Kiderült, mennyire hatásos az aszpirin a rák ellen

Egy nemzetközi klinikai vizsgálat eredményei szerint a három évig tartó aszpirinszedés nem csökkentette szignifikánsan a vastagbélrák kiújulásának esélyét. A szingapúri Nemzeti Rákközpont által vezetett kutatás ugyanakkor azt is megállapította, hogy bizonyos páciensek számára jelenthet némi előnyt a gyógyszer szedése, ezért további elemzések várhatók, és a biomarkerek keresése is folytatódik.

A vastagbélrák a világ harmadik leggyakoribb daganatos megbetegedése: 2020-ban 2 millió új esetet diagnosztizáltak és 1 millió halálesetet jelentettek világszerte. Bár az elmúlt két évtizedben az oxaliplatin bevezetésével javultak a kezelési eredmények, azóta nem sikerült új, a gyógyulást jelentősen segítő terápiát kifejleszteni. Az utóbbi időkben felmerült, hogy az aszpirin jó lehet a vastagbélrák ellen. A lehetőség azért is hatott lelkesítően, mert ez a gyógyszer olcsó, és széles körben elérhető. Az elméletek alapján az aszpirin a  COX-1 és COX-2 enzimek gátlásával csökkentheti a polipok és a vastagbélrák örökletes formáinak kialakulását. Ám kérdéses volt, hogy a már kialakult vastagbélrák ellen hatásos lehet-e az aszpirinszedés. Mivel idáig nem állt rendelkezésre bizonyíték, a szakértők új kutatásba kezdtek.

Megvizsgálták, mennyire hatásos az aszpirin szedése a rák ellen
Fotó: DIGICOMPHOTO/SCIENCE PHOTO LIBRA

Nagyszabású kutatás vizsgálta az aszpirin rákellenes hatását

A 2009-ben elindított ASCOLT elnevezésű tanulmány célja az volt, hogy megbízható, randomizált eredményeket szolgáltasson arra vonatkozóan, hogy az aszpirinszedés milyen hatással lehet a már diagnosztizált és kezelés alatt álló vastagbélrák kiújulásának esélyére. 

A publikáció a The Lancet Gastroenterology & Hepatology című rangos orvosi szakfolyóiratban látott napvilágot.

Összesen 11 ország 1587 résztvevőjét vonták be a vizsgálatba. Olyan felnőtt betegeket figyeltek meg, akik Dukes C vagy magas kockázatú Dukes B stádiumú vastagbélrák, illetve Dukes B vagy C stádiumú végbélrák miatt estek át műtéten, majd ezt követően három hónapnyi kemoterápiában részesültek.

A vastagbélrák osztályozásának módja: A Dukes-skála

A Dukes-féle stádiumbeosztás a vastagbélrák előrehaladottságát méri az alapján, hogy a daganat milyen mélyen terjedt a bélfalban, illetve elérte-e a környező nyirokcsomókat vagy távoli szerveket.

• Dukes A: A tumor csak a bélfal legbelső rétegeibe (nyálkahártya és az alatti rétegek) terjed.
• Dukes B: A rák már mélyebbre hatolt a bélfalban, de nem érint nyirokcsomókat. (Ide tartozik a B1, ha a tumor csak az izomrétegig jutott; és a B2, ha azon túl is.)
• Dukes C: A daganat továbbra is a bélfalban lehet (B1 vagy B2 fokozatban), viszont már kimutatható a nyirokcsomók érintettsége.
• Dukes D: A rák távoli áttéteket képez (például májban vagy tüdőben).

Bár napjainkban a TNM-rendszert használják inkább világszerte, a Dukes-stádiumok is szemléletesen mutatják meg, mennyire terjedt előre a vastagbélrák.

A pácienseket két csoportra osztották: az egyiknek napi szinten 200 mg aszpirint adtak, míg a másik csupán placebót kapott. A készítményeket három éven át szedték, majd öt éves megfigyelési időszak következett. A betegút feltérképezése során rendszeres orvosi vizsgálatok, képalkotó ellenőrzések és vastagbéltükrözések (kolonoszkópia) segítették a kiújulás mielőbbi felismerését.

Mire jutott az új vizsgálat?

A kutatók azt találták, hogy az aszpirint szedő betegek 77 százalékánál nem újult ki a betegség a kezelést követő öt évben, míg a placebót kapóknál ugyanez az arány 74,8 százalék volt. 

Vagyis az aszpirinnel kezelt csoport előnye nem tekinthető szignifikánsnak.

Nagyon hasonló eredmény született, amikor a teljes ötéves túlélési arányt nézték.

Összességében noha a számadatok némi pozitív hatásra utalnak, ezek statisztikailag nem tekinthetők számottevőnek. A kutatók a részeredmények alapján ugyan nem tudták kizárni, hogy az aszpirinnek bizonyos betegcsoportoknál lehet pozitív hatása, de az ezzel kapcsolatos megfigyelések sem állták ki a többszörös összehasonlítás szigorú próbáját.

Azért még ne temessük az aszpirint, mint rákellenes készítményt

Az ASCOLT vizsgálat szolgáltatja az első olyan nagyszabású, randomizált kutatást, amely azt vizsgálta, hogy az aszpirinszedéssel megelőzhető-e a rák kiújulása. 

Bár az eredmények szerint csodát nem várhatunk ettől a gyógyszertől, a tanulmány nem zárja ki annak lehetőségét, hogy bizonyos ráktípusok és génmutációk esetében a terápia némileg javíthat a betegek állapotán.

Jelenleg olyan biomarker-elemzések zajlanak, amelyek a PIK3CA-mutációt vagy a COX-2 túlzott kifejeződését hordozó betegekben vizsgálják az aszpirin esetleges kedvező hatását. Emellett egy olyan metaanalízis is készül, amely a hasonló kutatások megállapításait foglalja össze, további pontosításokat ígérve az aszpirinkezelés valós szerepével és célzott alkalmazhatóságával kapcsolatban.