1928 áprilisában Amelia Earthart különös telefonhívást kapott: „mit szólna ahhoz, ha ön lenne az első nő, aki átrepüli az atlanti óceánt?”, a válasz természetesen igen volt.
Amelia Earhart az I. világháború alatt félbeszakította tanulmányait és vöröskeresztes tanfolyamot végzett, mert nem bírta tétlenül nézni a visszatérő katonák szenvedését. Miután visszaült az iskolapadba, elvégezte az egyetemet is, majd szociális otthonban dolgozott. Amelia Earhart számára fontos volt az egyenlőség, és a nők helyzetén igyekezett javítani az élet minden területén. 1920-ban repült először, és az élmény teljesen magával ragadta. Rövidesen pilóta tanfolyamra jelentkezett. Hónapokon át gyűjtögetett arra, hogy saját repülőgépet tudjon venni, még ha használtat is. 1923-ban sikeres repülővezetési vizsgát tett – mindezt tizenhatodik nőként a világon. George P. Putnam kérte fel, hogy csatlakozzon Wilmer Stultz pilótához a vakmerő utazásra, amely során Amelia Earhart az első nő lett, aki átrepülte az Atlanti-óceánt. 1928 júniusában indultak útnak Kanada egyik szigetről, és mintegy huszonegy óra elteltével érték el a célt, Walest, amivel történelmet írtak.
Nem csak a karrierjében állt be fordulat, hanem magánéletében is, hiszen George P. Putnammal a repülést követően közös könyvön kezdtek el dolgozni. A közös munka kölcsönös vonzalomhoz vezetett, így 1931-ben kötöttek házasságot.
Amelia Earhart arról álmodott, hogy egymagában is átkeljen az óceánon.
Ez eddig korábban csak Charles Lindbergh-nek sikerült 1927-ben. Néhány évvel később Amelia Earhart újból útnak indult. A párizsi landolás volt a cél, azonban a rossz időjárási körülmények miatt hamarabb le kellett szállnia Írországban. 1935. január 11-én a Csendes-óceánt is átrepülte, Hawaiiról indulva. Ezzel ismét beírta nevét a történelemkönyvekbe, hiszen egyedül tette meg az utat. Rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert, többek között számos kitüntetést kapott. Gyakran hangsúlyozták bátorságát, és „a levegő királynőjeként” emlegették.
„Úgy érzem, hogy egy jó repülésem van már csak hátra, és remélem, hogy ez lesz az” – nyilatkozta Amelia Earhart 1937-ben. A 40. születésnapjához közeledve az egész Földet szerette volna körberepülni, ami 46.000 kilométert jelentett. Az elszánt asszony tisztában volt az út kockázataival, de bátran vágott neki az útnak expedíciós társával, Fred Noonanal együtt.
1937 júniusában Miamiból indultak el végső útjukra. Az egyik választott megállójuk a Howland-sziget volt, ami egy kis atoll a Csendes-óceán közepén. Problémát jelentett, hogy eltérő térképek álltak rendelkezésükre, illetve a sziget megközelítésekor a kedvező időjárás esősre fordult, ráadásul az üzemanyag is fogytán volt.
Rövidesen Amelia Earhart és Fred Noonan elveszítette a rádiókapcsolatot segítőikkel, azután senki sem hallott felőlük.
Rögtön keresni kezdték őket, először repülőkkel, majd a vízben, de nem találták meg a roncsokat, sem Earhart maradványait. Eltűnése pontos okait a mai napig rejtély övezi, megoldásra csak akkor derülhet fény, ha a repülőgép roncsait megtalálnák.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.