A szakértők szerint Afrika szétdarabolódása gyorsabban zajlik, mint azt korábban hitték. 2005-ben egy 56 kilométer hosszú repedést fedeztek fel Etiópiában, amely a számítások szerint évente nagyjából 1,3 centiméterrel lesz szélesebb. A kutatók eredetileg azt feltételezték, hogy a kontinenst kettéválasztó folyamat akár több tízmillió évig is eltarthat, ám Ken Macdonald, a Kaliforniai Egyetem (Santa Barbara) professzora a Daily Mailnek elmondta, hogy ez a forgatókönyv akár 1-5 millió éven belül is megvalósulhat.
A szétválás ráadásul egy új óceánt és egy új kontinenst is létrehozhat a Földön.
Macdonald szerint elképzelhető, hogy az Indiai-óceán vizei betörnek a mostani kelet-afrikai árokrendszerbe. Ez végül az Atlanti-óceánhoz hasonló mélységű óceánt hoz létre. A hasadék Szomálián, Kenyán, Tanzánián, valamint Etiópián át húzódik, és a professzor úgy véli, hogy ez a vidék „Núbia-kontinens” néven új földrésszé formálódhat. Bár a folyamat rendkívül lassú, mégis lenyűgöző, főleg ha figyelembe vesszük Afrika hatalmas méretét.
Az emberi élet léptékében mérve nem sok változást fogunk tapasztalni. Földrengéseket érezhetünk, vulkánokat láthatunk kitörni, de azt, hogy az óceán elárassza a területet, már nem fogjuk megélni
– mondta Macdonald.
A kontinens szétválása a kelet-afrikai árokrendszernek köszönhető. Ez egy mintegy 3200 kilométer hosszú törésvonal, és 22 millió évvel ezelőtt alakult ki. Ebben a térségben találhatók Afrika Nagy-tavai, valamint két aktív tektonikus lemez, a szomáliai és a núbiai, amelyek jelenleg is távolodnak egymástól. A Föld litoszférája – a kéreg és a felső köpeny része – több lemezre oszlik, de ezek mozgásának pontos hajtóerői ma sem teljesen ismertek. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a Föld magjából áramló hő részlegesen megolvasztja a kőzeteket, amelyek lassan, körkörösen mozogva előidézik a lemeztektonikai folyamatokat.
Akármi is az igazság, a kelet-afrikai hasadék mentén megfigyelhető kőzetlemez-mozgások igazi laboratóriumként szolgálnak a kutatóknak.
A törésvonalak mentén elcsúszások és földrengések, valamint aktív vulkánok utalnak a folyamatra
– nyilatkozta Macdonald.
Az utóbbi évek nagy előrelépése, hogy pontosabban feltérképezték a törésvonal rendszerét: míg az északi rész (Dzsibutin keresztül egészen Kenyáig) viszonylag jól ismert volt, a délebbi szakaszok (Tanzániában és tovább délre) sokáig rejtélyesek maradtak. Az új eredmények a gravitációs adatoknak és a szeizmikus vizsgálatoknak köszönhetők.
A kelet-afrikai hasadék nyílásának már most látszódnak a jelei. Az afrikai Nagy-tavak közül több a két kőzetlemez szétválása miatt alakult ki, és ma a Föld felszíni édesvízkészletének negyedét rejtik, emellett bolygónk halfajainak mintegy 10 százalékának adnak otthont. A szomáliai lemez továbbra is kelet felé mozog, így Kelet-Afrika idővel külön kontinenssé válhat.
A kutatók korábban azt gondolták, a szétváláshoz több tízmillió évre van szükség, de a legújabb számítások szerint ez már 1-5 millió éven belül megvalósulhat. Egy 2024-ben, a Frontiers in Earth Science folyóiratban megjelent tanulmány azt találta, hogy a hasadék különböző szakaszain eltérő mértékű vulkáni aktivitás és kőzetolvadás figyelhető meg. Például Ugandában, Tanzániában, Kongó déli és keleti részén, valamint a Kaapvaal-ősföldön több jel is arra utal, hogy a litoszféra elvékonyodik, és a mélyebb régiókban lévő kőzetek részlegesen megolvadnak.
Kenya területén már 2018-ban nagyobb repedések jöttek létre, ezek keletkezése feltehetően a heves esőzésekre, illetve a földkéreg mozgására vezethető vissza. Több helyi lakos földrengésekről számolt be, és a szakértők úgy vélik, hogy a jövőben is hasonló repedések keletkezhetnek a két lemez folyamatos távolodása miatt.
A folyamat azonban nem csak Kelet-Afrikára korlátozódhat: Madagaszkár szigete is kettéhasadhat.
Egy 2020-as, a Virginia Tech egyetemen készült tanulmány szerint először a hasadékrendszer északi részén alakulhatnak ki új óceánok. D. Sarah Stamps, a Geotudományi Tanszék professzora rámutatott, hogy a hasadás sebessége északon a legnagyobb, így itt várhatók leghamarabb az óceánformálódás jelei. Mindeddig úgy gondolták, hogy a kisebb mikrolemezek egymástól függetlenül mozdulnak el, de ez a kutatás rávilágított arra, hogy a folyamat sokkal összetettebb lehet.