklapban publikált tanulmányban emlékeztettek, hogy ezek a furcsa tárgyak folyamatosan előkerülnek a római kori temetkezési helyeken a mai Skandinávia, Németország és Lengyelország területén.

Az eszközök nyelei 4-7 centiméter hosszúak, az egyik végükön egy 1-2 centiméter átmérőjű tál vagy lapos korong található; és gyakran a férfiak övére erősítették.

A kutatócsoport alaposan tanulmányozta ezeket a kanálszerű tárgyakat: megmérték őket, megvizsgálták, hogyan kerültek a sírokba és milyen kontextusban temették el őket. Végül 116 lelőhelyről származó 241 kanalat katalogizáltak, és néhány érdekes megfigyelést tettek. Az egyik legbeszédesebb ezek közül, hogy a kanalak gyakran a háborús felszerelések között szerepeltek. Háborús áldozati helyeken találták meg őket, ami közvetlenül a harcosokhoz köti őket. Ez lehetővé teszi annak a tézisnek a felállítását, hogy ez az eszköz a harcosok páncélzatának gyakori részét képezte. És innen közel áll a következtetés, hogy a harcosok gyógyszeres stimulálása a stressz és a megerőltetés egyfajta ellenszereként létezett. 

Néhány kanál illusztrációja
Fotó: Jarosz-Wilkołazka et al., Praehistorische Zeitschrift, 2024

Ez azonban nem ismeretlen a történelemben:

• az első világháború alatt bőkezűen használták a kokaint;
• a második világháború alatt mind a szövetséges, mind a tengelyhatalmak erői nagymértékben használtak olyan stimulánsokat, mint az amfetamin és a metamfetamin;
• 1966 és 1969 között az amerikai csapatok 225 millió stimuláns tablettát kaptak, köztük az amfetamin Dexedrine-t.

Tézisük felállításával a tudósok ezután megvizsgálták, hogy milyen anyagok álltak a germán barbárok rendelkezésére, amelyeket potenciálisan stimulánsként használhattak. Ezek között találtak gombákat, ópiummákot, komlót, kendert, galagonyát és olyan nadragulyát, mint a belladonna és a datura. Az egyelőre nem tiszta, hogy ezek közül melyeket használták a törzsek, ám emberiségnek azonban évezredes múltja van azzal kapcsolatban, ahogy drogokkal próbálták megváltoztatni a körülöttük lévő világról szerzett tapasztalataikat.