Alapjaiban rengette meg Justinianus uralkodását a több tízezer áldozatot követelő Nika lázadás

Kr. u. 532. január 12-én nagyszabású fogathajtó versenyt tartottak a Kelet-római Birodalom fővárosában Konstantinápolyban. A nézősereg azonban a szokásosnál is feszültebben követte az eseményeket. Az elégedetlenség hamarosan fegyveres összecsapásokba torkollott, melynek eredményeképpen több ezren lelték halálukat, és I. Justinianus trónja is veszélybe került.

A szekérversenyeknek elképesztő hagyománya volt az ókorban, a legkorábbi források szerint olyan sport volt ez, amit a görögök, és a rómaiak egyaránt kedveltek. Cseppet sem meglepő, hogy a nagy görög irodalmár, Homérosz, mindkét művében, az Iliászban és az Odüsszeiában egyaránt utalt rá. A görög olimpiákon az egyik legnépszerűbb sportág volt, de a Római Birodalom minden nagyobb városa is rendelkezett legalább egy versenypályával, úgynevezett hippodrommal.

A kostantinápolyi hippodrom a Nika felkelés idején
Fotó: Onedio

Kékek kontra zöldek

A Nyugat-római Birodalom bukása után ez a sportág keleten továbbra is közkedvelt maradt, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a gigászi méretű konstantinápolyi Hippodrom a város központjában helyezkedett el, padjain pedig tízezrek foglalhattak helyet. Természetesen ennek nemcsak szórakoztatási célja volt, hiszen az impozáns épületegyüttes a császárok hatalmát és gazdagságát is reprezentálta.

A versenyek ennek megfelelően nemcsak sportesemények, hanem ünnepek, több napos önfeledt lakomák is voltak. A versenyek értelemszerűen a szórakozni vágyó nézők mellett, a fanatikus rajongókat is vonzották. Justinianus uralkodása alatt négy csapat volt, a csapatokat a jobb megkülönböztethetőség érdekében színekkel jelölték, így követőik is „fehéreknek”, „zöldeknek”, „vörösöknek” és „kékeknek” nevezték magukat.

Justinianus császár tanácsadói körében
Fotó: Wikimedia Commons/Jean-Joseph Benjamin-Constant

 Egy-egy verseny után gyakori volt, hogy a vesztes csapat szurkolói bandákba tömörültek és valóságos utcai harcokat vívtak a rivális csapatok drukkereivel. Pontosan ez történt 532. január 12-én is. 

A feszültség valódi oka nem a verseny volt, hanem az, hogy a császár komoly adóemelést hajtott végre, valamint nyíltan szimpatizált a kékekkel, ezzel feldühítette a zöld csapat támogatóit. 

Ez több mint elég volt a rivális csoportoknak, hogy ölre menjenek. A rendbontásnak a városi prefektus hamar véget vetett, a felbujtókat, akik között vegyesen voltak kékek és zöldek is szinte gondolkodás nélkül kötél általi halálra ítélte. Viszont csodával határos módon megmenekültek, mert az akasztásra szánt állványzat összedőlt, amit a tömeg isteni jelnek vélt és védelmébe vette a halálra ítélteket, és amnesztiát követelt nekik.

Justinianus hatalma romokban

Justinianus természetesen hallani sem akart a kegyelemről, mert abban saját hatalmának megkérdőjelezését látta. Ezzel magára haragította nemcsak a kékeket, de a városi polgárságot, valamint korábbi támogatóit, a zöldeket is. A kocsiverseny következő napján tovább nőtt a feszültség. A dühös tömeg folyamatosan szitkokat szórt a futamot márvány páholyból szemlélő császári párra. A verseny előre menetelével a kedélyek nem nyugodtak, sőt a nézősereg úgy gondolta Justinianus figyelemre sem méltatja őket, ezért a tettek mezejére léptek. 

A kocsihajtás az egyik legnépszerűbb sportnak számított az ókorban, ezeket a versenyeket számos művészeti alkotás megörökítette
Fotó: Wikipédia / Urban~commonswiki / CC BY-SA 3.0

Cselekvésüket a Nika! felkiáltás kántálásával kezdték, mely jelentése győzelem. Majd felálltak az ülőhelyeikről és útjukat a börtön felé vették, menet közben minden őrt és katonát lemészároltak. Miután elítélt társaikat kiszabadították a császári palota felé indultak; az egyre növekvő tömeg útját lángoló házak és holttestek szegélyezték.

Justinianus ekkor már hajlandó volt a tárgyalásra, de a lázadók kérésének, azaz, hogy új császárt válasszanak természetesen nem tett eleget. A császár kritikus helyzetben találta magát, palotáját napok óta ostromolták saját alattvalói, leghűségesebb tanácsadói pedig a város elhagyására biztatták. Felesége Theodóra azonban a maradásra és harcra bátorította.

Flavius Belisarius, Justinianus leghűségesebb hadvezére verte le a Nika lázadást
Fotó: Wikimedia Commons/Petar Milošević

Justinianus leghűségesebb parancsoka Belisarius, gót és trák zsoldosaival rárontott az ellenségre és csapataikat a versenypályára szorította vissza. Így a lázadás szimbolikusan ott ért végett, ahol elkezdődött, a Konstantinápolyi Hippodromban. A történeti beszámolók szerint a császár veterán zsoldosai és hűséges testőrei több tízezer lázadót mészároltak le.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.