A keselyűk számos élőhelyen élnek, többek között szubtrópusi erdőkben, bozótosokban és sivatagokban. Kopasz a fejük, hogy amikor tetemekből lakmároznak, a vér és a belek ne ragadjanak be a tollazatukba, írja a LiveScience.
Sok más keselyűfajhoz hasonlóan ezek a madarak is a már elpusztult állatok maradványaival táplálkoznak, ahelyett, hogy maguk ölnék meg a zsákmányt. Nagy méretük ellenére - szárnyfesztávolságuk eléri az 1,7 métert - más madarak, köztük sasok, baglyok és sólymok is zsákmányolják őket.
De ezeknek a keselyűknek van egy ügyes menekülési mechanizmusuk. Amikor fenyegetve érzik magukat vagy megijednek, a bűzös, savas anyagot öklendeznek fel, amely csípheti a ragadozók szemét és bőrét.
Gyomorsavuk olyan erős, mint az akkumulátorsav, és százszor erősebb, mint az emberi gyomorban található sav Ez segít a madaraknak semlegesíteni a rothadó húsból álló étrendjükben található mérgeket, például a lépfenét és a botulizmust okozó baktériumok által termelt mérgeket.
Ezt a hányást akár 3 méteres távolságra is képesek kiköpni, hogy eltereljék és elriasszák a támadókat. A hányás azt is lehetővé teszi, hogy ezek a madarak gyorsan megkönnyítsék a testsúlyukat, így könnyebben el tudnak repülni és el tudnak menekülni.
Ezek a madarak testnedveiket más módon is felhasználják. A pulykakeselyűk a saját lábukra ürítenek és vizelnek, hogy a forróságban lehűtsék magukat. Mivel a keselyűk emésztőnedvei elpusztítják a baktériumokat, a lábukra ürítés fertőtlenítő mosakodásként is értelmezhető, miután tetemeken álltak.
Ezek a dögevők látásuk és éles szaglásuk segítségével találják meg a táplálékot. Alacsonyan repülnek, hogy érzékelni tudják az elhullott állatok bomlásának korai szakaszában keletkező gázokat.
Az Ecosystem Services című folyóiratban 2022-ben megjelent tanulmány szerint a keselyűk évente több tízmillió tonna szén-dioxid-kibocsátást akadályoznak meg azzal, hogy megeszik a tetemeket, mielőtt azok lebomlanának és üvegházhatású gázokat bocsátanának ki.
Más madarakkal ellentétben a pulykakeselyűk a tojásaikat a földre rakják, és a növényzetben, barlangokban vagy kivájt fákban rejtik el.
Bár társas, csoportosan élő madarak, hiányzik belőlük a madarak hangszerve, a szirinx. Így madárdal helyett morgással és sziszegéssel kommunikálnak.