Iratkozzon fel hírlevelünkre Ezért éhesek mindig a labradorok
A labradorok nagyon szeretnek enni és hajlamosak elhízni, ami komoly egészségügyi kockázatot jelent. Az ok a pro-opiomelanocortin (POMC) gént mutációja.
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA labradorok nagyon szeretnek enni és hajlamosak elhízni, ami komoly egészségügyi kockázatot jelent. De ez nem az ő hibájuk. A Cambridgei Egyetem állatorvosai és genetikusai kimutattak egy genetikai mutációt, ami megmagyarázhatja a faj látszólag végtelen éhségét és elhízásra való hajlamukat. A Dr. Eleanor Raffan által vezetett kutatók megvizsgálták a pro-opiomelanocortin (POMC) gént, ami meghatározó szerepet játsziik az éhség szabályozásában és a kalóriaégetésben. A labradorok és a sima, rövid szőrű vizslák valószínűleg e génnek a mutációját hordozzák. Raffan és kollégái 80 labradoron különböző teszteket végeztek.
Az egyik a „kolbász doboz” teszt volt, amikor olyan csemegével tették próbára a mohó kutyákat, amit megszagolhattak és egy doboz átlátszó falán keresztül láthattak. A POMC mutációt hordozó labradorok sokkal makacsabbak voltak, hogy elérjék a rejtett csemegét, mint a mutációt nem hordozó kutyák. A feladat előtt minden kutyát standard reggelivel etettek meg. Egy másik kísérletben a sima, rövid szőrű vizslák egy speciális elkerített részen aludtak, ahol egy eszköz mérte a kilélegzett gázokat. A POMC mutációt hordozó sima, rövid szőrű vizslák 25%-kal kevesebb kalóriát égettek el, mint a mutációt nem hordozó kutyák.
Fotó: ZME Science
A probléma nem csak a labradorokat érinti
Négy labradorból egy és a sima, rövid szőrű vizslák 2/3-a hordozza a mutációt. Korábbi tanulmányok azt találták, hogy az összes kutya közt a labradoroknak van a legmagasabb elhízási rátájuk.
A POMC probléma az embereket is érinti. A veszélyeztetett POMC működésű babák állandóan éhesek, és nagyon korai életkorban elhízottak lesznek.
Ez a genetikai mutáció dupla csapás az érintett kutyák számára. Fokozott késztetést éreznek, hogy egyenek és az anyagcseréjük is csökkent, ami azt jelenti, hogy kevesebb kalóriát égetnek el. Érdekes módon, a kutatók azt találták, hogy ez a mutáció egy kihalt faj, a Szent János vízi kutyának az öröksége, mely évszázadokkal ezelőtt magas kalóriatartalmú étrenden élt, hogy túlélje Kanada hideg, tengeri körülményeit. Ami egykor evolúciós előnyt jelentett, az ma nagy csapás a labradorok számára – persze nem mintha nem élveznék a kajálást.
Nehéz, de teljesíthető
Minden labrador és rövid, sima szőrű vizsla gazdinak figyelnie kell mit adnak enni a kutyáknak. A genetikai hajlam ellenére a túlsúly nem szükségszerű. Diétával, testgyakorlással, és a mentális stimulálással a gazdik meg tudnak birkózni a súlyproblémával. A nap folyamán elosztott táplálékkal és bőséges fizikai aktivitással normál súlyúak lehetnek a kutyák.
Raffain azt mondja, hogy az emberek gyakran gorombák a kövér kutyák gazdáival, hibáztatják őket, amiért nem etetik megfelelően az állatot és híján vannak a fizikai aktivitásnak. De kimutatták, hogy azok a labradorok, akik ezt a genetikai mutációt hordozzák, mindig keresik a kaját, és próbálják növelni az energiabevitelt. Nehéz ezeket a kutyákat karcsún tartani, de meg lehet csinálni.
(Forrás: ZME Science: https://www.zmescience.com/)
